tag:blogger.com,1999:blog-52392910503399467032024-02-06T18:50:46.746-08:00SuttogásBella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.comBlogger32125tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-57176900492387105402016-08-10T10:00:00.001-07:002016-08-10T10:00:23.957-07:00Huszonegyedik fejezet<div style="text-align: justify;">
Sziasztok Egyetlenjeim! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bocsánat, bocsánat, hogy nem hoztam a részt. Úgy érzem felesleges egy kisregényt írni arról, hogy időhiányban szenvedtem írás terén meg blablabla, szóval ettől az áradattól megkíméllek titeket. Itt az idő most meglehetősen szar, vihar készülődik, úgy éreztem, mégis posztolnom kell, mert ha akár még csak egy napig is várok, megint el fog tolódni. Nektek hogy telik a nyár? Várjátok már a sulit? :) </div>
<div style="text-align: justify;">
Komiban írjátok meg a véleményt és, hogy mi újság veletek! :D </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Kellemes olvasást, </div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><b><u>BELLA</u></b></span></div>
<br />
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-outline-level: 1; text-align: justify;">
<span style="font-family: "bearpaw"; font-size: 100.0pt; line-height: 115%;">XXI.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Miután
Stacey helyettem is elmagyaráz Chadnek mindent a szobában, mindketten azt
hisszük, hogy egyáltalán nem fog érteni semmit, mivel ő egy fiú. Nem értheti az
ilyen pasiügyeket, és a lányok között folyó viszályokhoz se lehet sok köze.
Gondoltuk, hogy rengeteget vissza fog kérdezni, és mindkettőnket meglepett,
amikor csak hozzáfűzte a sajátos véleményét. Úgy látszott, teljesen tisztában
van mindennel; fölösleges lenne újra a szájába rágni a történteket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Szívesen
eljönnék én is szombaton, de tudod, az ősök berágtak rám. Mondjuk, ez érthető –
bólogat. – Az anyám szülésznő, mint azt tudod. Nagy sokk lehet neki, hogy én…
nem teljesen olyan férfi leszek, akit ő akar. Persze, ez nem azt jelenti, hogy
nem is szeret, de mégiscsak egy buzival van dolga, nem? Az olyanok, mint én,
méltatást sem érdemelnek, nemhogy megértést. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Idő kell csak
nekik. Nem fognak gyűlölni érte – mondom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Idő? Idő a
tortasütéshez kell, Ally. Én nem vagyok torta, csak egy meleg srác, aki azt
reméli, hogy még sokáig élhet ebben a házban – néz körül, de a nővére oldalba
löki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Ne mondj
ilyet, Chad. Én kiállok érted. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Mindegy is –
tereli a témát a srác. – Te, Stacey Williams, nagyot koppantál volna, ha anya
jön le helyettem a lépcsőről, ugye tudod? Oké, hogy utálod, de attól, hogy
felpofozod, nem lesz semmi jobb. Ez Ally ügye, nem kell mindenbe
beleavatkoznod. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- De az egy
ribi. Na, ő nem érdemel méltatást – ellenkezik a testvérével, mire leállítom
őt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Felesleges róla
beszélni. Terhes Brandontól, kiakadtam, ennyi. Nem akarok róla beszélni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Attól még ott
van az a gyerek, hogy nem akarsz róla beszélni. – Úgy látom, mindenképpen ennél
a témánál maradunk. – Mellesleg egy hülye kis picsa. Tuti, hogy direkt hívott
téged! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Nem ügy,
Stacey, felejtsük el. De erről eszembe jutott valami. Mit mondtál Brandonnak,
amikor beértél a házba? Láttam, hogy súgsz neki valamit – bizonygatom, mire
Stacey hirtelen témát vált és az ajtó felé indul. Ki is ért volna, ha Chad nem
rántja vissza őt az ágyra. A lány, mivel látja, hogy innen nincs menekvés, ő
indította el a lavinát, beszélni kezd. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Csak az igazat
– von vállat. – Idézzem? – Chad helyettem is bólint. – Oké. „Brandon, te egy
szemét alak vagy. Nem, még a szemétnél is szemetebb. Szóval kapd be… és ne az
ujjamat!”. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Komolyan ezt
mondtad annak a srácnak? – néz rá meglepett tekintettel Chad, mire a nővére
szerényen bólint. – Ez az én tesóm – öleli magához a barátnőmet, mire
felnevetek. Soha nem találkoztam még olyan testvérpárral, akik ennyire jól kijöttek
volna egymással a sok-sok veszekedés, civakodás ellenére is. Remélem, hogy
Lylával mi is ilyenek leszünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Ábrándozásomból
a telefonom csengése ébreszt. A kijelző Brandon számát mutatja, és nem tudom,
mi lenne a legjobb döntés, amit hozhatok. Felvegyem-e, vagy hagyjam. Elég
megalázó volt nekem, amikor látta a „kitörésemet”, de úgy érzem, tudnék vele
beszélni. Azonban ha felveszem, lehet, azt hinné, hogy ez azt jelenti,
megbocsátok neki és minden el van felejtve, pedig közel sem. Ő még nem hagyta
abba a szivatásomat, de az is igaz, hogy az ominózus eset óta nem tárgyaltam
vele. De még azelőtt sem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Ki hív? –
kérdezi Stacey mellőlem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Brandon.
Szerinted felvegyem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Add csak ide –
kapja ki a kezemből a telefont, és fogadja a hívást. Néma csendben ülünk, mikor
Stacey kihangosítja. Kíváncsi voltam a barátnőm reakciójára és Brandon szavai
is nagyon érdekeltek. De egyet kellett értenem Stacey-vel abban, hogy jobb, ha
nem szólalok meg. Meg ő amúgy is szeret ilyen ügyeket intézgetni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Szia – szólal
meg az ismerős hang és Stacey-vel összenézünk. – Nem tudtam, hogy jó ötlet-e
felhívni téged, mert a legutóbbi beszélgetésünk sem ért valami jól véget. Nézd,
teljesen megértem, ha nem akarsz velem beszélni, de nem tehetsz úgy, mintha nem
ismernél. Nem költözhetsz át minden egyes akadálynál a barátnődhöz, hiszen
tudnod kell, én is itt vagyok neked, bármi is történt. Vagy történjen. – Stacey
unottan felvonja a szemöldökét, de továbbra sem szólal meg. – Nekem is… vagyis
engem is nagyon meglepett Ashley bejelentése, szóval teljesen meg tudom érteni
a kitörésedet és részemről minden rendben is van; nem kell szabadkoznod, és ne
érezd emiatt kínosan magad előttem. Csak azt láttam, hogy az esőben ülsz és
szomorú vagy. És nekem is elkélne egy frissítő zuhany. Ez nem mindennapi dolog,
és nem tudom… hogy akarom-e ezt. – Stacey arcán átsuhan egy meglepett mosoly;
szerencsére nem néz rám. Nem látja, hogy a szívem olyan gyorsan lüktet, mintha
éppen lóversenyt akarna nyerni. – Haza kéne jönnöd. Halló? Ott vagy? Basszki,
szerintem ez a sípszó után van már…</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://67.media.tumblr.com/bbe8d43d335fdc22104385996dfda008/tumblr_inline_mq5qyoBURy1qz4rgp.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://67.media.tumblr.com/bbe8d43d335fdc22104385996dfda008/tumblr_inline_mq5qyoBURy1qz4rgp.gif" width="320" /></a></div>
<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Nem, nem a
sípszó után van – mondja Stacey. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Stacey? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Nem, Brandon,
anyád. Persze, hogy én vagyok, te köcsög! És… te most azért hívtad fel Ally-t,
hogy elmondd, mennyire sajnálod, hogy felcsináltad a csajodat? Honnan tudod,
hogy érdekli, vagy, hogy emiatt volt szomorú? Hülye vagy. Honnan tudod, hogy ez
bárkit is érdekel? – Brandon a telefonba nevet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Nem érdekel,
hogy kit érdekel, és kit nem. Hogy bárkit érdekel-e. Én nem bárkit hívtam,
hanem Allyson Harvey számát. És te tudtommal NEM Allyson vagy, kedves STACEY –
hangsúlyozza a nevét, mire Stacey szája egy kerek o-t formáz. Nem szokványos,
ha valaki visszadumál neki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Ha tudni
akarod, <i>Brady</i>, akkor Allysont nem
érdekled. Se te, se a ribancod, se a kölyköd. – Ennél a résznél elneveti magát.
Olyan furcsa ezt Stace szájából hallani. – Olyannyira nem érdekli, hogy
szombaton randizni megy Ryannel és folytatja az életét. Egyébként meg nem te
voltál a baja, hanem az a rohadt kocsi. Ha lemész a garázsba, akkor látod, hogy
milyen károkat szenvedett meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Komolyan? De
hát… szombat holnap van. – Brandon hangja meglepett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Igen,
komolyan. És tudja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Ööö… ez
szuper. A Sunban? Mégis elmegy rá? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Naná, hogy
elmegy! Ugye nem hitted azt, hogy egy magadfajta srácért fogja lemondani az
egészet, igaz? – nevet gúnyosan a barátnőm. – Tudod, Sun, szombat, nyolc! –
hangsúlyozza az infókat. – Ó, és nem kellene úgy bánnod vele, mintha tartoznál
neki, mert Ally NEM miattad viselkedett úgy! Mellesleg egy köszönettel
tartoznál neki, hiszen ő találta meg a kis kurvádat! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Stacey, ne
beszélj így róla – mondja Brandon, de hallom a hangján, hogy viccesnek találja.
– Öhm, megkérhetlek valamire? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Figyu, baby,
nem vagyok szeretetszolgálat, oké? Kéregess anyádtól! – A szám elé kapom a
kezem, hogy benntartsam a feljönni kívánó nevetésemet. Stacey rám kacsint,
amolyan „minden simán megy”-módon, és ismét Brandonra összpontosít. – Na, jó.
Mit akarsz? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Ne szólj
Allynek a hívásról. Sőt, töröld ki még a híváslistájából is. Tényleg rossz
ötlet volt hívnom; csak magamat járattam le. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;"></span></div>
<a name='more'></a><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Na, ezt jól
észrevetted! Tényleg, magadat járattad le! De nem szólok neki! – Stacey szeme
felcsillan és gyorsan beleszól még a telefonba, mielőtt a másik fél lerakná. –
Én is kérhetek valamit? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Figyu, baby,
nem vagyok szeretetszolgálat! Kéregess anyádtól – idézi Brandon a barátnőmet,
majd mielőtt ő is szóhoz jutna, bontja a hívást. Stacey dühösen nyomja a
kezembe a mobilomat, és hosszas káromkodás után, miszerint őt nem lehet így
faképnél hagyni és csak úgy lerakni, meg, hogy ez nem fair, kicsit sikerül
lehiggadnia. De tudom, hogy ezt meg fogja bosszulni. Utálja, ha nem az övé az
utolsó szó. És el fogja érni, hogy ezt Brandon megbánja, hisz’ ismerem.
Remélem, azért nem lesz nagyon gonosz. Vagyis, ha jobban belegondolok… De,
legyen csak nagyon gonosz! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Az éjszakát
Stacey-nél töltöttem. A szüleit nem zavarta, hogy ott vagyok, sőt, úgy láttam, örülnek.
Mrs. Williams nagyon finom vacsorát készített, és hétköznapi dolgokról
beszélgettünk közben. Ryannel is sikerült beszélnem, és meglepődtem, amikor azt
mondta, hogy jó ötletnek tartja a holnapi „koncertet”, így menjek át hozzá
délelőtt, hogy egyeztessünk, a címét pedig megírta még üzenetben. Tehát az estém
egész jól telt, de még ez sem űzte ki a folyamatosan repdeső pillangókat a
gyomromból, amikor arra gondoltam, hogy ma viszont elkerülhetetlen, hogy ismét
találkozzak az Adams famíliával. És Ashley-vel, aki most már be is biztosította
a helyét közöttük. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Vedd ezt föl –
dobja elém Stacey az egyik ruháját. Egy fekete tapadóra és egy hosszított,
félvállas, fehér felsőre mutat. A felső még oké, de a tapadó szerintem
túlságosan is tapadna az izzadt lábaimra, tekintve, hogy így is van már
huszonnyolc fok, pedig még csak reggel kilenc. Megrázom a fejemet, mire tovább
kutat a szekrényében. Egy térdig érő, kékes színű egyrészes ruhát nyom a kezembe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Ez jó lesz –
mondom, majd gyorsan belebújok a ruhába. Igyekszem vigyázni a hajamra, mert nem
szeretném, hogy összekócolódjon. Így is szinte mindig szanaszét áll. Most, hogy
Stacey kivasalta, legalább egy kis ideig, de maradjon ilyen. Stacey felemeli a
hüvelykujját, amikor meglát benne, és elmosolyodik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Hazaviszlek,
anyáék megengedték – közli, mire biccentek egyet. – Mikorra mész Ryanhez? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Fél tizenegyre
beszéltük meg – mondom, miközben a szempillaspirállal ügyködök. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Oda sajnos nem
tudlak elvinni – biggyeszti le a barátnőm a száját. Felkapom rá a tekintetem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Nem kell
elvinned. Nem emlékszel, van kocsim! – Stacey lesüti a szemeit. Fürkésző
tekintettel bámulok rá, amolyan „mit csináltál már megint”-nézéssel, és
visszarakom a táskámba a spirált. – Stacey – húzom el a nevét. – Mi van? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Hát ugye azt
mondtam a szüleidnek, hogy a kocsid miatt borultál ki. De az furán vette volna
ki magát, hogyha lemennek a garázsba, és a kocsidnak semmi baja, szóval, amikor
kivettem belőle a táskádat, egy… kicsit megbuheráltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- És az mégis
mit jelent nálad? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Hááát… izééé…
na, jó! Hát, egy hullámcsattal csináltam rajta néhány karcolást az ajtónál. El
se tudod képzelni, milyen irritáló, csikorgó hangot adott ki! – Az emlék
hatására összerezzen. – És… kilyukasztottam a gumit. Mögé raktam egy szeget, és
ráparkoltam. Elsőre sikerült! – mosolyog a saját sikerén, de, amikor meglátja
az én dühös arckifejezésemet, lefagy a képéről a vigyor. Nagyot nyelek és
próbálom türtőztetni magam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Tönkretetted a
kocsimat? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Nyugi,
beszállok a javíttatásba – mondja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Beszállsz a
javíttatásba?! Te fizeted ki, Stacey! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Én egyedül
tutira nem fogom! Kihúztalak a pácból, a minimum egy köszönöm! – háborodik fel.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Köszönjem meg,
hogy elbasztad a kocsimat? Teneked elmentek otthonról?! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Nem, itthon
vannak! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- STACEY! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- ALLYSON! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Szerintem most
hazamegyek – kapok a táskámhoz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Most haragszol
rám? – kérdezi, még mindig felháborodottan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Kisebb hezitálás
után felelek neki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Nem –
sóhajtok. – Igazad van. Nem örülök, de jogos. Ha nem látják, hogy tényleg gáz
van a kocsimmal, akkor kérdezősködnének! – Megölelem, mielőtt elindulnék. –
Köszönök mindent. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Szívesen. És
lehet, hogy meglepibe még meg is csináltatták a szüleid. Akkor viszont nagyon
örülj! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Lehet, és
fogok is! Vigyázz magadra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Öööö…
fölösleges búcsúzkodnod, Stacey. Te viszel haza – nevetek. Stacey nevetve a
fejéhez emeli a kezét, mint aki elfelejtette ezt az apróságot, majd a táskája
után nyúl, és együtt hagytuk el a házat. Beszálltam a kocsijába. A hátul maradt
pokróc újra felelevenítette a tegnap történteket. De, ahogy Stacey mondta,
felesleges ezen idegeskednem. Akik úgy láttak, azoknak Stacey beadta azt a
kamut, és<s> </s>annyi minden történt ezen a héten, hogy elég lesz most csak a
mával és a randimmal foglalkoznom. Oké, talán David miatt kellene aggódnom,
hiszen őt, meglepő, de nem könnyű átverni. Ráadásul ő szemtől szembe beszélt is
velem, így könnyedén leszűrhette, hogy nem egy kocsi a problémám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">A könyökömet az
ablakhoz támasztom és ráhajtom a fejemet. Az autóban a néma csönd uralkodik
egészen hazáig, én pedig szótlanul figyelem a mellettünk elsuhanó, ismerős
házakat, parkot. Az egyik bolt előtt egy anyuka veszekedik a két gyerekével, de
aztán leengedi hadonászó kezeit és visszasétál a boltba. Körülöttem zajlik az
élet. Mielőtt Brandonék idejöttek volna a nyáron, mindent tudtam. A napirendem
abból állt, hogy reggel kimentem az erdőbe hegedülni, ebéd előtt elvittem Lylát
és Nagyapát egy hosszú sétára vagy a parkba, délután buliban voltam vagy az
évfolyamtársaimmal, vagy a barátaimmal, és mindig mindent tudtam. Tudtam, hogy
Mr. Montgomery a szomszédból mikor megy át Miss Lordhoz esténként, amikor a
feleségének megkezdődik a munkaideje a kórházban. Tudtam, hogy az előttünk lakó
Jennának és Ashtonnak mikor születik meg az első gyerekük, és én voltam talán a
legelső, akinek elmondták, hogy a kisfiukat Taylornak fogják hívni. Azt is
tudtam, hogy az egy utcával odébb lakó Carter-családban a szülők már a válás szélén
állnak, és annyira el vannak magukkal foglalva, hogy nem veszik észre, hogy az
idősebbik fiuk szinte minden éjjel kiszökik, hogy a barátaival betéphessen
valahol. Azonban az utóbbi időszakban kiestek ezek a dolgok. Alig vagyok
egyedül, és úgy érzem, már nincs személyes terem. Régen öten éltünk ebben a
hatalmas házban. Én, Nagyapa, anya, apa és Lyla. Meg a kutyusunk, de ő sosem
jött be. Akárhová mentem, mindig elég helyem volt, bármerre tudtam menni, sehol
nem ütköztem neki senkinek. Most nem öten vagyunk, hanem tizenegyen. Ott van
rajtunk kívül Elsa, Brandon, Kelly néni, David, Ashley és Trevor. Akárhová
megyek, ott vannak, kivétel a szobám. De nem zárkózhatok be egész nap. Ha a
konyhába igyekszem, látom Kelly nénit és anyát, ha a kishúgommal szeretnék
lenni, éppen ott időzik Ashley, ha a fürdőszobába szeretnék menni, Trevor éppen
trónol, ha a nappaliba, akkor pedig ott van mindenki. És talán ezért nem is
beszélgetek mostanság Nagyapával, habár tudom, kéne. Sehol sem vagyunk egyedül,
nem bújhatunk csak úgy el valamelyik szobába, arra várva, hogy mikor nyitnak be
és zavarnak meg minket. Annyi mindent mesélnék neki, csak nincs rá terem, időm,
alkalmam. Próbálkoztam egyszer azzal, hogy elviszem őt a parkba, de apa ránk
tukmálta Elsát is. És bár nem titkolózom Elsa előtt – kivétel a Brandonos ügy,
de az nem hazugság, mert csak nem mondtam el az igazságot, viszont nem is
kérdezte -, azonban nem szívesen beszélgetnék Nagyapával teljesen őszintén úgy,
hogy közben ott üldögél mellettünk Elsa, és engem fürkész. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Hosszas
gondolatmenetemből és a magamon való szánakozásomból a megálló kocsi ébreszt.
Stacey türelmesen figyeli az éppen bambulásból ébredező arcomat. Gyorsan
összeszedem magamat és búcsúzóul átölelem a legjobb barátnőmet. Ő csak
drukkolásként összefonja a közép-és mutatóujját, ezzel sok sikert kívánva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Mutasd meg
nekik, Csajszi – biztat mosolyogva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Itt van a
pillanat, amikor belépek; a húsz nem fogadott hívás anyámtól; hogy Ashley-t
ismét látnom kell, de azért még érjek oda Ryanhez is, és ne szúrjam el a
randinkat. Úgy érzem, szétrobbanok – sóhajtom gondterheltem. Stacey megszorítja
a kezemet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Emlékszel,
amikor tavaly a kézilabda-mérkőzésen valaki orrba dobott téged a labdával? –
Nehéz lett volna elfelejteni. Mindenki egy emberként fordult felém, hogy
ellenőrizzék, jól vagyok-e. A stadionban akkora volt a csönd, amikor lerogytam
a földre, hogy a saját lélegzetvételem is visszhangzott. - Összeestél a földön,
és mindenki azt hitte, hogy elájultál, de te csak megtörölted az orrodat,
felálltál és méltóságteljesen visszasétáltál a kapuba. És csak azután bőgted ki
magad, mikor lement az utolsó tíz perc is a játékból. Azért mentél vissza a
kapuba, mert nem akartál Madison Kurley-nek, az ellencsapat vezetőjének még egy
olyan esélyt adni, hogy a csapatod ócsárolja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Emlékszem, de
ez hogy jön ide? – értetlenkedek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Na, hát ezzel
csak azt akartam mondani, hogy hülye döntés volt, mert csak még jobban
feldagadt az orrod, mivel nem tettél rá azonnal jeget – csap a combomra és
nevetve megrázza a fejét, amikor észreveszi meglepett arckifejezésemet. – Én
szétütöttem volna azt a csajt. Jobban, mint tegnap Andie-t, azt elhiheted. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Ashley –
javítom ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Szándékosan
csesztem el annak a ribancnak a nevét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Tudom –
nevetek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Na – tér
vissza az eredeti témára. – Akármekkora hülyeség is volt tőled, de tavaly
kibírtál tíz percet vérző és fájó orral, hányingerrel a gyomrodban, sírás
nélkül, sőt, még nyertetek is. Soha. Életemben. Nem láttalak még annyira
célratörőnek és kitartónak, mint akkor, és fogalmam sincs, hogy lehet, hogy nem
törött el az orrod, tuti valami természetfeletti lény vagy, de mindegy, nem is
ezt akartam mondani. Hanem azt, hogyha azt a napot kibírtad, ezt is ki fogod.
És figyelmeztetlek – emeli fel a mutatóujját ezúttal fenyegető stílusban. – Ha
megint úgy kell érted jönnöm, mint a tegnap, akkor nagyon elnáspángollak. – A
végére már elneveti magát. – Na, indulj, mert a muterod már az ablakból
leskelődik – sürget, mire kiszállok a kocsiból. Még int egyet, aztán megfordul
a kocsibejárón, és elhajt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Nagyot sóhajtok,
mielőtt belépnék a házba. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Menni fog,
Allyson – szajkózom magamban, miközben egyre közelebb kerülök a bejárathoz. <o:p></o:p></span></div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-79747046548502893242016-07-14T02:06:00.001-07:002016-08-10T01:28:24.698-07:00Huszadik fejezetSziasztok!<br />
<br />
Ne haragudjatok a késésért, új gépet kaptam és úgy döntöttem, hogy csak a megkapta után rakom fel a részt, habár egy hete készen van már. Ez a rész lett eddig a leghosszabb és ihlethiányban írtam, csak spontán, ami eszembe jutott, szóval nem igazán terveztem meg a cselekményt, és elnézést kérek, ha nem lett olyan a minősége, mint amilyenre számítottatok. Viszont! Megírtam az első dalomat, ami valójában Allyson-é, de gondolkodom rajta, hogy megkérem az egyik barátomat, aki tud énekelni meg gitározni, hogy játssza el nekem. Ő jobban ért az ilyesmiket, mint én.<br />
<br />
Mindenesetre, remélem, nem küldtök el a sunyiba és tetszeni fog nektek!<br />
<br />
Jó olvasást,<br />
<span style="font-size: large;"><b><u>BELLA </u></b></span><br />
<br />
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-outline-level: 1; text-align: justify;">
<span style="font-family: "bearpaw"; font-size: 100.0pt; line-height: 115%;">XX.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
bejárati ajtó kivágódik és nem, nem Brandon jön ki az ajtón. Pedig azt hittem,
ő lesz az. David rohan felém, miközben tökéletesen belőtt haja lelapul az
esővíztől. Egy vékony, kapucnis felső van nála, habár fölösleges, mivel
egyáltalán nincs meleg, és nincs az a pénz, hogy felhúzzam. Törökülésben ülök a
forró betonon, amit lassan kezd lehűteni az eső. Ő pedig már mögöttem áll, és
megkísérli, hogy felemel, de olyan pózban ülök, hogy nem sikerül neki. Normál
esetben most nevetnék. De ez nem normális eset. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hé, Ally… gyere be, teljesen elázol – guggol le elém, majd rám teríti a
pulcsit. Meg sem moccanok. – Ugye tudod, hogy képes vagyok berángatni téged a
házba? Megy a telefonozási időm! – Nem létező karórájára pillant, mire vállat
vonok. – Te vagy a nap hőse – próbálkozik tovább. – Hazahoztad az elveszett
bárányt – mosolyog, de mivel látja, hogy ettől nem lesz jobb kedvem, lekókad.
Teljesen felesleges az óvodás beszéde; mindketten tudjuk, hogy ez nem segít.
Sőt, kezd idegesíteni. Felhúzom a lábaimat, és átkarolom őket. Az államat a
térdemre támasztom, úgy bámulok magam elé csuromvizesen, a könnyeimet nyelve.
Davidnek kezd fogyni a türelme; látom a szemem sarkából. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
A kurva életbe, Allyson, én is teljesen elázok! Gyere már be! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Senki sem kérte, hogy gyere ki. Sőt, inkább húzz vissza a házba; jól megvoltam
egyedül is! És üzenem Brandonnak, hogy gratulálok! – köpöm a szavakat. A torkom
már rég kiszáradt – na, nem mintha bárkit érdekelne, és nem fogok visszamenni a
házba, hogy ismét lássam a boldog pár mesébe illő arcát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">David
még áll és vár pár másodpercig, aztán egy szitokszóval együtt visszamegy a
házba. Végre valaki, aki megérti, hogy nincs szükségem a szánalomra; majd
bemegyek, ha akarok. Már szinte csodálkozni is kezdek, hogy David ennyire okos
gyerek kocka létéhez képest, ekkor azonban egy kocsi áll meg a ház előtt,
amelyből egy szőke hajú szépség száll ki. Kinyitja az esernyőjét, majd odasiet
hozzám. Stacey. Ahelyett, hogy megölelne vagy biztatna, hogy „menni fog, menni
fog”, csak kérdőn néz rám, de mikor nem válaszolok, rám ordít. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
ÖRVENDEK, KISASSZONY! SEMMI SZIA, PUSZI, HELLÓ? – Úgy látom, tényleg felkapta a
vizet. Kifújja a benntartott levegőjét, majd kicsit higgadtabban intézi hozzám
a szavait: - Kelj fel, Harvey! Most azonnal emeld fel a popódat, mert kár azért
a naciért! – Nem csinálok semmit. Stacey átnéz a fejem felett az ablakra, hogy
felemelhesse a hüvelykujját, jelezve: sínen van. Aha… Ismét rám néz. – Ha azt
hiszed, Allyson Harvey, hogy majd szépen ideülök melléd és belesírjuk magunkat
a ronda éjszakába, akkor tévedsz! Szánalmasan festesz, csak hogy tudd! És ne
hozz kínos helyzetbe a többiek előtt, mert többé nem mutatkozom veled! – sóhajtja.
– Nézd, akármi miatt is vagy kiborulva, nem ér meg ennyit! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Képtelen vagyok bemenni oda! – mondom neki, mire forgatni kezdi a szemét, és
nyálas hangon utánozni kezd. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
„Jahahajj, én… képtelen vagyok bemenni oda, engem nem láthatnak így”! Vedd már
észre magad! Nem kivégzésre készülsz! Ott néznek a szüleid, és az egészből
semmit sem értenek, kijönni persze nem jönnének, mert tudják, hogy úgyse
hallgatsz rájuk! Állj fel! – nyújtja a kezét, mire egy kis habozás után
megragadom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Jól van, megteszem – indulok a ház felé, de visszaránt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mit csinálsz?! Nem mész be oda így! – mutat végig rajtam. – Velem jössz! Szállj
be a kocsiba – mutat maga mögé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tiszta víz lesz az ülés – sütöm le a szemeimet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Van egy pokróc a hátsó ülésen; bugyoláld be magadat! Én bemegyek a táskádért;
ma nálam alszol, vili? – bólintok, és elindulok a kocsija felé. Igaza volt; a
pokróc tényleg ott hever hátul. Sebtében betekerem magam, majd belehuppanok a
kényelmes ülésbe. Az ablakból látom, ahogy Stacey belép a házba, magyaráz a
szüleimnek valamit, akik utána rám tekintenek és integetnek az ablakból
lelohadt arccal. Esetlenül visszaintek nekik és próbálok egy halvány mosolyt
varázsolni az arcomra, kisebb-nagyobb sikerrel. Néhány perc múlva Stacey már
mellettem ül és feldúltan a kocsit vezeti. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mit mondtál a szüleimnek? - törlöm meg a szemeimet egy zsebkendővel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Azt, hogy kiborultál, mert lett egy kis baja a kocsidnak, és mert ezért Ashley
nagyon kiabált veled – áll elő a sztorijával. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ez most komoly? Őt miért keverted bele? Azt sem tudod, mi történt! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Biztos, hogy köze van hozzá, ha így viselkedtél. Elképesztően vicces látvány
volt, nekem elhiheted – horkant föl. – Otthon mindent elmesélsz, világos
voltam? Nem a semmiért könyörögtem ki a szüleimtől az autójukat – lopva rám néz,
majd nagyot sóhajt. – Töröld le a könnyeidet és tegyél fel egy kis sminket vagy
alapozót. Akkor kevésbé nézel ki szarul – mosolyodik el halványan, majd berak
egy kis zenét. Pechére pont az megy, amit a legjobban utál, szóval inkább
kinyomja egy dünnyögés kíséretében. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ez a nap egyre rosszabb lesz… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Már
perek óta csendben ülünk az ágyán. És bámuljuk egymást. Várja, hogy
megszólaljak, de semmi kedvem beszélni erről a dologról. Stacey a legjobb
barátnőm, de eléggé megalázó volt, amikor elhozott hazulról. Sokkal tartozom
neki, és nehezemre esi bevallani, hogy jobb barát, mint én valaha is voltam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj8KRVTm1UhV0ECDM-Wa7TVGNC_LSuX6QivwBIQvXUMQsy1cTIAJh8NriWhBAJ8ju6PsFdi2iUB9Hoxhv06h44dcgDXaHXQplpvo4IvWKTajW1D5p-u3JEA4PYpslJzHUxdq_Zto_4_SE/s1600/3.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhj8KRVTm1UhV0ECDM-Wa7TVGNC_LSuX6QivwBIQvXUMQsy1cTIAJh8NriWhBAJ8ju6PsFdi2iUB9Hoxhv06h44dcgDXaHXQplpvo4IvWKTajW1D5p-u3JEA4PYpslJzHUxdq_Zto_4_SE/s1600/3.gif" width="320" /></a><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
A szüleim kedvelnek téged, Ally – szólal meg. – De nem maradhatsz itt addig,
ameddig el nem húznak a kuzinok. A problémáid elől nem menekülhetsz el ilyen
könnyen, ezt te is tudod. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
De fogalmam sincs, mit csináljak. Kiborultam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És még mindig nem árultad el, mitől! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ashley terhes – közlöm nemes egyszerűséggel, mire Stacey kidülleszti a szemeit.
– Először meg sem tudtam szólalni, aztán elmondtam őt minden ribancnak, meg
hogy mennyire utálok élni! Fel tudod ezt fogni? Szerintem én teljesen
megőrültem… - érintem meg a halántékomat. – Ki csinál ilyet? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ne csinálj belőle ügyet! Oké, hisztiztél a kocsiban, de az esőben kussban ültél.
Tuti meleged volt a negyven fokos autóban – nyugtat. – Elismerem, hogy ez
szörnyű volt és idiótának tartalak, de a barátom vagy, segítek! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Én pocsék barát vagyok. A veszekedések óta el sem jöttem hozzád, közös
programot se csináltam veled – sütöm le a szemem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Kárpótolhatsz – húzza fel mosolyogva a lábait. A szemei csillognak az
izgalomtól. Akarom én tudni, mire készül? – Nincs meg véletlenül David száma?
Iszonyúúú helyes… - Hát már csak ez hiányzott. Végre jóvátehetném valamivel a
hülyeségeimet, erre neki pont egy olyan srác kell, akinek egy másik csaj
tetszik. Ja, ezzel még semmi gond nem lenne, ha az a csaj nem lenne voltaképpen
a banda tagja és a barátom. Idegesen a hajamba túrok, de Stacey összehúzott
szemmel fürkészni kezd. – Mi van? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Stacey, ő nem… jó neked! Tiszta telefonbuzi, nem jönne be neked! A múltkor
mondtad, hogy azok milyen nyomik! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem akkor, ha ez a telefonbuzi ennyire jó pasi! – vigyorog, mint a tejbetök. –
Azt mondják, hogy a szerelem mindent megváltoztat! Majd korlátozza a
telefonozást értem! – mutat magára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ez nem jó ötlet, Stacey, higgy nekem – mondom, mire lefagy a mosoly az arcáról.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Bejön neked? – Felnevetek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Dehogyis! Nem erről van szó, te lüke! – rázom értetlenül a fejem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hanem? Miért gondolod, hogy szar ötlet lenne megismerkednem Daviddel? Még a
nevünk is tetszene: Dacey! Hát nem tök fasza? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Csak a sztárok csinálnak kombinációt a nevükből! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Az tök mindegy! – legyint. – Na, miért is nem akarod? – tér vissza lényegre. –
Csak őszintén, ne feledd! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Más lány tetszik neki – nyögöm ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És? – nevet fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
A csaj neve Stephanie. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Felőlem akár lehet Jessica Alba is; nem értem, mi van akkor, ha Stephanie-nak
hívják! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ismerem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szuper! Legalább meg tudod mondani neki, hogy le kéne szállni Davidről. Az ő
érdekében. – Nem hiszem el, hogy még mindig nem érti! Pedig meséltem neki
Stephről! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Stephanie a barátom! Egy bandában játszunk. Szemétség lenne segíteni neked,
miközben rá meg hajtanak! Lehet, hogy neki is tetszik David… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mondta talán? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem, de Davidbe nem nehéz beleszeretni, amikor éppen nem a telójával van
elfoglalva… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tehát nem mondta. És, ami nincs kimondva, az nincs. Szóval add meg a számát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem adom meg a számát – közlöm vele, mire a meglepettségtől kissé előrenyújtja
a nyakát. Ami mellesleg eléggé vicces látvány. Mivel látja, hogy határozott
vagyok, nem próbálkozik tovább, inkább tereli a témát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Feláll
az ágyról, majd az íróasztalához sétál. Fog egy tollat és egy papírt, majd visszaül
az ágyra elém. A kezembe nyomja a papírt, de nem mond semmit. De mikor aztán
nem szólalok meg, ő töri meg a csendet: <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Írj – biztat. Fogalmam sincs, miről beszél. – Írj egy dalt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Dalt? Én? Hol élsz te? És mégis kiről kéne írnom? A szánalmas önmagamról? –
Stacey megrázza a fejét, és elmosolyodik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Lépjetek fel a bandáddal hétvégén a Sunban! És írd te a dalt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ennek mi értelme lenne? – értetlenkedem. Stacey a homlokára csap, majd
elmagyarázza a dolgot. - Elvileg te meg Ryan randizni mentek. És ezen a randin
ott lesz a közkedvelt Brandonod és a ribanc Ashley. Eddig érted? – Bólintok. –
Remek. Nos, ha a te bandád lép fel aznap este a te daloddal, akkor azt Brandon
látni és hallani fogja. Pontosan úgy, ahogy a dalt is. Ezért kéne egy csalódott
dalt írnod, ami burkoltan megfogalmazza, hogy Brandon mekkora köcsög. A
csajával együtt – mosolyog, és be kell vallanom, hogy ez az ötlet nagyon gonosz…
de azért mégsem hangzik rosszul. A kezembe veszem a tollat, a papírt pedig a
térdemre teszem. A gondolkodást megnehezíti, hogy Stacey kíváncsi tekintettel
fürkészi az arcomat. Felvont szemöldökkel ránézek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ez eléggé zavaró – mondom neki, mire veszi a lapot és valamilyen ürüggyel
lemegy a nappaliba, hogy nyugodtan tudjak gondolkodni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<b><u><span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">1. szóló: <o:p></o:p></span></u></b></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Féktelen
utakon, egyedül, szabadon jártam a habok között. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Egy
gyönyörű, fehér hajó a túlparton már réges-rég kikötött. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Láttalak a
fedélzeten, nézted a szépséges tengervizet, <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">S bár
egyedül lettél volna, de valaki fogta a kezedet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<b><u><span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Refr.:</span></u></b><span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> Ismerős
idegen, hogy kerültél ide? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Miért
törted szilánkokra az én szívemet? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A tiltott
gyümölcs oly jó, finom, édes, <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">E szerelem,
drága Isten, miért olyan téves? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<b><u><span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">2. szóló: <o:p></o:p></span></u></b></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Féktelen
utakon, egyedül a parton sétáltam rég egymagam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Senki sem
volt ott, egyedül egy madár dúdolt egy fa alatt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Éneke
szívembe költözött, rólad szólt minden egyes szava: <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Tudta, hogy
csalódott s megbántott leszek, ha így érek haza. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<b><u><span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Refr.<o:p></o:p></span></u></b></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<b><u><span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">3 – utolsó szólórész: <o:p></o:p></span></u></b></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">S az voltam
tényleg, olyan csalódott, <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Szerelmem
végleg szertefoszlott, <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mert ott
állt ő és valaki más, <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Tudtam,
hogy ami köztünk volt, mind hibás. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<b><u><span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Lassú refr. <o:p></o:p></span></u></b></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Na? Kész már? – Stacey kettőt kopog az ajtaján, majd a válaszomat meg se várva
ismét mellém telepszik. – Úgy érzem, hogy egy óra elég lehetett, hacsak nem
szimfóniát írsz – nevet, én pedig meglepetten felnézek rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Már egy óra eltelt? – adom vissza neki a tollat. Bólint és kikapja a kezeim
közül a papírt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Na, muti. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ez az első dal, amit valaha írtam, esküszöm. Úgy érzem, kicsit nagyon nyálas és
undorító, de jobbra nem futotta – röhögök fel, és közben Stacey sorok között
futó szemeit figyelem. Majd azt, mikor visszaadja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Le fog lépni – közli. – Ez egy jó dal, ha a rímeket nézem és magát azt, hogy
miről szól, de… mégis mi a francot akar az jelenteni, hogy <i>„egy madár dúdolt a fa alatt”</i>? Kedvesem, emlékszel, hogy hányszor
voltunk strandolni a parton? Hány fát láttál? – Felnevetek, mert igaza van. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Jó, de Hawaii-on vannak fák! Azt tudom! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Igen, Allyson! Sétálsz a tengerparton, és gyorsan kikerülöd a fákat! Az összes
szigeten van fa, de nem a parton. A parton elmondom, mi van: orbitális meleg,
homok és jó pasik – számolja az ujjain a felsoroltakat. A végén elgondolkozik,
és az utolsó ponton változtat: - Többnyire jó pasik. Nem tartozik ide Mr. Fitz.
Na, ő<s>,</s> nem jó pasi. – Elveszem tőle a papírt, majd megkeresem a madaras
részt a dalban, hogy átírhassam. De csak tanácstalanul bámulom a sort. Aztán
eszembe jut, hogy talán nem is azt kéne átírni, hanem az első soron kellene
változtatni. Mondjuk, hogy nem a parton sétálok egyedül, hanem… távol a
parttól. Gyorsan kihúzom hibajavítóval a kifejezést, majd, amint megszárad,
ráírom helyesen.</span><br />
<span style="font-family: "times new roman", serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"></span><br />
<a name='more'></a><br /><br />
<span style="font-family: "times new roman", serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;">Stacey-nek
nyújtom a papírt, hogy most nézze meg. Bólint egyet, hogy így „szódával
elmegy”, majd visszaadja. Azonnal berakom a táskámba, mielőtt még elfelejteném.
Nem szabad megfeledkeznem róla, hogy ezt még meg kell beszélnem a többiekkel
valamikor, nem beszélve arról, hogy még a zene sincs meg hozzá. Ryannel is
tárgyalnom kell, mert végül is ez a randink. Nem akarom, hogy sértésnek érezze,
hogy ahelyett, hogy vele romantikázok szombat este, inkább a színpadon
parádézok, mint egy nagy, boldog és idióta család.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Én is jöhetek? Szombaton – kérdezi hirtelen Stacey. Erre nem számítottam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ööö… persze, de én Ryannel megyek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tudom, majd jövök egyedül, kocsival. Csak szeretném látni Brandon képét,
miközben a dalt énekled. Alig várom. Egy csókot nem akarsz belecsempészni?
Mondjuk a dal végén te és… Ryan… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem akarom kihasználni őt! – rázom hevesen a fejem. – Én nem fogom őt
megcsókolni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És ha ő csókolna meg… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Stacey! Tudhatnád, hogy ekkora véletlenek nincsenek! És mellesleg ez elég durva
lenne, még Brandonnal szemben is! – Stacey felém dob egy párnát, de elkapom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szemétség? Könyörgöm, Ally! Ez a majom az orrod előtt enyeleg nap, mint nap a
csajával, a TE házadban; sőt, ki tudja, melyik ágyban csinálta őt föl! – A
gondolatra elfintorodom. – Ha sokáig maradnak, mert mit tudom én, nem indul a
gépük, akkor meg azt fogod látni, hogy Brandon és Ashley papás-mamást játszanak
Lylával! Ébresztő, Csipkerózsika! Ez nem az a mese, ahol a jó és az igaz
szerelem győz! Ha nem csinálsz semmit, nem fognak megoldódni a problémáid! –
Stacey nagyot sóhajt, majd amikor épp újra megszólalna, Mrs. Williams lép be a
szobába. Ránk mosolyog, és hozzám intézi a szavait: <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Egy lány érkezett. Azt mondta, téged keres, Ally – mondja, mire felállok, és
leszaladok a lépcsőn. Fogalmam sincs, ki az, aki még itt sem tud békén hagyni.
Az volt az egész „Staceynél alszok”-terv elve, hogy mindenki hagyjon békén.
Persze, már előre látom, hogy ezt nem teljesen fogta föl mindenki, amikor
Ashley-t látom meg a nappaliban. A kandallóra helyezett kis szobrocskát
vizsgálja, amit hirtelen le is tesz, mikor meglátja, hogy éppen karba tett
kézzel állok mögötte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szia. Elég nehéz volt idetalálni, tekintve, hogy nem ez az otthonom – mosolyog
szelíden. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Takarodj – szólal meg egy hang mögülem. Stacey van a lépcsőfordulóban és egyre
közelebb sétál, míg mellém nem ér. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Helló, mi már találkoztunk – nyújtja Ashley a kezét, de Stacey csak
türelmetlenül nézi. A lány zavartan maga mellé ereszti a karját és a kanapéra
ül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mondtam, hogy leülhetsz? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Bocsánat – motyogja az orra alatt Ashley, majd úgy dönt, jobb, ha feláll. –
Allysonhoz jöttem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Az csúcsszupi, de Allyson nem lakik itt. Ez az én házam, úgyhogy ha szeretnél a
barátnőmmel beszélni, akkor felhívod telefonon, és nem jössz ide. Soha. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
De ez személyes ügy. – Ashley hangja kezd egyre ingerültebbé válni, pontosan
úgy, ahogy Staceyé is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Kifelé – mutat a barátnőm az ajtóra, de Ashley nem mozdul. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mint mondtam, Allysonhoz jöttem, nem hozzád. Szóval hagyj magunkra. – Stacey
felnevet, viszont amint befejezi, azonnal el is komorodik a tekintete. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Te itt nem parancsolgatsz, tekintve, hogy ez nem a te házad. Szóval utoljára
mondom, Törpilla, takarodj! Kifelé! – Ashley kérlelő pillantással néz rám, én
pedig lesütöm a szemem. Nem titkolom, hogy nem akarok vele beszélni, de
veszekedni sem. Jobbnak látom, ha csöndben maradok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Addig nem megyek innen, ameddig nem tudtam egy normális szót váltani
Allysonnal! – cövekel le. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hogy mondod? – Stacey közelebb indul Ashley felé, de megragadom a karját. Rossz
ötlet közel engednem őket egymáshoz. Stacey kirántja a kezét a szorításomból,
és… épp magasba lendítené a kezét, mire Chad ront le a lépcsőn és hátulról
visszahúzza a nővérét. A lányt ez váratlanul éri; úgy látom, kicsit meg is
ijedt. Hiába, Chad remekül tudja halálra rémiszteni az embert. Hálásan
rámosolygok. Ashley kihívó mosollyal fürkészi a barátnőmet, akinek a fülébe az
előbb Chad súgott valamit. A srác közelebb sétál Ashley-hez, miközben Stacey
durcás arccal és összefont kézzel áll meg néhány lépésre mögöttem, akárcsak egy
kisgyerek, aki büntiben van. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Chad Williams – ráz kezet Ashley-vel a barátnőm öccse. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ashley Reed – viszonozza egy gyönyörű mosollyal Ashley. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Látom, történt egy kis nézeteltérés közted és a testvérem között. – Chad rám
néz. – Ally-hez jöttél? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Igen – válaszolja, miközben ismét egy kirívó mosollyal ajándékozza meg Stacey-t,
akinek lassan fogytán a türelme. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem, Ally nem… - A barátnőm heves tiltakozásba kezd, de a testvére leinti, és
felém fordul. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ha szeretnétek beszélgetni, magatokra hagyunk – mondja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem hinném, hogy ez jó ötlet – szólalok meg végül. Chad meglepetten fordul
Ashley felé, aki bár nem rejti el a csalódottságát, továbbra is azon van, hogy
felidegesítse Stacey-t. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hallottad<s>,</s> Allysont. Az lesz a legjobb, ha most elmész. – Ashley nagyot
sóhajt, majd feláll. – Nézz csak rám – próbálja Chad magára vonni a lány
figyelmét, ami sikerül is. Ashley kíváncsian néz Chad gyönyörű, zöld szemeibe.
– Nem ismerlek, nincs is veled semmi bajom, és biztosan nagyon fontos dologról
lehet szó, ha idáig eljöttél, hogy megtaláld Ally-t. De – emeli fel a
mutatóujját. – Ha még egyszer úgy nézel a nővéremre, ahogy az előbb, én magam
fosztalak meg a csodás parókádtól. – Ashley tátott szájjal áll és bambán mered
Chadre, aki kifogástalanul mosolyog a lányra. – Tudod, hol jöttél be, Ashley? –
A nevét szinte csilingeli kellemesen mutáló hangján. A csaj bólint, majd
sértődötten a kijárat felé veszi az irányt. Amikor Chad megbizonyosodik róla,
hogy valóban távozott, leint minket a kanapéra. A srác néhány másodperc erejéig
csendben van, majd a felénk fordul: <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Először és utoljára kérdezem meg - kezdi. – Mi a fene volt ez? <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-18973706321650203602016-06-13T08:10:00.001-07:002016-07-14T02:06:56.029-07:00Tizenkilencedik fejezet<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-outline-level: 1; text-align: justify;">
<span style="font-family: "bearpaw"; font-size: 100.0pt; line-height: 115%;">XIX.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif; line-height: 115%;">A</span><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> telefonom pittyegése ébreszt a
laptopomba való bambulásból. Megállítom a filmet, és rá sem nézve a kijelzőre,
felveszem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Halló? – Eddig a könyökömön támaszkodtam, most azonban törökülésbe helyezkedem
az ágyamon. Úgy éreztem, egy film talán elterelné a gondolataimat a
történtekről, na, de épphogy elkezdtem, már hívnak. Csodálatos. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Allyson? – Egy ijedt, remegő hang szólít a nevemen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ashley?! – Meglepettségemben lecsapom a laptopom fedelét, és felállok. – Hol a
francban vagy? Mindenki halálra aggódja magát! És mit csináltál a kocsimmal? –
Tudom, vannak ennél fontosabb dolgok is, de nekem ez is életbevágó. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Jól vagyok, csak… eltévedtem. És a kocsid is rendben van, ne aggódj! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hol vagy? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Bejöttem az erdőbe kocsival, aztán leparkoltam, mert sétálni akartam, és na,
ja, itt kötöttem ki. Ami elég vicces, mert a benzinkútról még visszataláltam… -
Idegesen felnevet, de ez hamar átvált sírásba. – Gyere már értem! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Oké, szólok a többieknek, és jövünk!</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://66.media.tumblr.com/tumblr_m9dz9x0mA91r7dslf.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="181" src="https://66.media.tumblr.com/tumblr_m9dz9x0mA91r7dslf.gif" width="400" /></a></div>
<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ne! Csak te! Ne hozz mást magaddal! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
De Brandon is ag… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ne hívd Brandont! Csak te gyere! – Rövid szünet. – Ha egy kis tájleírás kéne,
van itt egy patak meg egy fűzfa, meg egy csomó madárszar… - Egyszerre önt el a
megkönnyebbülés érzése és a bűntudat. Az előbbi azért, mert így könnyen meg
fogom találni, hiszen a törzshelyemen van. Az utóbbi pedig… akármi is történt
köztem és Ashley között, semmi nem változott. Ő eddig többnyire csak üres
fenyegetéseket küldött felém, én azonban azon a helyen csókolóztam a fiújával.
Remélem, sikerül majd lepleznem a zavartságomat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ennek
ellenére tovább foglalkoztat a kérdés, hogy mi történhetett, amiért úgy
kiborult. Vagy, hogy hol volt, mit csinált eddig? Vajon miért akarhatja, hogy
csak és pont én jöjjek? Hiszen szólhatott volna Elsának is! Oké, ő –
megkockáztatom – kevésbé diszkrét, és kikotyogja a dolgokat, de, ha fontos
ügyről van szó, megbízható is tud lenni. Tudja jól, vagy legalábbis sejti, hogy
vannak érzelmeim Brandon iránt, amiket ha akarnék, se tudnék megmagyarázni. Nem
mondanám szerelemnek, azonban nem is olyan egyszerű, mintha csak az
unokatesómért rajonganék. És pontosan emiatt nem értem, hogy mi vezérelte
Ashley-t odáig, hogy azt hívja segítségül, akit talán a legjobban utál… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ezek
a gondolatok cikáznak a fejemben, miközben sikerül észrevétlenül kilopódznom a
házból. Elindulok az erdő felé, és közben ellenőrzöm, hogy megvan-e az üveg
víz, amit még induláskor gyorsan kiszedtem a hűtőből. Tervezem odaadni a
csajnak vagy inkább leönteni, amiért ennyire elmebeteg módon viselkedett. Ahogy
haladok, észreveszem a kocsimat leparkolva az egyik füves területen. Egy
hatalmas fenyő előtt áll, de szerencsére semmi baja nincs. Közelebb megyek,
megvizsgálom, de sajnos kinyitni nem tudom, mivel nincs benne a slusszkulcs.
Egy karcolás sincs rajta, csupán a fenyőről esett rá néhány tűlevél a tetejére.
Továbbindulok, és néhány perc múlva meg is érkezem. Ashley a fűzfa törzsének
támaszkodva ül rövid shortjában. A sminkje még mindig el van kenődve, azonban
már nem néz ki olyan rosszul, mint amikor elment. A lábára apró sárfoltok
száradtak, az egykor fehér fölsője pedig már szürke. Odasétálok hozzá, de csak
néhány másodperc elteltével vesz észre. Kérdőn felvonom a szemöldököm, majd
átadom neki a vizespalackot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Kösz – kortyol egyet, aztán maga mellé állítja az üveget. Leülök mellé, mert
úgy látom, nem tervez még felállni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Megleptél – közlöm egy kis idő elteltével. – Miért engem hívtál? Nem is
tudhattad volna, hogy segítek… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"></span></div>
<a name='more'></a><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Kit hívtam volna? – néz rám cinikusan. – A családod kizártam, Elsa túl lelkes
mostanság és semmi kedvem nem volt hazáig a klafatyolását hallgatnom, a fiúk
pedig… őket nem akartam. Maradtál te. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Értem – bólintok. – Értékelem, hogy vigyáztál a kocsimra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
A legkevesebb – legyint. – Pedig elég nehéz volt az úton maradni, tekintve,
hogy nem vagyok valami ügyes sofőr. Sőt, a jogsim tavaly lejárt – horkant föl
kínjában. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Miért rohantál el? Mi történt? – térek a lényegre, mert nem hagy nyugodni a
tudat, hogy még mindig nem tudok válaszokat. Ashley idegesen barna hajába túr,
és már azt hiszem, mindjárt kitör belőle a zokogás, de csak nyel egy nagyot. Az
ujjait kezdi babrálni; úgy válaszol: <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Talán mégsem téged kellett volna hívnom… csak… az a baj… - És a mécses eltörik.
Ashley eszeveszett sírásban tör ki, és még annak ellenére is, hogy utálom,
megszakad érte a szívem. Egy darabig habozok, hogy mit kéne tennem ebben a
helyzetben; végül úgy döntök, megölelem. Kócos haját simogatom, hogy
lecsitítsam, és azt veszem észre, hogy az addig keserves sírása átvált
szipogásba, rázkódó válla pedig elernyed. Eleresztjük egymást, és mintha ez az
egész meg sem történt volna, folytatjuk a beszélgetést. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
El sem tudom képzelni… - nézek rá összevont szemöldökkel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem, tényleg nem. Elképzelésed sem lehet – mondja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mondd el, talán segíthetek… vagy jobb lesz. - Tanácstalanul figyelem őt, mire
megrázza a fejét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tudod, lehet, hogy egy dögnek tűnök, de nem akarom a te kedvedet is elrontani,
szóval… nem akarok ma úgy elaludni, már ha el tudok, hogy valakinek összetörtem
a lelki világát. Hidd el, nem akarod tudni… - Szinte felmegy bennem a pumpa.
Idejövök, nem szólok senkinek, hozok neki piát, megvigasztalom, erre ő egy
hülye választ nem tud kinyögni?! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tudni szeretném – próbálom higgadt hangon közölni. – Most az egyszer nem
haragszok meg rád, ígérem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ne ígérd, nem fogod betartani. Talán a házadból is kiraksz ezért… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Csak nyögd ki, kérlek! Ne kertelj, ne mondj semmit, csak áruld el, mi a baj!
Azzal sokkal többet ártasz, ha el sem mondod, higgy nekem! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Te akartad – mondja még mindig vonakodva, majd nagyot sóhajt. – Terhes vagyok.
– Felkapom a tekintetem, és tátott szájjal bámulok a mellettem lévő lányra. A
szívem majd’ kiugrik a helyéről, de legnagyobb meglepetésemre a könnyek nem
csordulnak ki. Csak visszafojtott levegővel ülök és nézem őt. Ő pedig rám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nagyon fájt? – húzza össze szemét; mintha félne a választól, de megszólalni is
alig bírok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Igen, öhm… ez durvább volt, mint gondoltam – dadogom remegő hangon. <i>Azt mondta, hogy terhes. </i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Fogalmam sincs, mit csináljak; hogy mondjam el; mihez kezdjek… mi lesz most az
életemmel, vagy, hogy a… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ne – szorítom össze a szemeimet, mire abbahagyja. – Csak… ne kérj tanácsot,
oké? Csak maradj csendben. Sokkos állapotban vagyok, ha nem látnád… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Bocs – suttogja a szavakat. – De nem sírsz, az jó jel. Rosszabbra számítottam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szerintem… ideje lesz hazamenni – mondom neki, és miután felkelek, felhúzom őt
is. – A slusszkulcsot – nyújtom elé a tenyerem, mire előbányássza azt a
zsebéből és beleejti. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
kocsi felé vezető út némán telik. Nem szólalunk meg, és nem tudom, hogy Ashley
hogy érzi, de számomra ez nem olyan „kínos csend”-szerű. Mikor odaérünk, beül
az anyósülésre, én pedig a volán mögé. A házunk néhány méterre van gyalog, de
tekintve, hogy körbe kell menni és a kocsit is haza kell vinnem, nem lesz ilyen
rövid az út. Beindítom a motort, ami szerencsére már első próbálkozásra
működésbe lép. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szemét voltam – közli, mikor megfordulok az autóval. – Amikor fenyegetőztem, és
a húgodat is hiba volt belekevernem. Őt sosem bántottam volna. Csak kellett
valami ütős. Amivel sarokba szoríthatlak. Iszonyúan zavar, hogy, mióta Brandon
ideutazott, csak te jársz a fejében. Már alig figyel rám, pedig én szeretem őt.
És nem azért, mert népszerű a suliban, vagyis azért is, de úgy igazából – magyarázza.
– Megfogadtam, hogy nem fogom őt elveszíteni. És a történtek ellenére sem fogod
elvenni tőlem, remélem, tudod! Ez az izé, ami történt, semmin nem változtat!
Maradj távol a pasimtól; ne kényszeríts arra, hogy olyat tegyek, amit nem
akarok! - Fenyegetőzésétől talán meg kéne ijednem? Nem teszem. Ha Brandon
megtudja, hogy Ashley terhes, vele marad. És már így is éppen elég volt, ami
köztünk történt. Ashley viselkedése pedig furcsa. Egyszer kedves, aztán meg
szemétkedik. Képtelenség kiigazodni rajta. – De sok sikert Ryannel – teszi
hozzá utólag. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Utállak – sóhajtom nemes egyszerűséggel, mire felnevet… és nem tudja abbahagyni
egészen addig, ameddig haza nem érünk, és meg nem állok a kocsibejárónál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Kemény fenyegetés – túr a hajába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- Miért? Azt
hitted, hogy imádlak? – kérdezem. – Ugyan… már akkor ki akartam tépni minden
egyes hajszáladat, amikor beléptél a házamba, sőt, nem is! Amikor rám
erőszakolták akaratlanul is, hogy beleegyezzek! – mesélem neki, mire ő
figyelmesen hallgat. – Először azért utáltalak, mert nem olyan voltál,
amilyennek képzeltelek! Se nem szőke, se nem beképzelt, csak egy rendes lány,
aki… akinek az első dolga, hogy megöleljen! – Elnevetem magam kínomban. – Aztán
meg azért utáltalak, mert kiderült, hogy pontosan olyan vagy, mint amilyennek gondoltalak,
leszámítva a szőke hajat… gyűlöltelek, amiért beférkőztél a családba,
gyűlöltem, hogy Brandon nem mesélt rólad… és egy kanál vízben meg tudtalak és
tudnálak fojtani azért, amiért belekeverted ebbe az egészbe Lylát, és mert
Brandonra erőszakolod a gyerekedet! Utálom, hogy ennyire cseles, kiszámítható
és „kedves” – idézőjelben – vagy egyszerre! Utálom, hogy te vagy Brandonnal,
utálom, hogy a házamban élsz, utálom, hogy terhes vagy, utálom, hogy elkötötted
a kocsimat és utálom, hogy pont engem hívtál, én pedig máris mentem! – A
levegőm már rég elfogyott, a szemeimből pedig hirtelen záporozni kezdenek a
könnyek. És csak kiabálok Ashley-vel ilyen állapotban az álló kocsiban. De nem
érdekel, ezt be fogom fejezni! – Utálom, hogy Brandon nem veszi észre, hogy
mennyire tökéletes vagy hozzá; utálom, hogy mindenért engem hibáztat, pedig te
vagy a hibás; utálom, hogy ennyire szar unoka vagyok, amiért már napok óta nem
köszöntem a nagyapámnak egy szián kívül semmit! Utálom, hogy ilyen szánalmasan
nézel rám a hatalmas szemeiddel! Utálom, hogy magadban önelégült is vagy, mert
látod, hogy ezt hoztad ki belőlem! Utálom, hogy kihasználom Ryant, utálom, hogy
a családom szétmegy, utálom Kelly nénit is a hülye főztjeivel, utálom a közös
ebédeket, utálom, utálom, u-tá-LOM! És gyűlölöm ezt a nyarat, amiért ennyire
POCSÉK!!!! – Úgy érzem, mindjárt belefulladok a könnyeimbe, és még az sem
érdekel, hogy Ashley lát. Hadd lásson, legalább őszinte voltam, és a szemébe
mondtam mindent! Most már tudja, hogy mennyire gyűlölöm! Áthajolok Ashley
előtt, és kinyitom neki az ajtót. De ő továbbra is ugyanúgy ül és néz, mintha
azt várná, hogy mikor kapok idegösszeroppanást. Közben az eső is elered, remek!
Az előbb még sütött az a buzi Nap! És még most is süt! Csak már nem annyira! És
idétlennek érzem magam! És az is vagyok! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Várok néhány
másodpercet; hátha vágja Ashley, hogy ki kéne szállnia. De mivel ez nem
történik meg… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">- HÚZZ MÁR EL,
TE RIBANC!!! – ordítom teljes erőmből, mire ő összerezzen, és eltolja az
ülésemből a formás popsiját. Végre… <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;">Egy darabig
gondolkodok a távozása után, hogy mit kéne tennem. Végül kiszállok a kocsiból,
jó hangosan becsapom az ajtaját és kifutok az esőbe, amely egyre erőteljesebben
kezd esni. Ez egy egészen filmbeillő jelenet lenne, ha nem én játszanám… és, ha
nem viselkednék most úgy, mint egy idegbeteg. Ó, igen: és, ha Brandon éppen nem
engem nézne az ablakból. <o:p></o:p></span></div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-52239028891014946382016-06-11T05:20:00.001-07:002016-06-11T05:20:14.773-07:00Köszönet és millió puszi<div style="text-align: justify;">
Drága olvasóim! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://www.xclusivetouch.co.uk/wp-content/uploads/2014/05/excited-first-date-happy-blonde-girl-gif.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://www.xclusivetouch.co.uk/wp-content/uploads/2014/05/excited-first-date-happy-blonde-girl-gif.gif" height="100" width="200" /></a>A mai napom szörnyen fáradtan kezdődött és, mikor reggel felléptem a blogomra és megláttam, hogy "TE JÓSÁGOS URAMISTEN ÉS SZENTSÉGES ÉDES ATYÁM, MÁR 31-EN VAGYUNK!" annyira boldog lettem, hogy közöltem anyukámmal, hogy ma én sütöm a lángost. Öhm, az első kettőt odaégettem, szóval... azt hiszem szakács sosem leszek, legalábbis anyukám arcát látva, egészen biztosan nem. Viszont ti vagytok az én kis reményt adó csipet-csapatom, akik minden körülmény között bennem tartják a lelket és, akinek ezek szerint, tetszik, amit csinálok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezért is gondoltam, hogy jár nektek legalább ennyi, legalább! Ez a bejegyzés korántsem fejezi ki az irántatok való hálámat és úgy gondoltam, hogy ideje lenne megkérdeznem benneteket, hogy szerintetek legyen-e a Suttogásnak facebook csoportja, ahol megismerkedhetek az én drága olvasóimmal és dumálgathatok velük. És fordítva. Valamint a további bejegyzésben találhattok az író-valamint szerkesztőpalántáknak néhány apróságot, amely talán megkönnyíti a munkátokat. A következő rész is jön nem sokára és igazán érdekelne a véleményetek azzal kapcsolatban, hogy ti szerintetek mi lesz Ally és Brandon sorsa. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<3 <3 <3 Köszönöm, hogy vagytok! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>BELLA</b></div>
<b><br /></b>
<b></b><br />
<a name='more'></a><b><br /></b><br />
Ezek csupán textúrák és ihletképek, de remélem, azért hasznukat veszitek majd a továbbiakban. <3<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_bl4wsZV5urS5E-vb957uBAcun2iZWxhd1Bf_ZZZ5RtsepmTg9Kt3iKB6uAo0-4TG9njaqyKlU8w6HQ_ooM_Gi3kz1gyR113fqTW4-piPpjuMTE1LhEA2XmfFMdR9ZwR4oMAp3rkb0vY6/s1600/1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="248" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_bl4wsZV5urS5E-vb957uBAcun2iZWxhd1Bf_ZZZ5RtsepmTg9Kt3iKB6uAo0-4TG9njaqyKlU8w6HQ_ooM_Gi3kz1gyR113fqTW4-piPpjuMTE1LhEA2XmfFMdR9ZwR4oMAp3rkb0vY6/s320/1.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAcGtxD-7awX7KGeJzmKv1RRAHryarGSVKRG7Olfb9E3t8GcGureYU56isn_FKv9GWfyR8ugTB_8tAOjR23lQVPxzORktUaxPYSN5KjNWXK9-btqEqJscwH66DmbdJQNonMyBWthOqxjfj/s1600/2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="248" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgAcGtxD-7awX7KGeJzmKv1RRAHryarGSVKRG7Olfb9E3t8GcGureYU56isn_FKv9GWfyR8ugTB_8tAOjR23lQVPxzORktUaxPYSN5KjNWXK9-btqEqJscwH66DmbdJQNonMyBWthOqxjfj/s320/2.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimtVTKjJQOKgyVv6JnmRXHNyurycVThq8osxo4EWsJy3Vz3aEkd-Woz46g1_qQDobdMQqM8afOt1QTqCNKcfVmirbJbXkoomLFI2yAilw8UZwyZmZS4Qf6Wkwsb43kychtQQrEZNJDUfre/s1600/3.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="248" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimtVTKjJQOKgyVv6JnmRXHNyurycVThq8osxo4EWsJy3Vz3aEkd-Woz46g1_qQDobdMQqM8afOt1QTqCNKcfVmirbJbXkoomLFI2yAilw8UZwyZmZS4Qf6Wkwsb43kychtQQrEZNJDUfre/s320/3.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht0hQmzbcg8eKMjhCF5r7zsLy1qR6jTY71DF-vHFwVYg986APT0pp5cXSDarT5EXvvlsEFDOl2nbeizk3Q5LuPA2whYxbanVzHNR1CfWB8dLmQQAMHTx5HtBm8tTIcvCAjHvb77pM41tZ_/s1600/4.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="248" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEht0hQmzbcg8eKMjhCF5r7zsLy1qR6jTY71DF-vHFwVYg986APT0pp5cXSDarT5EXvvlsEFDOl2nbeizk3Q5LuPA2whYxbanVzHNR1CfWB8dLmQQAMHTx5HtBm8tTIcvCAjHvb77pM41tZ_/s320/4.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDJBRm505lQne4qemu5_Azxb7vlrH_I5CUaX-_D2rDbWqAf7vAfSY7kAHgEdm2jWGa3ssFb_fyauTbBBjBi_SFCeOgsgvYzpH70Mq75WTwhsTi2UwP_SmS7z3ou-zyRTmP9yazpI0Wc_dr/s1600/1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDJBRm505lQne4qemu5_Azxb7vlrH_I5CUaX-_D2rDbWqAf7vAfSY7kAHgEdm2jWGa3ssFb_fyauTbBBjBi_SFCeOgsgvYzpH70Mq75WTwhsTi2UwP_SmS7z3ou-zyRTmP9yazpI0Wc_dr/s320/1.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIR2SlrEwhFVZkUlOoyA1oU0JoODbKnw9T3ExSZLMOArt2ceCm3FrL3F0lIQYUhuMyyWBOwXduCFSeUhXfl-bCOg88tUYOvCN9wN9oL2Vj91TSd5ePcQyjH6DLKMrNv8B71VbITC4V0nUB/s1600/2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIR2SlrEwhFVZkUlOoyA1oU0JoODbKnw9T3ExSZLMOArt2ceCm3FrL3F0lIQYUhuMyyWBOwXduCFSeUhXfl-bCOg88tUYOvCN9wN9oL2Vj91TSd5ePcQyjH6DLKMrNv8B71VbITC4V0nUB/s320/2.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjc6b1RIu12k44MMr6ecR11Kg7QrJlXDXMC60kDjRQqamScV6rWpZdp6-apVdmoBxCa7KrmZLHCbW3fCOKXSHljXmsV4r45FDYwJhiBiUnVVWX6CGihcHJMlG4vvnOOhTmIjlu91tFP_hs6/s1600/3.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjc6b1RIu12k44MMr6ecR11Kg7QrJlXDXMC60kDjRQqamScV6rWpZdp6-apVdmoBxCa7KrmZLHCbW3fCOKXSHljXmsV4r45FDYwJhiBiUnVVWX6CGihcHJMlG4vvnOOhTmIjlu91tFP_hs6/s320/3.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg27orcTF7kuBjHHp5HI35c_9igTzhX4FL81GCDWpxDgr5RLgNShoQXiOfTsTgHui48vn7jn4rNMkFQNRO6dmWGDQNG-haJ0HK4yVDitf56WAE9SgT-bfVBHPMmQB2Izju5Yefpeulg-QYJ/s1600/4.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg27orcTF7kuBjHHp5HI35c_9igTzhX4FL81GCDWpxDgr5RLgNShoQXiOfTsTgHui48vn7jn4rNMkFQNRO6dmWGDQNG-haJ0HK4yVDitf56WAE9SgT-bfVBHPMmQB2Izju5Yefpeulg-QYJ/s320/4.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipCzCuC-8UNZcp_leqd2w9O6PN3-xqJVUcOA0szjSFyVpYXx0qHzOlsDJ6Uj_pIzgFA_qcP0GMzEgaDEXNS56DQ4EpBJgpOkrjsv3uQD_0oLsocD73zFZr-xf4R98uE-pI8f1tU4wFPnD4/s1600/16.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipCzCuC-8UNZcp_leqd2w9O6PN3-xqJVUcOA0szjSFyVpYXx0qHzOlsDJ6Uj_pIzgFA_qcP0GMzEgaDEXNS56DQ4EpBJgpOkrjsv3uQD_0oLsocD73zFZr-xf4R98uE-pI8f1tU4wFPnD4/s320/16.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIJZ57GN-iDzbLV2GdMkP8yvFDv7jC0cYOaeMXDqh1VYP1udqBucr6l0F36a0ZqhIWK4aLDhReghwBQ83m0_VUZi3lHTDU-CDPQbp_vgU5xtF6fwAuAgL1CAYfXp5exc7-rV1YgKXD7Bn8/s1600/17.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="216" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIJZ57GN-iDzbLV2GdMkP8yvFDv7jC0cYOaeMXDqh1VYP1udqBucr6l0F36a0ZqhIWK4aLDhReghwBQ83m0_VUZi3lHTDU-CDPQbp_vgU5xtF6fwAuAgL1CAYfXp5exc7-rV1YgKXD7Bn8/s320/17.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTN3Q0A63p7VrpitSWvf62X2CpA2t8N5wl89uS1zLMBsKG5-6xccJZEHwHVtBDu3ofAQn9y0980-F0iVm-q5oogiUHSDHgdYpSuCoZjwNzCrazfyNOsdX-UGLTKZIFoU2NoW7K_rTSOC3X/s1600/18.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTN3Q0A63p7VrpitSWvf62X2CpA2t8N5wl89uS1zLMBsKG5-6xccJZEHwHVtBDu3ofAQn9y0980-F0iVm-q5oogiUHSDHgdYpSuCoZjwNzCrazfyNOsdX-UGLTKZIFoU2NoW7K_rTSOC3X/s320/18.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKieK0HiCZZO8Jc15DVRYDMPcYX5DaDk98BHIBxJsalx6hOA6uSISYplJ3QSb7a3peuZG0CSYeuEb2v-vo1ycijxDjx5NO9i-u465saT0PVhT5a8fiMeqfnH5WzQkZ5VhNz9YIZ2jVKhl9/s1600/19.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKieK0HiCZZO8Jc15DVRYDMPcYX5DaDk98BHIBxJsalx6hOA6uSISYplJ3QSb7a3peuZG0CSYeuEb2v-vo1ycijxDjx5NO9i-u465saT0PVhT5a8fiMeqfnH5WzQkZ5VhNz9YIZ2jVKhl9/s320/19.jpg" width="234" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_QPzurMof1sJGT9xnq49l1iPTiaFnVU2ULioC9a6T6no0FQoD4agytty1xWb_tQI_hPjKBT4ZOHKFLMhhOXN6m7X-Bg3-ezwUGFEz2byxbUXpFGXG7hw3GcEgIbUBeRDBaD9PC_oMYKK6/s1600/20.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_QPzurMof1sJGT9xnq49l1iPTiaFnVU2ULioC9a6T6no0FQoD4agytty1xWb_tQI_hPjKBT4ZOHKFLMhhOXN6m7X-Bg3-ezwUGFEz2byxbUXpFGXG7hw3GcEgIbUBeRDBaD9PC_oMYKK6/s320/20.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6H2T-xdOXfn-QD7gw41Cuw3YiHVseO33AM9ucL8C2PuSt4yl_tSXnr0RI83P3yDr37NXbMiTr7NwtIkfADex6gBwp2YxACce3UXl3zx1J3j1H-sMk79_qaBuYuhArEoSwU6BRiKzYl_zv/s1600/21.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6H2T-xdOXfn-QD7gw41Cuw3YiHVseO33AM9ucL8C2PuSt4yl_tSXnr0RI83P3yDr37NXbMiTr7NwtIkfADex6gBwp2YxACce3UXl3zx1J3j1H-sMk79_qaBuYuhArEoSwU6BRiKzYl_zv/s320/21.jpg" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPGFIJym2BBXpGJFK-XJMYFrrOsD-hYPeSNqlBdPrOH6TmP3VPiUiMGsoIMWOQYw_TWTpqMqWIXEoN_gXaqmEGVOknajWH21jqn3a3N_MHcFG6f8fUVmZBT8dv98IYj6gOfB9YzPhQCZ5P/s1600/22.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPGFIJym2BBXpGJFK-XJMYFrrOsD-hYPeSNqlBdPrOH6TmP3VPiUiMGsoIMWOQYw_TWTpqMqWIXEoN_gXaqmEGVOknajWH21jqn3a3N_MHcFG6f8fUVmZBT8dv98IYj6gOfB9YzPhQCZ5P/s320/22.jpg" width="212" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-WH5_aiPq8hfKHI2PwHrVg0yIDA3sSMY_L9ZK0LWe49qokAhlXvxu4gqEAhQajCELaSWGdLcXpvQ1gXAB-WwCPtGQ3gVY3wzuLc8vR58PaAWUwhb0ZrVtHFtFG2Xqvnbx2f59uAI5uud-/s1600/23.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-WH5_aiPq8hfKHI2PwHrVg0yIDA3sSMY_L9ZK0LWe49qokAhlXvxu4gqEAhQajCELaSWGdLcXpvQ1gXAB-WwCPtGQ3gVY3wzuLc8vR58PaAWUwhb0ZrVtHFtFG2Xqvnbx2f59uAI5uud-/s320/23.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzfveMT52AkaJKN2DluCs0ynZAOxPX3iEAZL22y75jb4XbqfovpKEo3LSzffjmW8OEunORqubQDI3tKEe7Zzy6W4H49Lc8L-XhybwJvGjCBKNqfn4SaywYPXSNC2L52q7BySUYbSGRmqiP/s1600/24.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzfveMT52AkaJKN2DluCs0ynZAOxPX3iEAZL22y75jb4XbqfovpKEo3LSzffjmW8OEunORqubQDI3tKEe7Zzy6W4H49Lc8L-XhybwJvGjCBKNqfn4SaywYPXSNC2L52q7BySUYbSGRmqiP/s320/24.jpg" width="212" /></a></div>
<br />Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-78753692123103986072016-06-04T11:25:00.001-07:002016-07-14T02:06:51.070-07:00Tizennyolcadik fejezet<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sajnálom, hogy ennyire eltűntem az utóbbi időben, de ott volt a suli meg ugye a másik blogomhoz való írás is, így kicsit elhavazódott az időm nagy része. Viszont most újra csatasorban állok, mi több. már a tizennyolcadik fejezettel, szóval remélem, ez kiengesztel benneteket! </div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>I love my followers! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ölelés, </div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><b><u>Bella</u></b></span> <3 </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-outline-level: 1; text-align: justify;">
<span style="font-family: "bearpaw"; font-size: 100.0pt; line-height: 115%;">XVIII.<a href="https://www.blogger.com/null" name="_GoBack"></a><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="line-height: 115%;">- H</span><span style="line-height: 115%;">űűűűhaaaaa… - húzom el a szót, </span></span><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">ameddig
csak lehet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mi az? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hát nem hittem volna, hogy a telefonbuzi unokabátyám valaha is leteszi a
telefont csak azért, hogy segítséget kérjen tőlem. Kezded felkelteni az
érdeklődésemet, David. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Össze kell hoznod nekem egy randit – süti le a szemét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Leülni – mutatok az ágyra amolyan „én vagyok a főnök” stílusban, mire David
elmosolyodik, és helyet foglal az ágy sarkában. – Na, mesélj. Kibe estél bele? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hát az egész úgy kezdődött, hogy Elsa elvitt valami helyre a városban, mondván,
hogy kell a kimozdulás, és ezen a helyen adják a legjobb élőzenét és kávét.
Engedtem neki, hadd örüljön, szóval elmentem vele. Még Lorenzótól is sikerült
elszabadulnom! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Az ki? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
A telefonom – mondja teljesen magától értetődően, mire felhorkantok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Okééé, folytasd. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Egy csaj játszott a zenekarban egy gitáron, de annyira gyönyörűen, hogy… nem
tudom, volt benne valami, ami nagyon kíváncsivá tette az embert, és odamentem
hozzá, amíg Elsa elrohant egy telefonhívás miatt. Beszélgettünk, meghívtam egy
koktélra, és megbeszéltük, hogy találkozunk még. Vagyis olyan randiszagú lett,
de nincs meg a telószáma, hogy elhívhassam őt valahová. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És a nevét tudod? Jelöljük be facebookon – ülök a laptop elé, majd megnyitom az
oldalt. – Mit írjak be? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Stephanie Jeskins. – Épp elkezdeném pötyögni a nevét, de az ujjaim megállnak a
billentyűzet felett. Hátrafordulok a székkel, és hitetlenül nézek az előttem
álló Davidre. Nem, nem. Kizárt, hogy ilyen kicsi legyen a világ, pontosan úgy,
ahogy az is, hogy David szerelmes. DAVID SZERELMES! VAGY DAVIDNEK TETSZIK EGY
LÁNY! EZ LEHETETLEN! IMPOSSIBLE! Hisz’ Davidnek már van barátnője; úgy hívják,
hogy iPhone 6. Dobná? Azt nagyon kétlem… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<a href="http://ap_images.s3.amazonaws.com/article_photos/000/014/074/16e4ae59-a872-4c39-a89d-3113e04c790f_original." imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://ap_images.s3.amazonaws.com/article_photos/000/014/074/16e4ae59-a872-4c39-a89d-3113e04c790f_original." /></a><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mi az? – néz rám, amolyan „hülye vagy?” tekintettel, majd az ujjával a
klaviatúrára bök, hogy na, írjam már tovább. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ismerem! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Kit? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Anyádat, te hülye! Hát Stephanie-t! Mintha nem lenne egyértelmű… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Most hülyéskedsz? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Miért hülyéskednék? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem tudom, szoktál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Honnan tudod, hogy szoktam? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hát az ti…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tudod, mit, inkább hagyd! Egyre jobban hasonlítasz a testvéredre – forgatom a
szemeimet. – Visszatérve a lényegre; ismerem Stephanie-t. Lógtunk együtt
párszor, meg egy bandában vagyunk! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ööö… hát ez remek… de attól még bejelölhetem facebookon, nem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Be! De felesleges ráírnod, mert nekem a mobilszáma is megvan… és ha kell,
akkor… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
… szívesen odaadod! Ezt akartad mondani, ugye? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ööö… ja, megadom, csak ne zaklasd, és… - mondatomat nem sikerül befejeznem,
mivel egy hatalmas sikítás tanúi leszünk. Daviddel kérdőn egymásra sandítunk,
majd felpattanok a székből. Ashley szobája felé vesszük az irányt, de az ajtó
zárva van. Csak a jajveszékelő sírását és sikítását halljuk; mintha bedilizett
volna. Kopogok kettőt az ajtón: <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ashley?! Jól vagy? Sikítást hallottunk – közlöm vele, de csak még nagyobbat
ordít. – Ashley, nyisd ki az ajtót! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"></span></div>
<a name='more'></a><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Húzz el, ribanc! – ordítja az ajtón túlról, David pedig meghökkent arccal
elröhögi magát. Rávágok a karjára, hogy hagyja abba, és inkább segítsen
meggyőzni a lányt, hogy kinyissa az ajtót. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ash… - Az ajtó kinyitódik, Ashley pedig szélsebesen vágtázik ki rajta. Szemei
duzzadtak és vörösek, még csak ránk sem sandít, csak elviharzik mellettünk.
Daviddel azonnal utánaeredünk, de a csaj most kivételesen a földszinti
fürdőszobába zárkózik be. Még oda sem érünk, amikor egy sokkal sápadtabb
verziója kilép az ajtón, majd a kijárat felé veszi az irányt. Daviddel már-már úgy érezzük magunkat, mint a
kerge birkák; ide-oda futkosunk a házban, hogy végre kérdőre vonhassuk Ashley-t
a történtekért, azonban ez nem történik meg… mivel, mire kiérünk, addigra…
addigra… ez a sajnálatra méltó… SZEMÉT SZUKA ELKÖTI A KOCSIMAT! <i>EZÉRT MEGÖLLEK, ASHLEY REED! VAGY SOKKAL
ROSSZABB! </i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És most? – nézek tehetetlenül Davidre, aki, úgy látszik, mérlegelni kezd
magában. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Van egy jó ötletem – vigyorog rám<i>. Eddig
észre sem vettem, hogy David mosolya, mennyire hasonlít Brandonéra. </i>–
Hagyjuk őt, majd’ visszajön! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Aha… és ebben mi volt a jó ötlet? Te azt kéred tőlem, hogy hagyjam, hogy ez a…
mármint Ashley a kocsinkkal flangáljon össze-vissza a városban, anélkül, hogy
legalább ismerné! Még csak jogsi sincs nála! Ha elkapják a zsaruk, azt én is
megszívom! – David felröhög. És… nem hagyja abba, ami viszont engem rettentően
zavar. Szúrós szemekkel nézek rá, hogy fejezze már be, de ettől csak még jobban
kitör belőle. <i>Pofozzam fel?</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Abbahagynád, kérlek? – próbálom „nyugodt” hangon csillapítani, de ő ehelyett
még hangosabban hahotázik mellettem. <i>Vajon
mi olyan vicces? Rajtam röhög?</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ne… nehe… harahugudj... de… dehez ahannyira… nehem… tudohohok behesz… - és
ismét úrrá lesz rajta. Ezt nem hiszem el! Le fogom ütni, mint anyós a legyet!
De legalább érteném, mit mond! <i>Miért
büntetsz, Uram?!</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Oké, akkor majd te kideríted Stephanie telefonszámát! – rukkolok elő a kicsit
sem igazságos, de annál inkább hatásos ötletemmel, mire David szájáról lefagy a
mosoly, és összehúzott szemmel előveszi a telefonját a zsebéből. <i>Ugye nem akar megint kockulni?!</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ezt most te sem gondolod komolyan! Hagyd már az idióta Minecraftot, és segíts!
–A hangom szinte könyörgőre vált, de ez sem riaszt vissza. <i>Kell a kocsi! És Ashley hullája is! <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Maradj már egy kicsit veszteg! Felhívom Brandont; ő mindig mindent megold, ami
Ash-sel kapcsolatos. – Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet, tekintve az
ügyünket. De mégsem állítom le. <i>Allyson,
te egy vadbarom vagy! De ez nem újdonság! </i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Gyere ide – semmi köszönés, semmi nyalomaszádat, semmi. Éljen az illem! – Mert
Ashley megint felkavarta a szart – ezen a kijelentésen muszáj mosolyognom;
nevetni nem merek, nehogy Brandon meghallja. – Nem, te majom, elkötötte… öhm –
elemeli a fülétől a telefont, majd hozzám intézi szavait. – Bocs, de hogy is
hívnak? – Ez… most valami vicc. Már lassan egy hete a házamban él, a rokonom…
és nem tudja, hogy hívnak?!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Allyson – dünnyögöm cinikusan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Na, elkötötte Allyson zsiguliját. – Kidüllesztett szemekkel mérem végig
Davidet. Még, ha egy trabantra mondaná, hogy zsiguli! De a Fiatom… oké, kicsit
poros már, de megvolt az ára! <i>Le kell
mosnom…</i> - Mondom, nem tudom, mi volt a baja! Vázolom a szitut! Kuss már, én
beszélek! … Na. Azért. Pofa be Brandon, hadd mondjam végig! ... Szóval…
ordítás, Allyson és én szaladunk, ajtó, kitörés, sírás, leszaladás, futkosás és
bumm. – <i>Ebből sokat érthetett. </i>– Oké,
akkor siess. Szia. – David megszakítja a hívást, és csak ekkor veszem észre,
hogy a telefonjának rózsaszín a tokja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Miért akarsz randizni Stephanie-val, ha buzi vagy? –Piti vicc, tudom, de nem
jut más eszembe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ó, a telefon miatt? Nem, nem, ez nem az enyém – rázza a fejét vigyorogva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Aha… akkor kié? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Majd vissza kell adnom Elsának, jó, hogy mondod! – <i>Ezt most… komolyan dicséretnek szánja? <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Miért van nálad Elsa telephonja, amikor úgyis mindig a te legújabb iPhone-oddal
menőzöl? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ja, az nem működik. Csak viszem mindig, mert nagyon menő. Nincs amúgy benne
aksi. Kaptam egy másikat, hogy tudjak azért használni valamit, de az Samsung,
és nem menő. Azért kell Elsáé, mert az övé iPhone; és leszarom, hogy rózsaszín
a tokja, de legalább divatos! Nem fogok holmi… Samsunggal mászkálni az utcán!
Mit képzelsz? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mi bajod a Samsunggal? Nekem is olyan van – nézek rá rosszallóan, mire ő csak
egy lenéző tekintettel jutalmazza a felszólalásomat. Inkább úgy döntök, terelem
a témát. Teljesen felesleges a telefonokról vitatkoznom azzal, akinek a
feleségét úgy hívják, iPhone 6. – Oké, akkor most mit fogunk csinálni? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Várunk – közli merő egyszerűséggel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tessék? Azt akarod, hogy itt álljak és várjak, amíg a ti kedves Ashley-tek haza
nem hozza a szuperdrága kocsinkat?! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Természetesen nem – mondja, majd kitárja mögöttem az ajtót. – Bent is várhatsz
felőlem – von vállat. Szemrehányó pillantást vetek rá, majd eltrappolok
mellette, hogy a kanapéra vethessem magam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mikor érkezik meg a bátyád? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Néhány perc. –Épp, ahogy kimondja, nyílik az ajtó, és Brandon lép be a
nappaliba. – Vagy nem – teszi hozzá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mi történt? – Brandon bosszús, de egyben aggodalmas tekintettel ül le a
szemközti fotelbe. – Hogy értetted azt, hogy „bumm”? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Zokogva elszaladt – feleli David. – Igazából elég vicces látvány volt. Úgy
nézett ki, mint aki az elmegyógyintézetből szabadult ki – röhög saját magát, de
észrevéve Brandon szúrós nézését, inkább abbahagyja. – Sejtelmem sincs, mi volt
a baja. Majd hazajön. – Brandonnal egymásra nézünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem tudom, hol kereshetnénk – mondom. – Hatalmas ez a város, és Ashley most jár
itt először. Bárhová mehetett. Ha estig nem ér haza, elmehetnénk a rendőrségre,
bejelenteni az eltűnését. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hát nagyon remélem, hogy hazajön, mert a szülei teljes egészében rám bízták őt.
Ha valami baja esik… fogalmam sincs, mit csinálok – rázza tehetetlenül a fejét.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ashley nem hülye. Csak nem megy olyan messze, hogy ne találjon vissza! Bááár… -
húzza el David a száját -, az ember ilyen állapotban sok mindenre képes.
Reméljük a legjobbakat! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szólhatnánk a szüleinknek – teszem fel az ajánlatot. – Hülyeség lenne egy ilyen
fontos dolgot eltitkolni előlük, mellesleg… ők a felnőttek. Akik lépni tudnak,
azok ők. El kéne mondanunk nekik, ahelyett, hogy magánakcióba kezdenénk, nem
gondoljátok? Talán ők… tudnak valamit tenni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Azon kívül, hogy aggódnának, aggódnának, pánikba esnének és aggódnának? – vonja
fel a szemöldökét David. – Nagyon kétlem. Szerintem mindenki maradjon kussban
estig, és csak akkor szóljunk nekik, ha este sem érkezik meg. Nem fognak minden
egyes helyre bemenni a város összes utcájában! A rendőrségnek meg úgysem
szólhatnak, amíg nem telik le a 24 óra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Davidnek igaza van. A legjobb döntés, ha várunk – ért egyet testvérével
Brandon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
De azalatt bármi történhet vele – Oké, nem veszem magamra a sorsát, de
mégiscsak egy fiatal lányról van szó. Bármi történhet vele ez alatt az idő
alatt, ilyen kiszolgáltatott állapotban! Mellesleg, a kocsim is sokba került!
Nem szeretnék a roncstelepen rálelni! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Oké, és, ha… például… megerőszakolják, amíg mi itt üldögélünk? Volt már rá
kísérleti példa, és nem is kellett elmenni itthonról… házhoz jöttek… - sütöm le
a szemem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ashley meg tudja védeni magát – biztat Brandon. – Járt judóra. És egyszer azt
mondta, hogy mindig van nála paprikaspray… ha használnia kell, használni is
fogja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ezt úgy mondod, mintha ettől meg kellene nyugodnunk! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Fogd be, Allyson – int le, én pedig tátott szájjal bámulok vissza rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Bocs, de ugyanúgy közöm van ehhez, mint neked! Én is aggódom Ashley-ért! És
elég furán veszi ki magát, hogy csak itt ülünk, miközben, arról rinyálunk, hogy
meg kellene menteni Ashley-t! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem tudnál elkussolni, kérlek? – néz rám unott tekintettel. <i>Vajon tényleg nem számítok már neki semmit?
Vajon komolyan gondolta a múltkorit? <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem! Sőt, te vagy az utolsó, aki megmondhatja, hogy, mit csináljak a saját
házamban! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Okééé – emeli védekezésképpen David maga elé a kezét. Észre sem vettük, hogy
mindennek fültanúja volt. – Nem akarjátok, hogy kimenjek? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem! – nézünk egyöntetűen Davidre, aki csak összerezzen, és tovább hallgatja a
történéseket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mi bajod van? – fordulok ismét Brandon felé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem számít… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nagyon is számít! Szóval ki vele! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Oké, te akartad. TE vagy a bajom, Allyson Harvey! Reggel, délben, este! Csak te
vagy az egyetlen problémám! Egy súlyos rögeszme! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Meghökkenten
állok fel a kanapéról, majd hátrálok egy lépést. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ne haragudj, de igazán nem tehetek, arról, ha a barátnődnek súlyos
idegrendszeri problémái adódtak! És az sem az én hibám, ha mindennap látnod
kell, már megbocsáss! Csak nem képzeled, hogy bujkálni fogok, nehogy megláss! –
Brandon forgatni kezdi a szemét amolyan „mikor hagyja már abba” tekintettel, de
én még korántsem végeztem. – Aztán ezt az egészet te kezdted el, és nem fogom
hagyni, hogy így viselkedj velem! A minimum egy köszönöm! Mindenért! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Bocs, kösz – von vállat tovább meredve maga elé. Ennél azért többet vártam
volna tőle. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nagyon sajnálom, hogy ekkora problémát jelent számodra a létezésem! – Brandon
felnevet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Rohadtul nem zavar, hogy élsz, nem ezt mondtam! Felőlem akár élhetsz velem,
nélkülem vagy a te csodás Ryaneddel, le se szarom! Elvégre azt csinálsz, amit
akarsz! Csak ne előttem! Már így is épp eleget tettél… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Vagyis engem hibáztatsz Ashley-ért? Mit tehetek én, erről az egészről?
Tudtommal nem kényszerítettem, hogy hisztériás módon lóduljon meg kifelé a
házból! – magyarázom, kissé hisztérikus hangnemben. <o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem, Allyson, félreértettél – rázza a fejét Brandon. – Téged hibáztatlak
mindenért! –Azzal feláll, és nagy léptekkel elhagyja a nappalit. Én pedig ott
maradok Daviddel, aki még mindig sokkos állapotban bámul rám. Fel sem foghatja,
hogy mi váltotta ki az előbbi kitörésünket. <o:p></o:p></span></div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-21885446154603445972016-04-21T06:24:00.001-07:002016-07-14T02:08:17.014-07:00Tizenhetedik fejezet<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-outline-level: 1; text-align: justify;">
<span style="font-family: "bearpaw"; font-size: 100.0pt; line-height: 115%;">XVII.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="line-height: 115%;">-
</span><span style="line-height: 115%;">J</span><span style="line-height: 115%;">a, semmi, csak úgy
mondtam. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Te nem szoktál csak úgy mondani dolgokat. Szóval? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Semmi, mondom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Utálom, amikor ezt csinálod, Allyson! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Hát jó, akkor elmondom. Ashley nem az a lány, akit megismertem. Van róla
fogalmad, mennyire undok? És fennhéjázó! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Ezt nem hiszem el – sóhajt Brandon, és egy megbántott mozdulattal felpattan az
ágyról. – Épp most mondtam neked, hogy két nap és elintézem, de nem bírtad ki,
hogy ne tüntesd őt fel rossz színben, igaz? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Hogy? – ráncolom a szemöldökömet. – Normális vagy? Miért tenném? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Mert ilyen vagy. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Ó, szóval már én vagyok a rossz? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<a href="http://33.media.tumblr.com/tumblr_m84i6oBsYD1qzhbz1o1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://33.media.tumblr.com/tumblr_m84i6oBsYD1qzhbz1o1_500.gif" width="320" /></a><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Ashley sosem volt az! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Nem? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Nem. </span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tudod mit, Adams? Szerintem inkább húzz el a francba! Ennek így semmi értelme!
Egyszer összeveszünk, aztán kibékülünk, nem tudok veled mit kezdeni! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Én sem veled… te… te hárpia! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Még hogy én hárpia?! Te fafejű tuskó! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Az nem lehetek, mivel a tuskó eleve fából van, nagyokos! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Akkor már hülye is vagyok? Bazmeg, Brandon takarodjál kifelé! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Most még te vagy felháborodva? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Unlak, Brandon! Kezded itt a drámát ahelyett, hogy abbahagynád! Rossz ötlet
volt ez a dolog! Két percig nem bírjuk ki, hogy ne veszekedjünk! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Igazad van! És nem mondok semmit Ashleynek! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Jó, nem is kell! Csak fellángoltál, azért akaszkodtál rám! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Álljon meg a menet, én nem akaszkodtam senkire! – Felvonom a szemöldököm. – Jó,
kicsit rád akaszkodtam! – Továbbra is felvonva tartom a szemöldököm. – Akkor
nagyon, úgyse számít! Csak jó csaj voltál, ennyi! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ó, szóval csak meg akartál dugni? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Lehet, nem tudom! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Menj el! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Menj ki te! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
De! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ez az én szobám, nem mondhatod, hogy menjek ki! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Miért nem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mert az enyém! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
És? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Brandon!!! – sikítok teljes erőmből, mint egy hisztis kisgyerek. Szerintem lenn
tuti meghallották. Brandon összerezzen a sikolyomtól, és kinyitja az ajtót. Még
mielőtt kimenne, elhajítok egy párnát az irányába, de már túl késő: addigra
eltűnik a szobából, és a párna a földön landol. Nekem pedig még két perccel
később is nehezemre esik beismernem, mit tettem. Mi történt az elmúlt tíz
percben. <o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Mint
az óvodások. Fogalmam sincs, hogy viselkedhettem úgy fél órával ezelőtt.
Sikítottam. Én sikítottam, aki szinte soha egy mukkot nem szól. Aki elvan
egymagában, az erdőben bármikor, nem szorul társaságra, most mégis úgy érzem,
szükségem lenne valakire, akinek kiönthetném a lelkemet. Erre pedig az egyetlen
személy Stacey. Viszont tisztában vagyok vele, hogy nem használhatom őt lelki
szennyesnek, amikor sokkal inkább – na, jó, nem sokkal, de mindegy – neki lenne
szüksége rám, és én az elmúlt időszakban borzalmas barátnak bizonyultam. Még
csak meg sem látogattam az ominózus eset óta. Miközben ezen elmélkedem,
megrezzen a telefonom, jelezve, hogy üzenetem jött. Unottan nyúlok a mobil
után, várva a szolgáltatóm üzenetét, de ehelyett Ryan száma villog a képernyőn.
Nyomban megnyitom az SMS-t, és gyors pötyögtetésbe kezdek. Nem szoktam ilyet
csinálni, okéééé…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">RYAN: SZIA,
LENNE KEDVED MEGISMETELNI VALAMIKOR EZT A NAPOT? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">ÉN: HA
HOZHATOM ELSAT, HOGYNE. TUDOM, H NAGYON ORULNE AZ UJABB TALALKOZASUNKNAK. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">RYAN: MOST
INKABB CSAK RAD LENNEK KIVANCSI. SZOMBAT ESTE A SUNBAN? MONDJUK NYOLCKOR? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">ÉN: HUHAAA,
TE MOST RANDIRA HIVSZ? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">RYAN: NEM
ERSZ RA? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">ÉN: DE,
RAEREK. CSAK KERDEZTEM. :D<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">RYAN: AKKOR
IGEN, MONDJUK RANDINAK. HA TE IS AKAROD. SZOVAL AKKOR? SZAMITHATOK RAD? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "courier new"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">ÉN: IGEN. <o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"></span></div>
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Azta.
Ez volt életem egyik legrövidebb beszélgetése. Mindig meglepődöm. Ha például
nekem a suliban megtetszik egy srác, olyan csendben szenvedős típus vagyok, nem
szólok semmit, mert félek az elutasítástól, vagy mi. De, ha egy srácnak bejön
egy lány – mert remélem, ez azt jelenti -, akkor egyből lép. Oké, bevallom,
teljesen értelmetlen volt felvetnem Elsát, de az jutott eszembe, hogy talán
próba lesz megint. <i>Teljesen idióta
vagyok, mégis, mi más kezdődhetne így, mint egy randi?!</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">És
holnap. Este. Randim. Lesz. Ryannel!!!! OMG! Meghalok nyomban! Ide-oda barátság
meg miegymás, muszáj lesz felhívnom Stacey-t! Ne csak engem nézzenek hülyének a
szüleim a folyamatos sikongatásaim miatt! <o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A
Stacey-vel való hosszas telefonbeszélgetés után üdén sasszézok le lépcsőn. A
nappaliban Nagyapa ül és apával beszélget, Elsa épp a nappaliban lévő
számítógépnél beszélget valakivel Facebookon, Brandon pedig… igen, ő önelégült
mosollyal ül, és úgy eszi azt az almát, mintha csak egy pucér csajjal
csókolózna. Szerintem szándékosan csinálja. Mikor észrevesz, kihajítja az
almacsutkát a szemetesbe, és lassan odasomfordál hozzám. Nem sütöm le a szemem,
pedig szégyellnem kéne magam amiatt, hogy a veszekedésünk után egyből randizni
megyek valaki mással, de nem érdekel. Én igazat mondtam, ő volt az, aki idiótán
viselkedett velem szemben. Ha megtudja – mert megtudja –, akkor pedig – véleményem
szerint – féltékeny lesz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Lenyugodtál, <i>Babapiskóta</i>?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem is voltam ideges, kezdjük ott. – Brandon felhorkant, majd elváltoztatott
hangon utánozni kezd. Felmegy bennem a pumpa, de nem hagyom, hogy ez az érzés a
hatalmába kerítsen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
„Brandon, azonnal menj ki a szobámból! Ha nem mész ki, mindenkinek elmondom,
hogy nem hagysz mensturálni!” Vagy. „Adams, annyira szeretlek, hogy az már fáj,
azonban ezt leszarom. Ashley a picsa, és takarodjál kifele!” <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hé, ilyet nem is mondtam! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem, de gondoltad… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mindegy, Brandon – sóhajtom unottan, és az arcomra varázsolok egy
kifogástalan(nak álcázott) mosolyt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mit vigyorogsz úgy? – Brandon felvonja a szemöldökét, épp akkor, amikor Ashley
sétál el mellette a nappaliba. A fiú rá sem néz a barátnőjére, Ashley azonban
furcsán fürkész minket, majd megáll Brandon mellett. Látványosan belékarol,
cseppet sem törődve azzal, hogy Brandonnak ez kissé… kellemetlen. Legalábbis én
ezt szűröm le. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem akarsz hétvégén egy újabb találkozót a srácokkal, All? – Elsa kiáltása
ébreszt a gondolataimból. <i>Itt az alkalom…
</i>Gyorsan összeszedem magam, úgy válaszolok: <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Randim van, nem lehet! – A csend úgy tölti be a szobát, akárcsak a
villámcsapás. A tévé elhalkul, Elsa felemeli a fejét a gépezésből, apa tátott
szájjal bámul rám, Nagyapa pedig úgy nevet magában, hogy a feje is kivörösödik.
Még sosem láttam ilyennek. De Brandon és Ashley visznek mindent. Ezért már
megérte ez az egész! Mégis kicsit bűntudatom támad, hogy Ryan randi-felkérését
használom egyben bosszúnak is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mi az? – nézek körbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tudod, kivel randizol holnap, lányom! – szól apa nyugodt, ám egyben ingerült
hangon. – A légycsapóval, aranyom! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hagyd Sam, nagylány már! – Nagyapa nehézkesen feláll a fotelből és apa felé
veszi az irányt. - Mi lenne, ha kimennénk, és hagynánk a fiatalokat? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Na, de… mégiscsak Allysonról van szó, és fiúügyekben…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
… majd ő eldönti, mit akar. Gyere már! – Apa megadóan feláll, majd követi
Nagyapát, aki hallótávolságon kívülre vezeti őt. Gondolataimból Elsa hangja
ébreszt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Kivel? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Tessék? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Kivel lesz randid? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ryannel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ryannel?! – Elsa felpattan az íróasztaltól, és mellettem terem. – <i>Azzal</i> a Ryannel? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Azzal a Ryannel, aki értetek jött? – kérdezi Brandon unott képpel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Igen – felelek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mikor? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Szombat… nyolcra. – Brandon rápillant az órájára, és úgy tesz, mintha nagyon
számolna valamit, aztán egy okéval nyugtázza a dolgot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mi az, szívem? – suttogja Ashley Brandon fülébe. Ettől a mozdulattól a
hányinger rám jön. Undorító. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Csak kiszámoltam, hogyha Ryan nyolckor ideér, mennyi időm van lehozni a
bokszkesztyűmet, összeverni a csávót, majd rád fogni, hogy te verted meg, és a
kezedbe nyomni a kesztyűket. – Ashley leesett állal figyeli a fiúját, hatalmas
sértés lehet neki, még akkor is, ha Brandon csak viccel. Minden bizonnyal.
Remélem. Elsa kétrét görnyed mellettem a röhögéstől, és én is a görcs szélén
állok, bár próbálom türtőztetni magam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ugye csak vicceltél? – túr idegesen a hajába Ashley, mire Brandon felnevet, és
magához vonja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hát persze. Csak vicc volt. – Aztán felém fordul. – Hová mentek? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Miért akarod tudni? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Csak kíváncsiságból. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Utánam akarsz jönni? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mondom, csak kíváncsiságból! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
A… a Sunba. – Brandon meglepetten a homlokára csap, majd egy undorító csókot
nyom Ashley szájára. Kedvem lenne elfordulni, de nem adom meg ezt az örömöt. <i>Most már alig csinálom azt, amit akarok… <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mi az, szerelmem? – Ashley nyálas hangja oszlatja fel a csöndet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem hiszem el, Ashley. Elfelejtetted?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mit? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mondtam tegnap, mondtam. És elfelejtetted. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem emlékszem. Mi van? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
A szülinapod alkalmából el akartalak vinni holnap este nyolckor a Sunba! És
elfelejtetted… pedig jót akartam! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
De a szülinapom októberben van – értetlenkedik a lány. Akármennyire is utálom,
ebben a helyzetben kifejezetten sajnálom őt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mondtam, hogy ez egy előmeglepi! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Té… ó, hát persze! Megvan! – Tudom, hogy fogalma sincs, miről beszél neki a
srác. Csak a szerep kedvéért csinálja. Engem azonban kis híján elönt a méreg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Brandon! Nem! Hétvégén nincs programotok! Semmilyen! Vili? Semmilyen! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Most tehetek én arról, hogy rosszkor időzítettetek? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Miért kínzol? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem kínozlak! Egy duplarandi szuper lenne, nem? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
NEM!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Csodás, akkor ezt megbeszéltük, <i>unokahugicám</i>!
– A szót gúnyosan ejti. – Én és Ashley most visszavonulunk, és megbeszéljük a
részleteket. – Sarkon fordulnak és a lépcső felé veszik az irányt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ne hagyj faképnél! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Sajnálom, ez sürgős! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Mi?! Brandon, hétvégén itthon maradsz! Te is, Ashley is! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Hogy mondod? Nem hallak jól! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
UTÁLLAK! BÁRCSAK VISSZAMENNÉL LOS ANGELESBE! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Később, drágám, később… <o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Három
dolgot sikerült leszűrnöm Brandonról az elmúlt néhány percben. Az első, hogy
Brandon hihetetlenül idegesítő, a második, hogy szinte már a rögeszméje másokat
– jobban mondva engem – bosszantani, és a harmadik, hogy soha, semmit nem
szabad neki mondani, mert ezer százalék, hogy felhasználja ellened. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ezt
a három dolgot egyből fel kéne írnom mindenhová, hogy ne felejtsem el. Mindig
beleesek ugyanabba a csapdába, minden egyes alkalommal elkövetem ugyanazt a
hibát. Sosem tanulok belőlük. Brandon már lassan egy hete itt van, de mindig
eléri valamivel, hogy bedőljek a trükkjeinek. Tényleg ennyire manipulálható
lennék? Azelőtt minden döntésem céltudatos volt, előre eltervezett, most meg
minden a feje tetején áll. Egyetlen fiú miatt, akit tulajdonképpen mindig is
ismertem, de mégsem. Annyira nonszensz ez az egész, hogy még elhinni is
nehezemre esik. Egyszer megment, aztán kihasznál; egyszer kedves velem, máskor
tök brutál. Soha, senkit nem ismertem még, aki ennyire befolyásolni tudott
volna. Néha azt kívánom, bárcsak ne is jött volna ide, de, amikor eszembe jut,
hogy az a két hét vészesen telik, elszomorodom. Akarom, de közben mégsem.
Tetszik, de közben mégsem. Mindig van valami, ami tönkreteszi a róla alkotott
képet, és mindig van valami, ami hozzárak valami jót ahhoz a „szörnyeteghez”,
akinek addig hittem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ashleyről
meg ne is beszéljünk. Amikor idejött, utálni akartam. Utálni, mert annyira
tökéletes, annyira szép, annyira kedves, és az övé az, akit a sajátoménak
akartam tudni. Utálni, mert felforgatott mindent, utálni, mert Brandon annyira
közvetlen volt hozzá, utálni, mert tudtam, mindenben jobb, mint én. Utálni,
mert létezett, de akárhogy erőlködtem, nem tudtam. Inkább saját magamat
utáltam, mert ezt kívántam neki. Most pedig… azt szeretném, ha bírni tudnám. De
belevonta az ügybe Lylát, a saját problémáit helyezte mindenki elé, ez pedig
felkavart. Becsapott, és amikor meglátom, mindig ökölbe szorul a kezem.
Késztetést érzek, hogy megüssem, de mégsem merem megtenni. Nem magam miatt.
Hanem a tudat miatt, hogy ez az én hibám. Tőlem is függött, hogy idejöhessen.
Igent mondtam. Hiba volt. Most pedig jól megszívom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ryan.
Annyira helyes. Kedves, tehetséges, vicces, odaadó… és nem lakik mérföldekre
tőlem. Ő lenne az, akit választanom kéne. Ő a hozzám való, hiszen rengeteg
közös van bennünk. Nem erőltet semmit, nincs barátnője, vágyik a figyelmemre.
Randira hívott! Én pedig ezt a csodás lehetőséget csodásan elcseszem!
Brandonnal. Ha ő ott lesz a randin, esélyem sem lesz, hogy miután ő… visszamegy
Los Angelesbe, megpróbáljam Ryannel. Minden egyes pillanatban rosszul érzem majd
magam. Rosszul érzem magam, mert, bár kedvelem Ryant, egyben ki is használom.
És nem ismerem régóta, ezt tegyük hozzá, mégis tudom, ő nem ezt érdemelné. Ő
csak esélyt akart tőlem valami jóra, amit én nem adhatok meg neki, amíg Brandon
mindenbe beleavatkozik. És, amit egyszerűen képtelen vagyok a szemébe mondani. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Miközben
ezen elmélkedem, eszembe jut egy életbevágóan fontos dolog. Nagyapa. Megígértem
neki, hogy minden időt bepótolunk. Több időt töltünk együtt. És hazudtam neki.
Haldoklik, egyedül küszködik a tudattal, hogy nemsokára már nem lesz itt. Nem
lesz velem. Velünk. Nem lesz többé lánya, nem lesznek többé unokái, nem lesz
veje, testvére… nem lesz semmije. Mennyire lehet szörnyű, hogy tudod, nemsokára
mindened elveszted? Semmid nem marad, nem tudod újrakezdeni. Mégis megbirkózik
vele. Egyedül. Képes mosolyogni, viccelődni, saját maga leküzdeni ezt a
gondolatot. Mert a nagyobbik unokája a sajátos, kicsinyes érzelmeivel, és lelki
csalódásaival van elfoglalva. Még csak nem is meséltem neki arról, ami történt
az elmúlt napokban. Szinte… szinte nem is beszéltem vele. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Emellett
még barátnak is csapnivaló vagyok. Stacey eljött hozzám. Megvigasztalt, amikor
kellett, szépeket mondott, amikor kellett. Családi krízis van náluk,
büntetésben van, mégis kikönyörögte a szüleitől, hogy eljöhessen hozzám. Mert
látni akart. Nekem pedig minden nap, minden percben megvan rá a lehetőségem,
hogy elmenjek hozzá, de egy SMS-en kívül mást nem teszek érte. Pedig,
mondhatja, hogy felesleges elmennem hozzá. Tudom, örülne, ha most mellette
lennék a szobájában. Mint régen. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy fordított
helyzetben én is boldog lennék. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">És
ezekben a percekben, amiket most önsajnálattal töltök, ebből valamennyit meg
tudtam volna valósítani, de neem, én még mindig itt ülök az ágyamon, és magamon
gondolkozok. Nem azon, hogy mit kéne tenni, hanem, hogy mit kellett volna.
Sajnáltatom magamat. Ha látnám kívülről, mit teszek most, talán felpofoznám
magamat. Gondolataimból két kopogás ébreszt fel. Az ajtóm kinyílik, és egy
számomra kedves ember lép be rajta. Vagyis először azt hiszem. Aztán ránézek,
és látom, hogy az a fiú az, akivel eddig több napot együtt töltöttem, mégsem
beszéltem vele pár szónál többet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Helló – mondja, majd az ágyamra ül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Öhm… David! De jó, hogy… látlak! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Jól vagy? – vonja fel a szemöldökét, amolyan „hülye vagy?”-stílusban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Persze, csak meglepődtem, mert… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
… mert eljöttem a szobádba? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Nem. Mert meglep a tudat, hogy tudsz beszélni. Vagy egyáltalán telefon nélkül
létezni. – David elvigyorodik, és előhúzza az iPhone-ját a zsebéből, mire
felnevetek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Miért jöttél? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Beszélnünk kell. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Ó, nem is tudtam, hogy van közös témánk! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Most már van. Vagyis inkább… egy közös ismerősről lenne szó. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
A lényeget, Dave – sürgetem, fene tudja, miért. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">-
Kéne egy kis help. <a href="https://www.blogger.com/null" name="_GoBack"></a><o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-18884627239247828852016-03-29T00:32:00.002-07:002016-03-29T00:32:52.315-07:00Új blogom<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, sokáig gondolkodtam a tegnap megemlített bejegyzésben az új blogról és végre kicsit előbb megnyitottam egy verseny nyitányával! Ha esetleg érdekel titeket, akkor <a href="http://diamondqueenbybella.blogspot.hu/2016/03/nyito-verseny.html" target="_blank">ITT </a>megtekinthetitek a blogot! :DDD </div>
<div style="text-align: justify;">
A Suttogás kövi fejezetére már csak néhány napot kell várni terveim szerint! Panna, neked üzenem itt is, hogy ne rágd le a körmeidet, mert még a végén körmöshöz kell menned, amikor feltöltöm! :))) És, akkor lemaradnál az "első olvasó" kitüntetésedről! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ölel mindenkit, </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Bella</div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-74703649498908284802016-03-27T11:02:00.001-07:002016-03-27T11:02:10.821-07:00Tizenhatodik fejezet<div style="text-align: justify;">
<i>Drága Suttogóim! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tudom, tudom. Közel egy hónap telt el és csak most jelentkezem. Ne haragudjatok a késleltetés miatt, de sem időm nem volt, sem pedig energiám arra, hogy publikáljak, amely bár nagy bűn, tekintve, hogy rengeteget várakoztattalak benneteket, de remélem, bocsánatos. Most viszont két jó hírrel is szolgálhatok! Húsvét van és itt a kövi rész! Nem tudom, hogy ebből, melyik a jó, azt hiszem mindkettő az, szóval, akkor inkább három jó hír :)). Az utolsó pedig nem más, mint egy új blogom nyitánya a közeljövőben. Még nem publikus az oldal, de, amint lesz bejegyzés és közzé lesz rakva, értesítelek titeket! Addig is kellemes ünnepeket és jó olvasást! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-outline-level: 1; text-align: justify;">
<span style="font-family: Bearpaw; font-size: 100.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 13.0pt;">XVI.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 115%;">H</span><span style="line-height: 115%;">ullafáradtan kellene megérkeznem. Az
arcomról sütnie kellene, hogy mennyire elfáradtam a próbák közben, de ehelyett csuromvizesen,
a víztől testemhez tapadó ruhákban, hatalmas mosollyal az arcomon, jobbomon
Elsával, nevetgélve lépek be a házba. A nevetés annyira eluralkodik rajtunk,
hogy szinte levegőt sem kapunk, és először észre sem vesszük a minket fürkésző
Brandont. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Veletek meg mi történt? – néz végig vizes ruháinkon és csapzott hajunkon, mi
pedig még jobban röhögni kezdünk. Türelmesen vár, míg abbahagyjuk a nevetést,
majd leroskadunk a fogas alatti kis padra. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ne aggódj, Brady, semmi gáz – mondja Elsa fülig érő vigyorral. Nevethetnékem
támad, ha csak arra gondolok, milyen lenne, ha Brandont mindenki így hívná,
minden körülmények között. Abszurd. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Brandon
felvonja a szemöldökét, és várja a folytatást. Közben titkon rám sandít. Azt
hiszi, nem veszem észre, de pontosan tudom, hogy figyel, nem kell odanéznem.
Érzem magamon a pillantását. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Húúú, Brandon, nem is tudod mennyire hálás vagyok Allysonnak, hogy magával
vitt! Életem legszebb és legviccesebb délutánja volt!</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="http://33.media.tumblr.com/tumblr_lx6oe31aZ41r4kfic.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://33.media.tumblr.com/tumblr_lx6oe31aZ41r4kfic.gif" height="160" width="400" /></a></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> <o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem is próbáltatok? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
De igen, zenéltünk, énekeltem is, viszont utána Alaricnak egy jó ötlet jutott
eszébe, és elmentünk egy jó helyre. Kajáltunk pizzát, ittunk kólát, meg
szétböfögtük magunkat egy nyilvános helyen! Irtó vicces volt! Utána lementünk a
focipályára, és, miután bekapcsolt az öntözőrendszer, tiszta vizek lettünk,
mozdulni sem tudtunk a röhögőgörcstől! Játszottunk felelsz-vagy-mersz?-et!
Allyson, mondd el a feladatod! – lök meg a vállával, mire felnevetek. Brandon,
semmi jelét nem mutatva, hogy érdekli a dolog, unottan pillant most rám. <i>Pontosan tudom, hogy érdekel, Brandon, a
délutánom! </i><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Szerelmet kellett vallanom egy fának, majd, miután ez sikerült, hozzá is mentem
– kapok a homlokomhoz. Még most is alig hiszem el, hogy képes voltam erre!
Tiszta hülye vagyok… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Én voltam a tanú – karol át egyik karjával Elsa, a fejét pedig a vállamra dönti.
– Azt hiszem, Brandon, hogy Allyson bejön Ryannek – mosolyog Elsa, nekem pedig
egy pillanat erejéig lefagy a vigyor az arcomról. Pont úgy, ahogy Brandonnak
is, csak én jobban leplezem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Tényleg? Miből gondolod ezt? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
A bárban Ry felkérte Allt táncolni! Irtó cukik voltak! – Brandon magára erőltet
egy mosolyt, mintha csak annyira feldobná az eset. <i>Brandon Adams, meg kell tanulnod, hogy nem minden úgy történik, ahogy
azt gondolod. Féltékenynek kell lenned. Nekem pedig nem kéne ennyire idegesnek
lennem…</i> <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i><br /></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i></i></span></span></div>
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Hát, azt hiszem, ideje lenne átöltözni – próbálom terelni a témát, Elsa pedig a
homlokához kap, mintha ez teljesen kiment volna a fejéből. Felkacag a saját
hibáján, majd feláll, és felhúz engem is a padról. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Teljesen igazad van. Túl sokat csacsogok, még a végén megfázunk – nevet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Hát, kötve hinném, hogy negyven fokban meg tudnál fázni, de tényleg jobb lenne
átöltöznöd… - feleli Brandon, én pedig a szám elé rakom a kezemet, nehogy
elnevessem magam az enyhe célzásán és Elsa kijavításán. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Most meg miért vagy ilyen? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ilyen milyen? – Úgy látszik, a fiú élvezi, hogy a húga idegein táncolhat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Utálatos. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Utálatos, mert megmondom, hogy negyven fokban nem fogsz megfázni, vagy
utálatos, hogy azért mondom, hogy öltözz át, mert túlságosan is tapad rád az a
póló? – Elsa eltátja a száját, aztán sértetten megfordul és engem maga után
húzva halad fel a lépcsőn. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">***<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Mi a véleményed Ashleyről? – kérdezem Elsát egy kedves mosoly kíséretében.
Láthatóan mindketten jobban érezzük magunkat a tiszta, száraz ruhánkban, és,
bár nem vagyok az a „na, csacsogjunk ki másokat”-típus, Elsával jó beszélgetni,
és valójában is érdekel, mit gondol a bátyja barátnőjéről. Ahogy azonban
észreveszem, erre az egyszerű kérdésre nem olyan egyszerű a válasz, mint
gondoltam. Elsa zavartan szőkés hajába túr. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Csinos lány, mindig követi a divatot, a stílusa nagyon menő. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Tudod jól, hogy nem erre vagyok kíváncsi. Úgy általában. Milyennek ismerted
meg?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem hinnéd el, de a kapcsolatunk egyáltalán nem indult jól. Az a „vásárolgatós kis
liba”, aki voltam, részben neki köszönhető. Olyan akartam lenni, mint ő, hogy…
felfigyeljenek rám. De most már tudom, hogy nincs erre szükségem, mert az nem
én vagyok. – Az ujjaival kezd babrálni. – Brandon és Ashley körülbelül egy éve
vannak együtt. Nem tartottak szünetet, nem szakítottak. Köztük minden olyannak
tűnt, mintha… teljesen tökéletes lenne az életük. Jó, persze párszor
összekaptak, de nem többször, mint az normális. – Egy pillanatra felnéz, majd
egy sóhaj után folytatja. – Úgy ismerkedtünk meg, ahogy az szokás. Brandon
elhozta, bemutatta, és kész. Persze én azelőtt is ismertem Ashleyt, hiszen egy
suliba járunk, de csak látásból. Szóval Brandon elhozta, bemutatta, és mondanom
sem kell, hogy anyám egyből odavolt érte, apa meg azért kedvelte, mert a
családból mindenki másnak bejött. Kivéve nekem. Azt hiszem, nem sikerült túl
jól lepleznem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Hogyhogy? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ahogy bemutatta, olyan furcsa érzés töltött el. Ashley… túlságosan is
tökéletesnek tűnt ahhoz, hogy ott és abban a pillanatban velünk legyen. Jó, nem
mintha Brandon nem lenne jó pasi, a suliban odáig vannak minden mozdulatáért a
lányok, de akkor is. Brandon nem szereti a túl-tökély alkatokat, szóval eleve
nem illett bele a képbe, hogy jöttek össze. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Hogy érted, hogy túl-tökély? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Hát, Ashley kedves. Szép, szereti a gyerekeket, az állatokat, ért a divathoz,
tud zongorázni, felsőfokon beszéli a franciát – te jóságos Atya Szent Úristen
-, okos, és emellett még a hangja sem rossz. Nem értettem, hogy mégis hogy
lehet bármi is ebből a kapcsolatból. Úgy éreztem, manipulálni akarja a
testvéremet, ez pedig zavart. Mégis miért akarna egy ilyen lány pont az Adams
családnál jó pontot szerezni, ha már van tapasztalata e téren – ezt gondoltam. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Volt tapasztalata? Ashley járt Daviddel? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem. Pont, hogy csúnyán összerúgták a port valami miatt. Ezért nem értettem az
egészet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Akkor David és Ashley most rosszban vannak? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Azóta már elrendeződtek köztük a dolgok, és jóban vannak, szoktak együtt lógni
is, de nem olyan „most annyira szeretlek, és fátylat a múltra” a kapcsolatuk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Aha, értem – bólogatok az információk hallatán. – De te miért nem kedvelted?
Azért, mert tökéletes? Szerintem amúgy nem az, de tök mindegy – jegyzem meg
mellékesen, mire Elsa felnevet és folytatja. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem, szerintem szimplán kétszínű volt. Na, nem tudom elmagyarázni, ez olyan
„első benyomás”, vagy mi a tököm. Bocsi – kap a szája elé, mire legyintek
egyet, hogy nem érdekes. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Most is ezt gondolod róla? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Egy év alatt sok minden történt, Allyson. Tudok Ashleyről mindent. Volt időm
megismerni őt. Már megváltozott a róla alkotott véleményem, és örülök, hogy a
bátyám boldog vele. Ha egy évet kihúzott mellette, valószínűleg nem lehet
annyira rossz, és most már nekem sem tűnik annyira megátalkodottnak ez a csaj. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Értem – nyugtázom a dolgot. Elsa végigmér, majd kárörvendőn elmosolyodik. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem bírod Ashleyt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
De, én nem azt akart…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
…ad mondani, tudom – fejezi be helyettem a mondatot. – De a tényen nem
változtat. Ne aggódj, majd megkedveled! Én sem kedvelném, ha az én házamban
élne, főleg úgy, hogy szinte nem is ismerted! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Igen. – Megnyugszok, mikor szembesülök vele, hogy valójában nem az igazi indokot
közölte, mikor kopognak, és Brandon lép be az ajtón. Meg sem várva a
válaszomat, vagy legalább a reakciómat, leül az ágyam másik végébe, és int
Elsának, hogy menjen ki. Mikor már biztos vagyok benne, hogy nem hall minket,
megszólalok: <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Mit csinálsz itt? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Kerülsz engem – közli az egyszerű tényt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Persze, hogy kerüllek, mi mást kéne csinálnom? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Az erdőbe sem mész már. Miattam van? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Természetesen miattad! Mégis hogyan kéne reagálnom? Minden pillanatot
megragadok, csak, hogy ne kelljen a közeledben lennem! Kellemetlenül érzem
magam ebben a hülye háromszögben, szóval kirakhatsz belőle! Nem akarok a
részese lenni annak, amit te meg Ashley folytattok! – Nagyot sóhajtok, és
lejjebb veszem a hangerőmet. – Megmentettél, Brandon, hálás vagyok érte. De arról
nem akarok többé beszélni, szóval éljük az életünket tovább. Te nemsokára visszamész
Los Angelesbe, én pedig itt maradok. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem fogok kertelni, fontos vagy a számomra Allyson. Soha életemben nem mondtam
ezt még senkinek, szóval jól jegyezd meg. Kezd ez az egész már vontatottá
válni, és én nem leszek annak a filmnek a szereplője, ahol a két tag csak
kerülgeti egymást, amíg össze nem jönnek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Az összejövésig stimmel – bólintok. – Csakhogy ez még csak szóba sem jött. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
De, nálam szóba jött. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ha tényleg így gondolnád, már réges-régen beszéltél volna Ashleyvel. De te…
tulajdonképpen félsz tőle? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem, csak sajnálom. Elég sok rossz történt vele mostanában, és nem szeretném
ezzel traktálni őt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Rendben van. Akkor mennyit várjak? Egy napot? Egy hetet? Egy hónapot? Egy évet?
Mikor lesz vége ennek a „pont most”-időszaknak? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ígérem, véget vetek ennek. – A kezem után nyúl, és legnagyobb meglepetésemre,
nem húzom el. – Adj… adj két napot – Elmosolyodom. <i>Két nap. Lehetséges? </i><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Rendben – adom be a derekamat. Brandon huncut vigyorra húzza a száját, majd a
kezével közelebb von magához. Érzem a bőrömön a leheletét, és hevesebben kezd
verni a szívem. Annyira elképzelhetetlennek tűnik a számomra, hogy annak
ellenére, mennyiszer találkoztunk családi keretek közt, éppen most figyeltünk
fel egymásra. A hüvelykujjával végigsimít az államon, majd egy csókot nyom az
ujja helyére. Kezei a pólóm alá nyúlnak, a levegőt zihálva veszi, és egyre csak
közeledik felém az ajkaival. Mikor eltolom magamtól. A tettemen magam is
meglepődök. <i>Beijedtem? Talán nem vagyok
még kész arra, hogy megtegyem? Vagy… vagy csak a lelkiismeretem? Úgy
viselkedek, mint egy ribanc.</i> <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem lehet – mondom. Annak ellenére, hogy tudom, milyen Ashley igazi arca, akkor
sem tudom megtenni. Brandon nem az én barátom. Még nem. A szüleim pedig úgy
tekintenek rá, mint egy unokatesóra, nem, mint a lányuk megrontójára! Ha
kihasználnám az alkalmat, azzal elásnám magam a saját szememben is, és eggyel
több indokot adhatnék Ashleynek, hogy tönkretegye az életemet, vagy ha azt nem
is, de utáljon. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Mi a baj? Te nem… bocs, ne haragudj! – Sosem láttam még őt ennyire zavartnak.
Gyorsan elkapja a kezét, és hátrébb csúszik az ágyon. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Semmi baj – kulcsolom össze az ujjainkat. – De emlékszel. Két nap. Vagyis még
Ashley barátja vagy. Nem teszem ezt vele, akármilyen is. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ezt meg mégis hogy értetted? – <i>Francba.
Néha igazán befoghatnám azt a lepcses pofámat.</i></span> <span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><a href="https://www.blogger.com/null" name="_GoBack"></a><o:p></o:p></span></span></div>
</div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-9428308575626666832016-02-28T03:25:00.003-08:002016-02-28T03:26:02.589-08:00Tizenötödik fejezet<i>Sziasztok Suttogóim! </i><br />
<i><br /></i>
<i>Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem hoztam az új részt, de el voltam havazva. Nagyon sok idő kellett, míg erőt veszek magamon és újra belelendülök a blogolás világába. Szóval igyekeztem valami hosszabb résszel előrukkolni, ami remélem, tetszik is! A csodás olvasóimnak - vagyis Nektek - pedig ezermillió köszönet és hála, amiért türelmesen vártatok és továbbra is itt vagytok nekem! </i><br />
<i><br /></i>
<i>Puszi ^-^, </i><br />
<i><u>Bella</u></i><br />
<br />
<br />
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-outline-level: 1; text-align: justify;">
<span style="font-family: "bearpaw"; font-size: 100.0pt; line-height: 115%;">XV.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 115%;">A</span><span style="line-height: 115%;">z
Ashley-vel való veszekedésünk után néhány perccel megcsörren a telefonom. Ryan
hív, és elmagyarázza, hogy ma lesz az első igazi próba az ő garázsukban.
Felajánlja, hogy eljön értem háromra, így nem kell a nemrég rázendített esőben
keresgélnem a házát. Örömmel elfogadom, legalább nem nekem kell vezetni. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Fél
háromkor úgy döntök, hogy ideje lesz már készülődni, ha nem akarom Ryant
megvárakoztatni. Felveszek egy fekete leggingset egy fehér, félvállas pólóval,
aztán, mihelyst felkenek magamra egy natúr sminket is, leszaladok az előtérbe,
majd magamra kapom a táskám. Ryan ezüstszínű Fordja a házunk előtt parkol, én
pedig már éppen kimennék, mikor Brandon hangját hallom a hátam mögül. Nem is
emlékszem, mikor szólt hozzám ilyen közvetlenül legutóbb. Már napok teltek el
azóta. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Hová mész? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Próbára. Ma lesz az első hivatalos. – Nagyobb lelkesedéssel mondom, mint
kellene, így próbálok kicsit visszavenni. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ki a srác a ház előtt? – Tüzetesen végigmér, de végül szemei az enyémekre összpontosulnak.
<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ryan. Egy ismerősöm, a banda tagja. – Halvány mosolyra húzom a számat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Jól vagy? – Tudom, mire érti; bólintok. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Akkor én is jövök. – Az a „megérkezett gonosz Brandon”-vigyor jelenik meg a
szája sarkában, én pedig kidüllesztem a szemeimet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem, nem, itt maradsz szépen. Ki van zárva! – A tenyeremet a mellkasának
nyomom, ezzel is akadályozva, hogy továbbmenjen. Épp elég nekem a történtek
után itthon elviselnem, nincs szükségem arra, hogy csőszködjön mellettem egy
meglehetősen helyes fiú meg a társasága mellett. Brandon lebiggyeszti az ajkát,
és, bár úgy tesz, mintha mulatna rajtam, tudom, hogy őrülten zavarja: nem jöhet
velem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A
lépcsőről ekkor Elsa jön le; arcát kíváncsiság uralja. Ránéz a kezemre, és,
amikor meglátja a gitártokot, elmosolyodik.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Zenélni mész? – Bólintok. – Nem kísérhetlek el? Úgyis unatkozom itthon!
Esküszöm, nem szólok egy szót sem! – Hezitálok. Úgyis ígérnem kellett volna
neki egy közös programot, miután elmaradt a sajátom, szóval, miért is ne. Aprót
biccentek, ő pedig a táskájáért szalad, majd visszatér hozzánk. Brandon vonallá
préseli a száját, ám, mielőtt megszólalna, én töröm meg a csendet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ő jön – mutatok Elsára –, te maradsz. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Megfordulok
tehát, kinyitom az ajtót, aztán Elsával együtt kisétálok rajta. Ryan a lehúzott
ablak mellett ül, és int, amikor meglát. Odaszaladok, majd beszállok az
anyósülésre. Elsa hátul foglal helyet, és, mikor már mindketten
elhelyezkedtünk, sebességbe teszi a kocsit, és elindul. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Az unokahúgomat is hoztam, remélem, nem gond – mosolygok zavartan. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem, nem gond. – Belenéz a visszapillantó tükörbe és Elsára mosolyog. </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Ryan vagyok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Elsa – int esetlenül a lány, és a kocsiút többi részét csendben tölti. Egyrészt
nem is tudna hozzászólni a beszélgetésünkhöz, másrészt – utóbbi évek alatt
sikerült kiderítenem – utál beszélni utazás közben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Úgy nézem, megkönnyebbültél – nevet rajtam halkan Ryan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Igen, azt hiszem, jót fog tenni egy kis bandázás – mondom neki, mire rám
sandít. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Vendégeid vannak? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Aha. – Megmosolyogtat a tudat, hogy csupán néhány szóváltás után, ilyen
közvetlenül tudunk beszélgetni Ryannel. Könnyű megtalálni vele a közös hangot.
– A rokonok itt vannak nyaralni, szóval eléggé szűkös most a ház. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Hányan vannak? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Hát, van a nénikém, a bácsikám, a két unokabátyám, Elsa, és a fiatalabb
unokabátyám barátnője – számolom az ujjaimon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
A barátnője? Az minek jött? – Felnevetek a kifejezésén, és csak megvonom a
vállamat. – Okééé, ti mennyien vagytok? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Én, a szüleim, meg a kishúgom. Négyen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
A tesód is zenél? Úgy, mint te? Vagy nem kiskorban kezdted? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Én, de. Viszont Lyla még aligha tud zenélni; csak hat hónapos. – Ryan
kidülleszti a szemeit a meglepettségtől. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Na, jó, nem akarok többet tudni, azt hiszem. Ez így mára elég nekem. Már így is
túllépted a „fura vagyok” státuszt – mondja nevetve, mire én is kuncogni
kezdek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Elsa? Te zenélsz? – kérdi Ryan, és ismét a visszapillantó tükröt lesi. A
rokonom bólint. Meg is lep a válasza, sosem gondoltam volna, hogy Elsát érdekli
a zene. Jó, azzal tisztában vagyok, hogy alsóban fuvolázott, azonban váratlanul
ér a tudat, hogy nem hagyta abba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Milyen hangszeren játszol?</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="http://media.tumblr.com/tumblr_m9ezsxfdI31r7dslf.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><img border="0" src="http://media.tumblr.com/tumblr_m9ezsxfdI31r7dslf.gif" height="179" width="320" /></span></a><br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><o:p></o:p><br /></span>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Szintizek – feleli kicsit zavartan. – De… imádok énekelni. – Hátrafordulok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Tudsz énekelni? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Hát… azt nem tudom, a szüleim nem tudják, hogy szoktam, csak a zuhany alól
hallhatják. Nem kaptam még véleményt a hangomról, de azt hiszem… igen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Sportolsz is valamit? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Igen, rendszeresen járok kondizni. Csak Michiganben nem merek egyedül elmenni
konditerembe, félek, hogy eltévednék. Allysont pedig nem akarom zargatni ezzel,
épp elég a problémája nélkülem is – mosolyog rám hálásan. – Amúgy meg – teszi
hozzá – simsezek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Ryan
harsányan felnevet, és hitetlenül megrázza a fejét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Azt hiszem, ez kielégítő információköteg volt a számomra, köszönöm, lányok.
Amúgy a sims… hát, klassz. – Továbbra is nevet. - Más kérdés most nem jut
eszembe hirtelen, de mindenképp felteszem, ha lesz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Akkor mesélj te magadról – ajánlom neki néhány másodperccel később, mire aprót
bólint, és kikerüli az előttünk haladó autót.</span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">***<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;"></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">A
zenélés egész jól sikeredett. Kiderült, hogy nem is vagyok olyan rossz a gitározásban,
csak kicsit fel kellett eleveníteni a dolgokat, így minden flottul ment. Egy
csomót nevettünk, és kicsit jobban megismertem a többieket. Stephanie-ról
megtudtam, hogy a rockercsaj álcája mögött valójában egy céltudatos, de szerény
lány rejtőzik, akinek minden álma bejutni a Juilliardra, és ott folytatni
tanulmányait. Van egy féltestvére, Ken, és, bár nem egy a vérük, nagyon jól
elvannak együtt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Isaac,
a cingár srác, tulajdonképpen olyan, amilyennek képzeltem. Kedves fiú, van egy
bátyja, és már nagyon rég szeretett volna bekerülni Alaric csapatába. Boldog,
hogy sikerült. Van egy barátnője, aki két évvel idősebb nála; ő az arizonai
egyetem hallgatója. Isaac a tipikus, megfontolt tini, mindent csak azután tesz
meg, ha végiggondolta. Emellett imádja a zenét, de mégsem ezzel szeretne
foglalkozni; szívesebben gyógyítana állatokat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Tim.
Egy jó humorérzékkel rendelkező srác, aki még a legrosszabb napjaidon is képes
lenne felvidítani egy csepp erőlködés nélkül. Amikor ideköltözött a
családjával, sokan piszkálták, elítélték a bőrszíne miatt, és hálás nekünk,
amiért mi nem tesszük. Egyke a családjában, de szentül fogadja, hogy a dob az
öccse, nem is tudná, mit tenne nélküle. Egy sportiskolában szeretne
továbbtanulni, és mondjuk, valamelyik foci-vagy lacrosse-csapatba bekerülni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<a href="http://49.media.tumblr.com/8438f50643edb4be5d5baa6ba3b6f2a0/tumblr_n9oahcBYRb1tex6aco2_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><img border="0" src="http://49.media.tumblr.com/8438f50643edb4be5d5baa6ba3b6f2a0/tumblr_n9oahcBYRb1tex6aco2_250.gif" height="320" width="241" /></span></a><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Ryanről
is sikerült néhány dolgot megtudnom a kocsiúton. Amellett, hogy helyes és
kedves, nagyon kitartó, célratörő. Szeretne ügyvéd vagy jogász lenni, és azokon
a politikai hátrányban lévő embereken segíteni, akik rászorulnak. Úgy gondolja,
hogy erre a Harvard a legjobb megoldás, bár fél, mivel nem biztos benne, hogy
elég pontszámot ért el a felvételin. Van egy három évvel fiatalabb testvére,
Amber, aki – elmondása szerint – első ránézésre az a tipikus „én vagyok a világ
közepe”, menő lány. Legalábbis a suliban. De otthon ennek az ellentettje.
Nevelőszülőknél él, mivel az édesanyja Amber szülésénél meghalt, az apja pedig
néhány évvel később, rákban. Állította, hogy a gyámjai úgy viselkednek vele,
mintha az igazi gyerekük lenne; mindent megkapnak, szeretetben nőnek fel. Ryan
egyébként asztmás. Nem olyan súlyos, mint az átlagnak, de mindig nála van az
inhalátora. És a gitározás úgy jött neki, ahogy másnak az ebédötlet. Eszébe
jutott, hogy kéne valami hobbi, ezt pedig meg is valósította. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Alaric
is mesélt magáról a sós ropik fogyasztása közben, ám belőle szinte csípőfogóval
kellett kihúzni a szavakat. Azért indította a bandát, mert szerette volna
átadni a tehetségét más embernek, és, mivel az elmúlt hónapokban vált el, úgy
gondolta, ez egy kicsit elterelné a figyelmét a családi helyzetéről. Van egy
tízéves kislánya, Selly, aki az anyjával él, és ő igyekszik sokszor
meglátogatni. Amikor megkérdeztük tőle, hogy nem-e akar a későbbiekben újra
megházasodni, azt felelte, de, csak kell neki egy kis idő, amíg feldolgozza a
válást, és rendbe teszi az életét. Ahhoz képest, hogy szűkszavú a magánéletével
kapcsolatosan, valamint nagyon kevés ideje ismer bennünket, úgy gondolom,
nyitottan viselkedett velünk. Valamiért mindegyik bandatagot megkedveltem, és
úgy érzem, ez kölcsönös. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">A
beszélgetésünk közben el is felejtem szinte, hogy Elsa is velünk van, és
elszégyellem magam. Rajta nem látszik, hogy zavarná, kihagytuk a
beszélgetésből; mindenkit figyel, nevet a vicceken. <i>Talán úgy érzi, nem tartozik közénk? </i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Ryan
észreveszi tűnődésem, és megtöri a beállt csendet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Képzeljétek, Elsa is zenél. – Az unokahúgom távolba révedő pillantásából eszmél
fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Komolyan? – kérdez rá Alaric. – Miért nem jöttél a meghallgatásra, amíg volt
hely? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Én nem itt lakom – magyarázza. – Los Angelesből jöttem látogatóba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Értem. Mit zenélsz? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Szintizek. Van otthon zongorám, de inkább a szintetizátoromon játszom. A legjobb.
Majdnem annyit tud, mint egy zongora. Évekig gyűjtöttem rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Mennyi volt? – tudakolja Tim. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Ötezer dollár – süti le a szemét Elsa. A többiek – velem együtt – döbbenten
bámulnak a lányra. <i>Ötezer dollár? Jó sok
zsebpénze lehet…</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Hogy szereztél ötezer dollárt? – érdeklődik Isaac. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Számítógép-technikusokkal dolgoztam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Értesz a számítógépekhez? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Hát… tudok egyet s mást – mosolyog Elsa. – És még egy üresedő kondiba is
felvettek oktatónak. Azt mondták, jó alakom van hozzá, és gyakran is járok,
szóval nem volt akadálya. Mellesleg ismeretség is volt köztünk, mivel a
konditerem igazgatóhelyettese Tina, a bátyám barátnőjének testvére – meséli. Undor
fut át az arcán, amikor a „barátnő” szót említi. Talán nem én vagyok az
egyetlen, aki másképp vélekedik Ashleyről. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Hát… igen. Kétségtelen, hogy jó alakod van hozzá – füttyent Tim, és lopva
Elsára vigyorog, mire mi nevetni kezdünk. – Hogy lehet valaki egyébként ennyire
sokoldalú? Úgy értem, a nap huszonnégy órájában foglalt vagy, nem? Tegyük fel,
hogy délelőtt a konditerembe mész, azután a számítógépes barátaidnál maradsz
néhány órát. Nem unatkozhatsz! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Az utóbbi már nem aktuális, mivel bezárt a számtechboltjuk. Helyette néha
zenélni megyek. Kísérek egy iskolai csoportot a hangszeremmel – mondja. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Azt mondtad, énekelsz is. Nem szoktál? – kérdezi Ryan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Szeretek, de nem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Énekelj egyet – veszi a kezébe Tim Ryan gitárját. – Kísérlek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Neeem, most inkább kihagyom. – Elsa elvörösödik. Nem szereti a nyilvánosságot,
ahogy észrevettem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Kérlek. Ha annyira rossz vagy, max együtt röhögünk – ajánlkozom. – Sosem
piszkállak érte, megígérem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Hát… jó – adja be a derekát. – Mit énekeljek? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Amit ismersz – von vállat Isaac. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Meg, amit én is – lóbálja meg a gitárt a kezében Tim. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Ismered a… Summertime Sadness-t? – fordul az unokahúgom Tim felé. – Régi szám,
de könnyű gitárral kísérni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Tudom, melyikre gondolsz. – Tim lepenget egy akkordot, mire Elsa belekezd.
Annyira benne van éneklés közben a zenében, hogy az szinte már hihetetlen. A
hangja megtölti a csendes termet, mégsem nyomja el a kellemes gitárhangot.
Sosem hallottam még senki hozzám közel állót így énekelni. Amikor azt mondta,
hogy jó, akkor nem mondott igazat: Elsának nem csak simán a zuhany alatt
kellene danolni, sokkal inkább egy együttesben lenne a helye. Nem is értem,
miért nem ment még eddig. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">A
fülemben cseng: <i>„I’ve got the Summertime,
Summertime Sadness, I’ve got the Summertime, Summertime Sadness”</i>. Megszűnik
a külvilág, és a többiekkel együtt figyeljük, ahogy az eddig csendben,
meghúzódó, szerény lány, most úgy énekel, mintha meg kellene nyernie az
Eurovíziós dalfesztivált, vagy legalább egy tehetségkutatót. A bebázódott kis
hernyó most egy gyönyörű pillangóként szárnyal a hangjegyek közt. Leírhatatlan
érzés őt hallgatni, és még akkor is ámulattal figyeljük, amikor már rég
elhangzott az utolsó szó. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Waow – töri meg a csendet Isaac. – Te normális vagy? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Én?! – Elsa hangjából elképedés szűrődik. – Csak nem volt annyira rossz… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Ez megőrült – néz rám, miközben ujjával Elsára mutat. – Azt mondja, jó. Tudod,
mi jó? Jó, amikor… csirkemell-filét eszel ubisalival, baz’meg’! Ez valami…
hihetetlenül fantasztikus volt! Nem akarsz ideköltözni és beállni énekesnek
esetleg? – Elsa megkönnyebbülten nevet fel, és nyög egy köszönetfélét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Úristen – kapkod látszatból levegő után Tim, aztán Elsára néz. – Azt hiszem,
beléd estem. – A lány jóízűen felnevet, majd elveszi a gitárt Timtől, hogy
visszaadja Ryannek, közben pedig egymásra mosolygunk. Sosem gondoltam volna,
hogy egyetlen év alatt valaki ennyire meg tud változni. Tavaly még az a
vásárlásmániás szőke liba volt, nem pedig egy kitörni készülő, kedves, aranyos
énekesnő. Ha lehet ilyet mondani, talán még sose lepődtem meg így senkin sem.
De csalódni sem csalódtam ennyit jó értelemben. Alig hiszem el, hogy tényleg az
unokahúgomról van szó, Elizabeth Adamsről. Hogy lehet, hogy a szülei nem tudnak
erről? Annyira nyilvánvaló! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Nem kell úgy csinálni gyerekek, mintha maga Rihanna lennék! Olyan nagy szám,
hogy tudok énekelni? Na, és? Beethoven meg szimfóniákat írt! Én csak otthon
danolászok! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
What? – Stephanie összeráncolt szemöldökkel, és sértődöttnek tűnő
arckifejezéssel bámul Elsára. – Egy, Rihanna nem vagy, de még nem volt olyan
ismerősöm, aki így tudott énekelni, szóval ne csinálj úgy, mintha ez nem lenne
nagy szám! Kettő, baz’meg’, Elsa, te nem írsz szimfóniákat, ha akarnál, se
tudnál! Három –néz körbe a társaságon –, egy kutya nem tud szimfóniát írni! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Steph, öö… azt hiszem, félreértetted Elsát – próbál puhatolózni Tim, amíg mi
többiek visszafojtott nevetéssel nézzük őket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Mer’? Tud énekelni egy kutya? Mutass már be neki akkor! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Ő nem a kutyára gondolt…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Mé’? Macska is van? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Nem – túr a hajába „kifárasztottan” Tim. – Ludwig van Beethovenről van szó! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Ó! Most már tudom! – kap a fejéhez Stephanie, mi pedig egy „végre”-<a href="https://draft.blogger.com/null" name="_GoBack"></a>sóhajjal letudjuk a dolgot. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Biztos szép lehet az a papagáj! – Döbbenten fordítjuk felé a tekintetünket. <i>Ugye most csak viccel? </i>Stephanie
felnevet, majd legyint a kezével. – Nyugi, csak hülyülök! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">Egy
emberként fordítjuk a fejünket Steph felé, majd nevetésben törünk ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; line-height: 115%;">-
Maradhattok még? – kérdez rá Alaric, miután már kellőképpen kiröhögtük
magunkat. Egymásra nézünk Elsával, majd vállat vonunk. Alaric tapsol egyet,
majd feláll a székéről. <o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Akkor gyertek velem, srácok! </span><span style="font-family: 'times new roman', serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<br />Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-1006612407697008192016-01-16T09:24:00.001-08:002016-01-16T09:24:51.055-08:00Tizennegyedik fejezet<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: x-small;">Sziasztok! </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: x-small;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: x-small;">Huh, mit ne mondjak, már eléggé régen hoztam bejegyzést, ahhoz képest, amilyen gyakran viszont szoktam. Ebben a kis előszóban azonban nem csak köszöngetni és jó olvasást szeretnék kívánni, hanem megköszönni a 26 (!!!) csodálatos olvasómat, akik nyomon követik az oldalam eseményeit és nyomot hagynak maguk után. Sőt, nem csak a történetem illetően, hanem a kémia dolgozatomhoz is gratuláltak! Szóval ezer hála nektek, Manók! Mellesleg tudnotok kell, hogy a történetem fogalmazása és helyesírása sem lenne ilyen jó, ha nem vett volna oltalmazó szárnyai <strike>(na, jó kezei vannak, de tökmindegy)</strike> alá, a bétám, Nessa. Ő, az előzővel ellentétben, mindent megtesz annak érdekében, hogy jó irományt tehessek elétek. </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: x-small;">Tehát így indítanám ezt a kis bejegyzést. Remélem, ez a rész is tetszik, annak ellenére, hogy rövid, és komment formájában ismét megleptek majd! <3 <3 <3</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: x-small;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: x-small;">Jó olvasást! </span></i></div>
<br />
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-outline-level: 1; text-align: justify;">
<span style="font-family: Bearpaw; font-size: 100.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 13.0pt;">XIV.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-outline-level: 1; text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 115%;">S</span><span style="line-height: 115%;">ikeresen elfogyasztom a
nutelláskenyeret, és nem lepődöm meg azon, hogy isteni az íze. Lassan a többiek
is bevánszorognak a konyhába, hogy elkészítsék a saját reggelijüket és
kimenjenek a teraszra megenni. A felnőttek eléggé furcsán méregetnek, mintha
csak arra számítanának, hogy valami őrültségbe fogok bele. Nem csodálkozom, a
legtöbb lány egy ilyen eset után idegösszeomlást kapna, depressziós lenne,
satöbbi, én meg túlteszem magam az egészen. Legalábbis ezt mutatom. Mert persze
ott vannak a rémálmok, és a pillanat, amikor mindig beugrik előttem a tegnap
este. De attól, hogy rinyálok, egy, nem oldódik meg semmi, kettő nem csak
magamnak ártanék, hanem a családom többi tagjának is. Biztosítom tehát őket
arról, hogy minden a legnagyobb rendben, majd éppen felvonulnék a szobámba egy
gyors telefonhívás végett, azonban Ashley megállít.</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="https://33.media.tumblr.com/511f773e152d0a5bda33d0c9e32847ef/tumblr_inline_nebcxsPRiu1spiusu.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="178" src="https://33.media.tumblr.com/511f773e152d0a5bda33d0c9e32847ef/tumblr_inline_nebcxsPRiu1spiusu.gif" width="320" /></a></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> <o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Beszélhetnénk… négyszemközt? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Persze. – Az üres nappalihoz vánszorgunk, és leülünk a bőrkanapéra. Ashley
arckifejezése nyugodt, de a szemében látom, hogy valami fontosat akar mondani. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Köszönöm a családodnak és neked, hogy idejöhettem – kezdi. – Nagyon
megkedveltem a húgodat, meg a szüleidet, és rettentően sajnálom, ami történt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
De – folytatom helyette is, mert gondolom, nem a köszönetnyilvánítás lesz a fő
téma. Ashley elmosolyodik. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
De. Nem tudom, mi történt közted és Brandon között. – Megfeszülnek az
arcizmaim, amint kimondja a nevét. Próbálom egyenletesen venni a levegőt. – Nem
is érdekel. Ami Michiganben történt, Michiganben is marad. Fátylat rá. Viszont
látom, hogy nézel rá. Azt is, ahogyan ő néz rád. Láttam, amikor tegnap
megvigasztalt. – Résnyire szűkíti a szemét, úgy fürkészi az arcomat. – Nos? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem értelek. – Úgy csinálok, mintha nem tudnék semmiről. Nem akarom sem
magamat, sem pedig Brandont bajba keverni, de úgy látszik, ez elkerülhetetlen. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ne tedd a hülyét, Allyson – vonja fel a szemöldökét. – Bejön neked, tudom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Igen, de… semmit sem jelent. Vagyis de…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Pontosan, semmit sem jelent. – Egy vigyor költözik a szája szegletébe.
Meglepődöm a cinikus hangját hallva. – Nem fogsz keresztbe tenni, igaz? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Mi ütött beléd? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Mi ütött belém? Belém semmi. De ezt én is kérdezhetném tőled. Most már más
hapijára hajtasz? Ribanc lettél? – Élvezettel ejt ki minden szót, én pedig azon
gondolkodom, megüssem-e vagy sem. Stacey-nek igaza volt. Ashley nem olyan,
amilyennek mutatja magát. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Szó sincs erről. Megcsókolt. – Talán jobban kéne fájnia, ahogy kimondom, pedig
semmit nem érzek. Ha a kedves és angyali Ashleyvel beszélnék, bűntudatom lenne,
most azonban azt kívánom, bár’ eltűnne. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Azt hiszed, ez bármin is változtat? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ez mindent megváltoztat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"></span></span></div>
<a name='more'></a><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Brandon szeret engem. Csak fellángolás lehetett. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Vagy mégsem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Brandon szeret engem – erősködik. Késztetést érzek, hogy megismételjem, amit az
előbb is feleltem, de inkább nem teszem. – Téged talán csak meg akart dönteni. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Volt Lett volna rá alkalma. Mégsem tette. - Ashley keze ökölbe szorul a térdén,
én pedig megengedek magamnak egy apró mosolyt. <i>Ha harc, hát legyen harc. </i><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nézd. – A hangjából semmilyen idegesség nem szűrődik ki, inkább fenyegető
stílusban beszél hozzám. – Még, ha érez is bármit irántad, akkor sem lesz soha
veled. Három okból. Az egyik a családi konfliktus. A másik, hogy Brandon nem az
olyanokra bukik, mint te.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Mi a harmadik? – Fél szemöldökömet felvonom, várva a válaszát. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
A távolság. Ó, milyen kár. Los Angeles és Michigan között több, mint háromezer
mérföld van. Egy-egy randira repülőgéppel kéne utazni? – Harsányan cseng a
nevetése. - Még mindig egyszerűbb átmenni a szomszédba az <i>igazi</i> barátnőjéhez, mintsem háromezer mérföldet utazni, hogy
„meglátogasson” téged, igaz? – Meghökkenve pillantok Ashley-re. Az arca már
kevésbé angyali, elvakít elborít rajta minden szépnek és kedvesnek álcázott
vonást a kárörvendés. Pillanatok leforgása alatt sikerült megismernem a valódi
énjét, és meg is utálni azt. Nem is értem, hogy dőlhettem be neki. Túlságosan
naiv voltam. <i>Vajon Brandon tudja, hogy
milyen az igazi Ashley Reed, vagy ő is annak az angyalarcú kedvességnek ismeri
még mindig, amilyennek én az első találkozásunkkor? </i><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Bár
egy kényelmes bőrkanapén beszélgetek, mégis úgy érzem, hogy egy csatatér
közepén állok, és az ellenségemmel vívok, fájdalmas gondolatok közepette.
Vonallá préselem a számat, és tudom, igaza van. Teljesen logikus érveket hozott
fel ellenem, én azonban egyetlen észérvet sem tudok említeni. Mégis meg kell
tartanom a magabiztosságomat. Nem engedhetem, hogy Ashley azt higgye,
legyőzhet. Nem az ő módszerei szerint fogom megvívni az én harcomat. <i>Erősnek kell lenned, Allyson.</i> <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Talán. Ugye, te szentül hiszed, hogy Brandonnak te vagy az igazi? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Természetesen. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem lehetsz az. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Hogy mondod? – Mulatságosnak találja a dolgokat, de közben dühíti is a mondandóm.
<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ha te lennél az igazi, Brandon magával hozott volna. Ha te lennél az igazi,
mindennap mondaná, hogy szeretlek. Rád nézne vacsora közben, átmenne a
szobádba, ha egyedül vagy. És… sosem kételkedne abban, hogy mit érez irántad. De
mégis hozzám fordult. Tudod, mit jelent ez? – Résnyire szűkített szemmel
figyel. – Nem vagy elég neki. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Pontosan elég vagyok neki, Allyson! – Egy pillanatra felszökik a hangja, de egy
sóhaj után ismét normális hangnemben szól hozzám. - Tudod, talán még
kedvelnélek is, ha nem akarnád lenyúlni a pasimat. De le akarod, és ez mindent
megváltoztat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Azt szeretném, ami mindenkinek jó. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem, azt szeretnéd, ami neked jó. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ahogy te is.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Figyelmeztetlek: vagy leszállsz Brandonról, vagy pedig… nem is tudom… történhet
valami, ami talán nem nagyon jó neked. A szüleid sokat veszekednek… talán a
legjobb az lenne, ha Lyla egy darabig távol lenne ettől a közegtől, nem
gondolod? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ne keverd bele a húgomat! Ő csak egy kisbaba! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem akarok ártani Lylának. Neked sem akarnék, ha nem lennél az utamban. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Mégis éppen ezt teszed! Hogy lehetsz ennyire kétszínű? Nem veszed észre, hogy
ezzel mindenkinek ártasz? Még Brandonnak is! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Szerinted Brandont hol érdekli, mi van Lylával? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Érdekli. Tudom – suttogom magam elé. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Jóképű srácok vannak Michiganben. Neked miért pont az én fiúm kell? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Jóképű srácok vannak Los Angelesben. Neked miért pont a szomszédod kell? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Brandon szeret engem. Tudom, hogy szeret, senkinek sem kell erről meggyőznie. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Talán szeretett, talán még mindig szeret. De tegnap mégis mellettem volt. Nem
melletted. Tudod, a fiatal párok, akik új városba érkeznek, közös selfieket
posztolnak, randizni járnak. Hányszor voltál randin Michiganben? – Ashley
beharapja az alsó ajkát, nekem pedig ettől csak még jobban megjön a bátorságom.
– Egyszer sem. Hm. Én már kétszer is voltam. És – emelem fel a mutatóujjam –
Brandonnal. – Elégedetten hátradőlök. Most rajtam a sor, hogy mulassak. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Sokáig nem voltunk együtt, talán összezavarodott. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Talán kiszeretett belőled. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem, összezavarodott. Csak erről lehet szó. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Miért? Annyira hihetetlen, hogy Ashley Reedet dobhatják? Ugyan. Azt hittem, egy
szőke libával találkozok, de tévedtem. Tulajdonképpen te egy barna liba vagy. –
Álcázok egy nevetést. – Ha annyira szeretne, nyíltan felvállalná, hogy
barátnője van. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nyíltan fel is vállalja! – Kiegyenesedik, és felvonja a szemöldökét. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ez roppant érdekes… – Az államhoz nyúlok, olyan mozdulattal, mintha éppen
elmerülnék a gondolataimban. – Amikor kitárgyaltuk egymás szerelmi életét, ő
azt mondta, nem, nincs senkije. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Talán elfelejtette megemlíteni! – Felnevetek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Elfelejtette, hogy a csaja mellett lakik? Ez nevetséges. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem veszek részt a buta kis játékaidban! – Feláll, és az emeleti
lépcsőfordulóhoz sétál. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Tudod, Ashley, mindig a jó győz. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ashley
megáll, megfordul, majd elmosolyodik. <o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
De nem ebben a mesében – közli egy halvány vigyorral, aztán folytatja útját a
szobája felé. </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-49841434761807754632016-01-02T00:59:00.002-08:002016-01-02T00:59:17.042-08:00Eredményhirdetés! <div style="text-align: justify;">
Sziasztok! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, ahogy ígértem, itt is vagyok az eredményhirdetéssel! :DD A sorsolást a random.org nevezetű oldallal végeztem és érdemes még tudni, hogy ennek a nyereményjátéknak kizárólag egyetlen győztese van! Vannak helyezettek, ez igaz, de nekik csak oklevéllel tudok szolgálni, egyébbel nem! :( Ha szeretnétek, lehetnek még az oldalon hasonló játékok, de most inkább visszatérnék erre. :DD Szóval a nyereményjáték győztese: </div>
<div style="text-align: justify;">
.........</div>
<br />
<br />
<a name='more'></a><br /><br />
Az ötös számú! Ő pedig nem más, mint <b>Christina Prichard</b>!<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdZ35mVdypxpJV7OyMSVdm5x72HqyKsvyD_3QJhLgDL9WgWv4CsMeS3yBVPcuWL3yYs9T8fhEC4_epzvU3CO7ABRFScJG00NX8iwbkOvFgiqSqkxnJworRolDXqzjKxXTuba-uc1Lje7r3/s1600/01.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgdZ35mVdypxpJV7OyMSVdm5x72HqyKsvyD_3QJhLgDL9WgWv4CsMeS3yBVPcuWL3yYs9T8fhEC4_epzvU3CO7ABRFScJG00NX8iwbkOvFgiqSqkxnJworRolDXqzjKxXTuba-uc1Lje7r3/s1600/01.png" /></a><br />
Gratulálok Christina, te nyerted meg <i>a fejlécet, az interjút, a textúrákat, a heti hirdetést és az oklevelet</i>! E-mailben egyeztetünk! :D<br />
<br />
<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwQmTzyqibPKIaMQQeQAPI0SJrAxKf20_vUmoRZD12B8-H4UFpsPx-5_ea8qE2SG5BSH_sn85YcnBjU9jlVZyVsEo_o0SO7eIgqZkWKD0QZg1jes73m6SvvwxY9wd7ZJFhNur7PJcrcQpV/s1600/2.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwQmTzyqibPKIaMQQeQAPI0SJrAxKf20_vUmoRZD12B8-H4UFpsPx-5_ea8qE2SG5BSH_sn85YcnBjU9jlVZyVsEo_o0SO7eIgqZkWKD0QZg1jes73m6SvvwxY9wd7ZJFhNur7PJcrcQpV/s1600/2.png" /></a>Azonban van még két helyezettünk, akiknek jár az oklevél!<br />
<br />
<br />
A második helyezett tehát.... a hatos számú <b>Madison Butler</b>! Gratulálok neked is!<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPSo9TIMYU02_ICIJHKevOiJlDjcBzbAYTfaWvqqjJlmLWvYlLOOz1LjcfmvabLAFvqlz1gOIf0SVPPNc44yoGDIG9UTWxISq2laDevR6URlVY_ZScDcV_PYaCdh6jHaR8CuP8-tvhEklO/s1600/3.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPSo9TIMYU02_ICIJHKevOiJlDjcBzbAYTfaWvqqjJlmLWvYlLOOz1LjcfmvabLAFvqlz1gOIf0SVPPNc44yoGDIG9UTWxISq2laDevR6URlVY_ZScDcV_PYaCdh6jHaR8CuP8-tvhEklO/s1600/3.png" /></a>A harmadik helyezést pedig nem más érte le, mint a tizenhármas számmal rendelkező <b>Just a Girl</b>! Szép volt! :DD<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Az első helyezést elérő Christina Prichard e-mailben fogja megkapni a jutalmait, a többieknek pedig üzenem, hogy ez a játék nem a blogon múlott! Csupán próba-szerencsén alapult! Köszönöm, hogy részt vettetek!<br />
<br />
Az itt található oklevelek (helyezetteknek) és emléklapok (mindenkinek) nektek készültek, szóval nyugodtan vihetitek!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiG942GDnB19RpQFzxfMp5qQ1Ets8Huklg1GCcidDvanhHtd4ahZVwQbXycl9tN9eAaxDx0ZIN948Qm12ws4xaIMO3Wgz6c6HOtLzIoKYpUMH6Wp7cfeK1I79m1tdXSLs7UhCOv3IkZXDIK/s1600/0a.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiG942GDnB19RpQFzxfMp5qQ1Ets8Huklg1GCcidDvanhHtd4ahZVwQbXycl9tN9eAaxDx0ZIN948Qm12ws4xaIMO3Wgz6c6HOtLzIoKYpUMH6Wp7cfeK1I79m1tdXSLs7UhCOv3IkZXDIK/s320/0a.png" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRW4J9-u3EXX5ZKPNADMFl9D1VQqcZOgE6Rh6-KsF1FfrbPoBhhwxS2XUN7Q2cgzT-1jWh25BATBflNZvm4VLAn38eNk4DMIM5UDVh483qdP-fOi1Hrke97WEbsIYpIcZaBtMte39qb88U/s1600/0b.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRW4J9-u3EXX5ZKPNADMFl9D1VQqcZOgE6Rh6-KsF1FfrbPoBhhwxS2XUN7Q2cgzT-1jWh25BATBflNZvm4VLAn38eNk4DMIM5UDVh483qdP-fOi1Hrke97WEbsIYpIcZaBtMte39qb88U/s320/0b.png" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNoCQk30nQ_rk7YxX-AkYYXxDi4GkLnR8UGT7dcJMN6WEs3PTGBrpHlelpJVjXCm76DHz3J1dtIo2C37vMeSPnI0B8bMDtBHHwOVVLmnrDOWeisNHUbHubAMorq4tOhFQkBblLQZMs6ImD/s1600/0c.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNoCQk30nQ_rk7YxX-AkYYXxDi4GkLnR8UGT7dcJMN6WEs3PTGBrpHlelpJVjXCm76DHz3J1dtIo2C37vMeSPnI0B8bMDtBHHwOVVLmnrDOWeisNHUbHubAMorq4tOhFQkBblLQZMs6ImD/s320/0c.png" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgq4k6vNecxrPWg0s8GW8Bq03i-Y7XN0rTErAEzLIIOV4UZv0pFkhssJonNfF_owEXWkvWL8JpBmtk23wGtECZCC3n7MNponFqgbEpLDfU6HnDAN9K-RgS7LCbbjEoHnLQrZX-KK7fBm_gz/s1600/0d.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgq4k6vNecxrPWg0s8GW8Bq03i-Y7XN0rTErAEzLIIOV4UZv0pFkhssJonNfF_owEXWkvWL8JpBmtk23wGtECZCC3n7MNponFqgbEpLDfU6HnDAN9K-RgS7LCbbjEoHnLQrZX-KK7fBm_gz/s320/0d.png" width="213" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
Ölel titeket,<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s1600/N%25C3%25A9vtelen-1.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s320/N%25C3%25A9vtelen-1.png" width="320" /></a></div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-34350368254367875922016-01-01T07:33:00.003-08:002016-01-01T07:37:01.806-08:00Tizenharmadik fejezet<div style="text-align: justify;">
<i>Sziasztok Drágáim! </i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Waow! 20 olvasó! Nagyon szépen köszönöm a támogatásotokat, el sem hiszem, hogy 2016. január elsejére ilyen szép száman lettünk! Köszönök mindent! A díjakat, az elismeréseket, a kommenteket és a játékra való jelentkezéseteket is elsősorban! Igyekszem mindenre válaszolni, amint időm engedi! :)) Nem sokára érkezik az eredményhirdetés is, remélhetőleg holnap, habár még én magam sem tudom, ki lesz a szerencsés, aki nyer. :)) </i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Remélem, tetszik ez a rész így újév alkalmából és most sem csalódtok! :DD </i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-style: italic;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Boldog Új Évet, </i></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0P0YZtj3WU1pCmbkHJyr7fVkG40BfUwCt2HsLm16-hYaUqMkdyFX34h1uoCAmMlBuFUkSOaqc9saOk1W9Q6LbqR5jMAwVVNHjCvMmHK-ywFZAEKE-P6GX39Azw1YhVyKc4l8tb2z_Jf2x/s1600/N%25C3%25A9vtelen-1.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="100" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0P0YZtj3WU1pCmbkHJyr7fVkG40BfUwCt2HsLm16-hYaUqMkdyFX34h1uoCAmMlBuFUkSOaqc9saOk1W9Q6LbqR5jMAwVVNHjCvMmHK-ywFZAEKE-P6GX39Azw1YhVyKc4l8tb2z_Jf2x/s200/N%25C3%25A9vtelen-1.png" width="200" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-outline-level: 1; text-align: justify;">
<span style="font-family: Bearpaw; font-size: 100.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 13.0pt;">XIII.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 115%;">M</span><span style="line-height: 115%;">ondanom
sem kell, hogy nem telt jól az éjszakám. A folyamatos rémálmok, és álomképek
kísértése után fel is adom a próbálkozást, és csak néhány percre sikerül
lehunynom a szemeim. De minden fél órában felriadok. Ez nem önsajnálat akar
lenni, csak borzasztó érzés, ami történt, és mindig beugranak azok a képkockák,
hogy mi lett volna akkor, ha Brandon nem ér oda időben. Nem leszek depressziós,
nem fogok egész nap sírni sem, mert az semmin nem változtatna. Minden olyan
lesz, mint régen, kivéve az álmatlan éjszakákat. Azok megmaradnak. Egyelőre. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Reggel
nyolckor – szokatlanul korán – kelek, és, miután elkészülődöm, elhatározom,
hogy kenek magamnak reggelire egy nutelláskenyeret. Szerintem még hatvanéves
koromban is azt fogom állítani, hogy az a világ legeslegfinomabb kajája.
Azonban hatalmas meglepetés fogad, mikor leérek a földszintre, és a
konyhaszéknél ülve, az ujjaival dobolgató Staceyt pillantom meg. Hirtelen
bűntudatom támad, hogy nem is hívtam fel.</span></span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="http://31.media.tumblr.com/tumblr_mah6u8ZdQJ1qkdght.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="http://31.media.tumblr.com/tumblr_mah6u8ZdQJ1qkdght.gif" height="161" width="320" /></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Amikor
megpillant, azonnal feláll, és szorosan átölel. Fekete leggingset visel egy
félvállas, fehér felsővel. Szőke haja hullámokban omlik a hátára, szürkéskék
szemeit aggodalmasan szegezi rám. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
El sem tudod képzelni, mennyire aggódtam, amikor megtudtam, mi történt – kezdi.
– Azt hittem, hogy valami vicc, amikor a szomszéd reggel találkozott a boltban
anyámmal, és ő mesélte, hogy rendőrkocsi állt a házatoknál. Meg egy mentő. Azt
hittem, veled történt valami, de, amikor ideértem, az unokabátyád gondosan
beszámolt mindenről. Miért nem hívtál? <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ne haragudj Stacey, sajnálom. Nem jutott eszembe. – Szégyenkezve lesütöm a
szemem, de ő megsimogatja a vállamat. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Semmi baj, csak kicsit csalódott voltam, hogy én tudtam meg utoljára. Akarsz
róla beszélni? – Nemet intek. – Nem baj, majd, ha készen állsz rá. – Mit
meséljek, ha egyszer minden teljesen világos? Ez nem olyan dolog, amit csak így
el lehet mondani: <i>Hé, képzeld, tegnap
este majdnem kinyírtak, utána meg majdnem megerőszakoltak! Csudiszupi, nem? De
már jól vagyok. </i>Nem értem, miért nem érti meg senki azt, ahogy elsőnek
elmondtam. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Hogyhogy eljöttél? Azt hittem, büntiben vagy! <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Abban is vagyok, csak a történtekre tekintettel léve, a szüleim megengedték,
hogy megnézzem, mi van veled. – Közelebb hajol, mintha valami hétpecsétes
titkot akarna súgni. – Nem is mondtad, hogy ilyen szexi uncsitesóid vannak! <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"></span></span></div>
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Hogy? – értetlenkedem. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ne tedd már a hülyét, Allyson! – forgatja a szemeit. – Brandon póló nélkül egy
Adonisz, David meg egy szál alsógatyában száguldott el mellettem néhány perccel
ezelőtt. David a telefonbuzi, ugye? Brandon meg… a hős. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Sosem változol – nevetek fel halkan. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Aztán Elsa beszélt nekem itt egy félórával ezelőtt Amieről. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem ismerek Amiet – rázom a fejemet. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Akkor hogy hívják a bébicsőszt? Andy? Emily? Elena? Mit tudom én, mi a neve!
Brandon csaja. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ashley – világosítom fel. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Na, az. Beképzelt? <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem. Meglepően… aranyos. – Stacey felhorkant. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ha egy Golgotai Teréz anyáról is van szó, akkor sem mondhatod azt a szerelmed
csajára, hogy aranyos! Hiszen azzal jár, akiért odavagy! Ne legyél nevetséges.
– <i>Hurrá! Stacey Williams visszatért! </i><o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
De nem mondhatom rá azt sem, hogy ribanc, ha egyszer nem az! Egész nap vigyáz a
tesómra, még talán kedvelem is! <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ne túlozz! Egy hathónapos csecsemő fél napot alszik! Nem nagy kunszt vigyázni
rá. – A hangjából kicseng a rosszindulat Ashley iránt. Még nem is találkoztak,
már utálja. – Akkor is azt mondanád, hogy aranyos, ha látnád, hogy Brandon,
hogy dönti meg a másik szobában? – Nagyot nyelek. – Na, ugye. Miért nem
használsz ellene valamit? Tőled függ, hogy maradhat-e, vagy sem. – Belekortyol
az előtte lévő pohár vízbe. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Egy. Nem fogok vele ellenszenveskedni, hiszen nem bántott, egy rossz szót nem
szólt hozzám. – Sóhajtok. – Kettő. Nem tőlem, hanem a szüleimtől függ. Ők meg
tuti nem raknák ki őt a hóbortjaim miatt. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Igen, de… játssz rá egy kicsit! Mondd, hogy annyira felkavart ez az egész
betörősdis szarság, hogy nem bírsz Ashley-vel egy fedél alatt lenni! –
Kiskutyaszemekkel néz rám, pontosan úgy, mintha ilyen arcot kéne vágnom ez
alatt a monológ alatt. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Gonosz vagy – mondom, és vigyorra húzom a számat. - Nem teszem ezt. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Simán nálad lehetne az irányítás, te lehetnél a nagyfőnök, meg minden, erre meg
így meghúzod magad! Totál hülye vagy! <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ha ezt tenném Ashley-vel, az Brandonnak is rossz lenne. És valamilyen szinten
jövök neki eggyel a tegnapiért. – Stacey égnek emeli a tekintetét. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
És? Az a lényeg, hogy neked jó legyen! Kit érdekel más? <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Stacey! <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Egyáltalán semmivel nem tartozol neki! Egyszer majdnem tönkretette a zenés
micsodádat azzal a bandával, tudod, amit meséltél arról az első benyomásról! Ő
pedig most kiegyenlítette. Az állás fifti-fifti. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
A kettő nem ugyanaz. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
És az kit érdekel? Ne veszekedj már velem, amikor tudod, hogy igazam van! <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nem veszekszem, csak próbállak észhez téríteni – magyarázom. – Azt sem tudod,
mi hogy volt! Ne oktass ki! <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Épp elégnek bizonyult, amit meséltél, szóval jobban tennéd, ha hallgatnál rám!
– Elneveti magát. – Hatalmas lehetőség, hogy végre olyan fiúd lehet, akit a
szüleid bírnak, elképesztően helyes, és még vicces is! <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Csak én vagyok ennyire pesszimista, vagy te vagy túl optimista? – rázom
értetlenül a fejem. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Az előbbi szerintem – kacag fel Stacey, majd lejjebb veszi a hangját, mert
hallani lehet, hogy valaki éppen a lépcsőről igyekszik lefelé. Sóhajtva
felkelek a pulttól, és megkenem a nutelláskenyeremet. Stacey közben kér egy
kávét, szóval azt is elkészítem, majd a tetejére bőségesen nyomok tejszínhabot.
Éppen akkor ülök le mellé ismét, amikor az a valaki a konyhába jön, tölteni
magának egy pohár narancslevet. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ashley
odasétál Stacey elé a pult másik végéből; a kezét nyújtja neki. A barátnőm
vonakodva kezet ráz vele, és résnyire szűkített szemmel figyeli Ashley
lépéseit. Természetesen, amikor a lány odapillant, úgy tesz, mintha semmi nem
történne. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Mi újság, lányok? – Ashley úgy teszi fel a kérdést, mintha már ezer éve jóban
lennénk. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Semmi különös – feleli helyettem is Stacey. – És veled? Mi jót csináltál az
éjjel? – Mosolyogva megköszörülöm a torkomat, jelezvén, hogy veszélyes – és
fájdalmas – vizekre evezünk, de a barátnőm rám se hederít. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Aludtam. – A lány furcsán fürkészi Stacey-t, nem érti, vagy nem akarja érteni a
kérdés értelmét. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
És? Kivel? – Lehajtom a fejemet, és a kenyeremet kezdem el nézni, hogy ne
tűnjön fel, nemsokára ki fog törni belőlem a nevetés. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Lylával – von vállat Ashley, én pedig halkan felnevetek. Még így is hallatszik,
hogy igyekszem uralkodni magamon. Stacey résnyire húzza a szemét. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Úgy tudtam! Te kis perverz! – von vállat Stacey, Ashley pedig meghökkenve
pillant rá… aztán felnevet. Utána pedig én is. Egyedül Stacey nem mulat velünk,
csak értetlenül mered ránk. Tudom, hogy ő is viccesnek találja a dolgot, csak
nem akarja „boldoggá” tenni ezzel Ashley-t, aki, miután jól kinevette magát, el
is tűnik a konyhából egy szempillantás alatt. Stacey dühös arckifejezéssel néz
rám, és oldalra fordul, hogy még jobban lásson. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Nemsokára mennem kell, de… Te bírod ezt a lányt? <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Jó fej, és kedves. Emellett még segítőkész is, szóval, ha nem számítom, mi van
közte és Brandon között… igen, bírom – vonok vállat. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ez a csaj egy kétszínű ribanc. Játssza az agyát, szerintem. Szomorú sors jutott
neki? Nem látszik, de azért nagyon sajnálom. Viszont ne legyen már ennyire
arrogáns! Ha együtt él veled, szerintem le tudta szűrni, hogy nem közömbös
neked Brandon! Készül valamire – feláll, majd felveszi a másik székre lerakott retiküljét.
<o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Mindenhol csak az árulást, és a hazugságot látod. Lehet, hogy túl rosszat tett
neked, ami Chaddel történt. – Stacey sértetten rám emeli a tekintetét, de
próbálja leplezni érzelmeit. Azonnal a bűntudat fog el. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Én… - kezdem, de félbeszakít. <o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">-
Ha, majd megtörténik, amire számítottam, ne csodálkozz! – Az ajtóhoz sétál, én
pedig követem. – Vigyázz magadra, All. – Meg sem várva, hogy köszönök-e vagy
sem, elhagyja az házat. </span><span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt;"><a href="https://www.blogger.com/null" name="_GoBack"></a><o:p></o:p></span></span></div>
</div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-38653381736444351912015-12-29T01:49:00.002-08:002015-12-29T01:50:01.360-08:00Díjat kaptamKöszönöm szépen ezt a díjat <a href="http://the-song-of-truths-and-lies.blogspot.hu/" target="_blank">Nessának</a>, az eddigi legjobb bétámnak! :))) Öröm veled dolgozni!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWn_u0rIW7c7fErXsxm6fuTsaK9eZjBANMV2znUIMsg-vbSdBC-Ho4AOv2yWUCuvxShpaFwiOF33lWoSQT6IpVtLUdkLwEDJkH5OOPd8Iqh3tYHuG-GjD1ooRtTlJzjnqsdM8o03Las6w/s1600/Liebster%252Bblog%252Bavard.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWn_u0rIW7c7fErXsxm6fuTsaK9eZjBANMV2znUIMsg-vbSdBC-Ho4AOv2yWUCuvxShpaFwiOF33lWoSQT6IpVtLUdkLwEDJkH5OOPd8Iqh3tYHuG-GjD1ooRtTlJzjnqsdM8o03Las6w/s1600/Liebster%252Bblog%252Bavard.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Feladatok: <br />
1. Írd ki, kitől kaptad a díjat! <br />
2. Írj magadról 10 tényt! <br />
3. Válaszolj 10 kérdésre!<br />
4. Tegyél fel 10 kérdést!<br />
5. Küldd tovább 10 embernek!</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<b><u>10 tény rólam: </u></b><br />
1. Idén kezdtem a gimnáziumot.<br />
2. Január 3-án leszek tizenöt éves.<br />
3. Imádom a sorozatokat és a filmeket.<br />
4. Leginkább designblogokra vagyok feliratkozva.<br />
5. Jelentkeztem könyvborító szerkesztőnek a SIOS-ba! <span style="font-size: xx-small;"><strike>Ha felvesznek, linkelem. </strike></span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> 6. A Suttogás az eddigi egyetlen olyan történetem, amelyet nem tudatosan kezdtem el írni. </span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> 7. A másik történetem blogom <a href="http://thekeybybella.blogspot.com/" target="_blank">itt </a>található meg. </span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> 8. Szeretek fejléceket szerkeszteni. </span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> 9. De a legjobb fejléceim akkor születnek, amikor magamtól kezdek el valamit. Tehát, ha nem rendelésre, hanem csak úgy spontán készül. </span><br />
10. Holnap lesz az öcsém névnapja.<br />
<br />
<b><u>Kérdezz-felelek: </u></b><br />
1. Ki(k) a legfontosabb személy(ek) az életedben?<br />
A családom.<br />
<br />
2. Hogy néz ki az énideálod? Vagyis, hogyan szeretnél kinézni?<br />
<strike>Hát nem így, ahogy most, az tuti. </strike>Örülnék, ha könnyen kezelhető, hosszú, szőkésbarna hajam lenne és mélykék színű szemeim.<br />
<br />
3. Mi az, amit szeretsz magadban, és mi az, amit nem? (Külső és belső tulajdonság is.)<br />
Utálom magamban, hogy mindig a saját fejem után megyek, és jó tulajdonságnak tartom, hogy... ööö... nem biztos, hogy van ilyen. Jó tanuló vagyok. Ez elég jó tulajdonság, szerintem.<br />
<br />
4. Ha dalt írnál, miről szólna?<br />
Nem írnék dalt. És, ha írnék is... fogalmam sincs, miről szólna.<br />
<br />
5. Ha meggazdagodnál, mit tennél először a pénzeddel?<br />
Legelőször csapnék egy nagy családi bulit egy előzetes bevásárlással egybekötve, aztán szerintem, adományoznék is.<br />
<br />
6. Nagy családot szeretnél, vagy a szingli életet választanád?<br />
Nagycsalád.<br />
<br />
7. Mit gondolsz, hogyan és mikor fog elpusztulni a bolygónk?<br />
Nem tudom, nem is izgat. Élek, ameddig élek, aztán meghalok, amikor meghalok.<br />
<br />
8. Van(nak) rossz szokásod/szokásaid? Mi(k) az(ok)?<br />
Igen, határozottan. Először is. Folyton hagyom lemerülni 2%-ra a telefonomat, és csak utána jut eszembe, hogy fel kéne rakni töltőre. Rendmániás vagyok, vagyis ha meglátom, hogy valami nincs helyén a szobámban, azonnal elrakom a helyére. Általában, amikor nincsenek itthon a szüleim üvöltetem a zenét, ami azért rossz, mert, ha csengetnek, nem hallom. És, akkor kénytelenek felhívni, hogy toljam le a seggemet és engedjem be őket.<br />
<br />
9. Van olyan dolog, ami nélkül hosszútávon megőrülnél? Ha igen, mi az?<br />
Szerintem nincs, és, ha van is, nem őrülnék bele.<br />
<br />
10. Mi(k) a kedvenc weboldala(i)d?<br />
Mint mondtam a designoldalak a kedvenceim, de így azok között sem különböztetek meg kedvenceket és nem kedvenceket.<br />
<br />
<b><u>10 kérdésem: </u></b><br />
1. Mi az, amihez nem értesz, de nagyon szeretnél hozzá érteni?<br />
2. Hogy telt a karácsony?<br />
3. Van újévi fogadalmad? Ha igen, mi az?<br />
4. Mi az álmod? <br />
5. Ha bárhol élhetnél a világban, te hol élnél? Miért?<br />
6. Ki az, akiért rajongsz?<br />
7. Melyik az a nap, amelyet már év eleje óta vársz?<br />
8. Melyik az a színésznő, aki szívesen lennél?<br />
9. Mi a véleményed Nina Dobrevről?<br />
10. Melyik zenét ajánlanád mindenkinek?<br />
<br />
<b><u>Akinek küldöm: </u></b><br />
<a href="http://fejbendolel-at.blogspot.hu/" target="_blank"> 1. A.N. Earnshaw</a><br />
<a href="http://tukorkep-reflection.blogspot.hu/" target="_blank"> 2. Riri Nord</a><br />
<a href="http://avegzetemtrilogia.blogspot.hu/" target="_blank"> 3. Agatha Hestya</a><br />
<a href="http://jegeserintes.blogspot.hu/" target="_blank"> 4. Arika Blue</a><br />
<a href="http://ruffnuttuffnut.blogspot.hu/" target="_blank"> 5. Vicky T. </a><br />
<a href="http://ezertmegmegfizetsz.blogspot.hu/" target="_blank"> 6. Szimy</a><br />
<a href="http://xxsecretsxxx.blogspot.hu/" target="_blank"> 7. Kriszti</a><br />
<a href="http://kozelakaroklennihozzad.blogspot.hu/" target="_blank"> 8. Alexis Divergent</a><br />
<a href="http://rush-skylerwilson.blogspot.hu/" target="_blank"> 9. Skyler Wilson</a><br />
<a href="http://gyuloletvagyszerelem.blogspot.hu/2015/11/2-evad-7-fejezet.html" target="_blank"> 10. Klau</a><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s1600/N%25C3%25A9vtelen-1.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s320/N%25C3%25A9vtelen-1.png" width="320" /></a></div>
<br />
<br />Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-11044378380929849512015-12-26T09:51:00.000-08:002016-01-02T00:09:54.104-08:00Nyereményjáték<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Emlékezhettek, amikor azt ígértem, hogy hozok egy kis nyereményjátékot, ha jól sikerül a kémiám. Tényleg, nagyon izgultam a dologért, és mivel jó lett, ezért úgy döntöttem, hogy meg is rendezem ezt a kis versenyt, ha lehet így fogalmazni. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Feladatok: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
- <b>kommentben</b> jelentkezz</div>
<div style="text-align: justify;">
- add meg a <b>bloggerneved és a blogod url-jét</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVWqJtoQL0i3RgXYZstiEFrFg836Gb92qOOApQIjNaXEhVsmd88iv1MbtFG63I898an6QkqnOLcnYiRfuOmHe9POdttJphsGE4_1RKQ_ruwgqq5ZdF1iP4f8k58h8CqsKJCpvbYEVtMyPC/s1600/ahaaa.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVWqJtoQL0i3RgXYZstiEFrFg836Gb92qOOApQIjNaXEhVsmd88iv1MbtFG63I898an6QkqnOLcnYiRfuOmHe9POdttJphsGE4_1RKQ_ruwgqq5ZdF1iP4f8k58h8CqsKJCpvbYEVtMyPC/s320/ahaaa.jpg" width="232" /></a></b></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Nyeremények: </u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
- egy általad rendelt fejléc</div>
<div style="text-align: justify;">
- egy interjú, melyet a Szerintem... című design blogra fel is töltök</div>
<div style="text-align: justify;">
- néhány textúra a fejléckészítéshez</div>
<div style="text-align: justify;">
- a blog egy heti hirdetése</div>
<div style="text-align: justify;">
- oklevél</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>Jelentkezési határidő: </u></b>2016. január 1. (még változhat)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<u style="font-weight: bold;">Megjegyzés: </u>A blogra feliratkozni <i>NEM</i> kötelező, <i>DE</i> senkit sem fogok külön értesíteni. A tabellát tegyétek ki az oldalatokon! :))<br />
<br />
<b><span style="font-size: large;">Csak egy bloggal lehet jelentkezni! Ha mégis kettőt írsz, az egyik kerül be! </span></b><br />
<b><span style="font-size: large;"><br /></span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: xx-small;">A sorsolást egy internetes alkalmazás segítségével fogom végezni. :))</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sok sikert mindenkinek! Igyekszem a következő résszel; e-mailben már többen jeleztétek, hogy siessek vele! :))</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Kellemes ünnepeket! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s1600/N%25C3%25A9vtelen-1.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s320/N%25C3%25A9vtelen-1.png" width="320" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s1600/N%25C3%25A9vtelen-1.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<a name='more'></a><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><u><span style="color: purple;">Jelentkezők</span></u></b></div>
<b><u><span style="color: blue;"><a href="http://azemlekorozoja.blogspot.hu/" target="_blank"><br /></a></span></u></b>
<a href="http://azemlekorozoja.blogspot.hu/" target="_blank">1. Varga Nikolett</a> <span style="font-size: xx-small;"> (a megjegyzése véletlenül el lett távolítva, de ő volt az első)</span><br />
<a href="http://purpleguyff.blogspot.hu/" target="_blank">2. Vicky T. </a><br />
<a href="http://kezdodesignervagyok.blogspot.hu/" target="_blank">3. Kathrine White</a><br />
<a href="http://tictac-shortstories.blogspot.hu/" target="_blank">4. Virág Szabó</a><br />
<a href="http://tictac-shortstories.blogspot.hu/" target="_blank">5. Christina Prichard</a><br />
<a href="http://agyorsasagazeletem.blogspot.hu/" target="_blank">6. Madison Butler</a><br />
<a href="http://mental-hospital-harry-stephaniee.blogspot.hu/" target="_blank">7. Stephanie P. </a><br />
<a href="http://ohmygodimmarriedwithlaycie.blogspot.hu/" target="_blank">8. reasonnel stichten</a><br />
<a href="http://the-song-of-truths-and-lies.blogspot.hu/" target="_blank">9. Nessa Laura Lossёhelin</a><br />
<a href="https://robinhoodfanfiction.wordpress.com/" target="_blank">10. androsama</a><br />
<a href="http://bulvarketrec.blogspot.hu/" target="_blank">11. Japane LS.</a><br />
<a href="http://arnyelkoltsotetseg.blogspot.ro/" target="_blank">12. Jia W. </a><br />
<a href="http://halottenem-jag.blogspot.hu/" style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif;" target="_blank">13. Just a Girl</a><br />
<a href="http://darknessbylily.blogspot.hu/" target="_blank">14. ~Lily</a><br />
<br />Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com38tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-36217631816188564132015-12-19T10:52:00.001-08:002015-12-27T08:57:35.318-08:00Tizenkettedik fejezet<i>Helló babák!</i><br />
<i>Végre elkezdődött a szöveg! Csomó időnk lesz bepótolni azokat a dolgokat, amelyekre eddig nem volt időnk, és nem sokára itt a karácsony is, szóval, aki eddig nem ejtette meg a bevásárlást, az tegye meg gyorsan, mert az emberek sietnek, és sokszor a legfontosabb dolgokat felejtik el, vagy a legapróbb részleteken bukik minden! Hajrá!</i><br />
<i>Remélem, tetszeni fog ez a rész is, még annak ellenére is, hogy talán nem a legboldogabb fejezet, amit valaha írtam! Kommenteket várom, köszönöm az eddigieket!</i><br />
<i>És már tizenheten vagyunk! El sem hiszem, Jesszun Pepi! :O Nekem már ettől szuper lesz a karácsonyom. Köszönöm nektek! <3</i><br />
<i><br /></i>
<span style="font-size: xx-small;"><i>Ha esetleg, kíváncsiak lennétek a legújabb történetemre, tekintsetek be <a href="http://thekeybybella.blogspot.hu/2015/10/prologus_28.html" target="_blank">IDE</a>! </i></span><br />
<br />
<i>Ölel,</i><br />
<br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;"><b><i>BELLA</i></b></span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; mso-outline-level: 1; text-align: justify;">
<span style="font-family: "bearpaw"; font-size: 100.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 13.0pt;">XII.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="line-height: 115%;">N</span><span style="line-height: 115%;">éhány
perc múlva a férfi kijön a dolgozószobából, és a társa felé fordul.
Pillantásában idegesség rejtőzik; nem nehéz kitalálni, hogy siettetni próbálja
a férfi, aki még akar valamit a házból. Fogalmam sincs, mi lehet az, de már nem
is érdekel. Csak azt várom, hogy menjenek el, és érjen véget ez az egész. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A
kapott tollat babrálom az ujjaimmal idegességemben, és az asztallapba írom az
„erdő” szót. Fogalmam sincs, miért pont azt, de ezt teszem. Nem sokáig azonban,
mivel a mellettem álló ember kiveri a kezemből, én pedig önkéntelenül is
összehúzom magam. Nem úgy tűnnek, mint akik mostanában el akarnának engedni, ez
pedig egyre jobban idegesít. Az is zavar, hogy nem tudom, mi van a többiekkel.
Úgy látszik, nem tudják, hogy itthon vannak, hiszen nem szólnak egy szót sem
erről, de akkor hová bújtak el? És miért pont Lylát találták meg? Ennek semmi
értelme. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A
betörőkről sikerül kiderítenem, hogy az, aki a dolgozószobát fosztotta ki, a
főnök, a másik pedig a… segítő. Minden gondolat összekuszálódik a fejemben,
amikor a társ a karomnál fogva megragad, és magával kezd húzni ki, a házból. </span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"></span></div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Hová visznek? – kérdem, de mintha meg sem hallaná. – Hová visznek? – ismétlem a
kérdést, mire megáll a bejárati ajtóban.</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><a href="http://cdn2.teen.com/wp-content/uploads/2015/10/ashley-benson-crying-gif.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://cdn2.teen.com/wp-content/uploads/2015/10/ashley-benson-crying-gif.gif" height="138" width="320" /></a></span></span></div>
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"> <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Tényleg, haver. Hová visszük? – A főnökéhez intézi a szavait, aki unottan a
homlokára csap. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Sehová, engedd már el! – A karom szorítása nem enged, sőt egyre csak erősödik. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
De megegyeztünk! – A mutatóujját tartja a férfi felé. Mintha csak fenyegetni
próbálná, de amaz nem vesz erről tudomást. Én viszont helyette is megrémülök. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"></span></span></div>
<a name='more'></a><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Igen, de miért hozod ki a házból? Még az hiányzik, hogy a szomszédok meglássák
– magyarázza. – Beülök a furgonba, és figyelem a környéket addig. Ha jön
valaki, hívlak. Te meg addig… tudod. – A kapu felé sétál, engem pedig a társa
visszahúz a házba. Kétségbeesetten próbálok kapálózni, mindhiába. A férfi a
nappaliig vonszol maga után, és véletlenül lelök egy antik szobrot az
asztalról. A földre taszít, számomra pedig minden megvilágosul. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Zokogva,
könyörögve hátrálni kezdek ültömben, de rám veti magát, és a nadrágomat kezdi húzni,
miközben a másik kezével az övével bíbelődik. Próbálom ellökni magamtól, de meg
sem moccan. Letolja a nadrágját, én pedig még jobban sikítani kezdek, úgy
érzem, a mandulám kiszakad, de nem érdekel. Nem hagyhatom, hogy ez történjen. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Allyson – suttogja a nevemet, és azzal a kezével, amelyikkel eddig az övét
piszkálta, végigsimít a testemen. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Eresszen, kérem – sikítom, ő csak nevet. Az alsóneműm felé kezd nyúlni a
kezével, én azonban felpofozom. Szó nélkül visszaüt, és folytatja, amit
elkezdett. Eszeveszettül visítok, abban a reményben, hogy talán valaki megment,
de tudom, hogy senki nem hallja. Ekkor azonban egy virágcserép vágódik támadóm
fejéhez, aki mellém zuhan a földre. Sebtében visszahúzom a nadrágot, és ijedten
csúszok hátra. Zokogás tör fel a torkomból, ahogy a fal sarkába húzódom, és
összegörnyedek. Brandon átható kék szemeivel néz rám, és odajön hozzám. Magához
húz, én pedig szorosan átölelem ebben a megalázó helyzetben. Felemel a földről,
aztán az emelet felé kezd cipelni, ekkor azonban eszembe jut: <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
A másik… a másik még kinn van – szipogom, ő pedig csókot nyom a homlokomra. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Már nem sokáig. A rendőrség úton van. – Néhány másodperc múlva szirénázás
hallatszik a ház előtt, én pedig megkönnyebbülve hajtom a fejem Brandon
vállára. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">***<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A
konyhaasztalnál ülök egy köntösbe bugyolálva, és egy teát kortyolgatok. Az
ablakból rálátok anyára és apára, amint az egyik rendőrrel váltanak néhány
szót. Brandon mellettem ül, és a hátamat simogatja, ezzel nyugtatni próbálva,
én pedig átölelem a mellkasát. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Köszönöm. – Halkan mondom a szavakat, de hallja. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Amikor meghallottam a sikításodat senki sem tudott volna megállítani. Elszántan
jöttem le, és nem érdekelt, hogy akár bajom is eshet. – Elmosolyodom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Csak az, hogy megments. Köszönöm, Brandon – Ismét a sírás kerülget, de ezúttal
nem engedem meg magamnak. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Nem. – A válasza meglep. – Az, hogy megöljem. És örökké bánni fogom, hogy ez
nem sikerült – Lenéz rám. – Allyson, ugye nem értem oda túl későn, hogy… –
Megrázom a fejemet, még, mielőtt kimondaná a szót. Láthatóan megkönnyebbül. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Hol voltatok? Hogyhogy nem találtak meg? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
A padláson. Amikor az ember bement a szobádba, akkor… átosontunk abba a
szobába, ahol a fölös cuccokat tartjátok. És ugye afölött van a padlás. Amikor
felértünk, és láttam, hogy nem vagy ott… sose éreztem még ilyen félelmet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
És Lyla? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Anyád és a húgod később jött át, mivel a pasas pont akkor mászkált a folyosón.
Az anyukád a szekrénybe bújt, és Lylát a ruhák közé rejtette. Így kétoldalt
voltak a szekrényben. Csakhogy Lyla felsírt, a pasi bement a szobába,
megtalálta őt. Anyádat azonban nem. – Hitetlenül megrázza a fejét. – Sose
láttam olyat, ami akkor történt. Anyád elszánt volt, és tudta, hogy nem fogják
megölni a gyereket, ha te ott vagy. De közben végig magát hibáztatta. –
Bólintok. – Ugye tudod, hogy a börtön nem elég nagy büntetés ennek a két
gazembernek? Ha rajtam múlna, olyat kapnának, hogy a halál megváltás lenne
nekik. – Elmosolyodom. Minden, ami köztünk történt, lehet, hogy talán tévedés
volt, most mégis úgy érzem, hogy a legjobb támasz nekem Brandon. Mellettem áll,
megvéd, annak ellenére, ami volt. Megmentett, és még ő hibáztatja magát, hogy
nem ölte meg azt az embert. A gondolatra összerezzenek. Fogalmam sincs,
mindezek után hogy viszonyuljak Brandonhoz. Nem hálálkodhatok neki egész
életemben, és nem viselkedhetek úgy, mint egy kis puncsi pincsi, mert az nem én
vagyok. Én is megmentettem volna, ha meg akarják ölni. Mert nem hinném, hogy
bárki is megpróbálná megerőszakolni őt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Jól vagy? – Teljesen feleslegesnek érzem a kérdését, hiszen csak rám kell
nézni, hogy megállapítsa: nem vagyok jól, és még kicsit sokkos állapotba is
kerültem. Megrázom a fejem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Ashley? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Lylára vigyáz, amíg a felnőttek a rendőröket intézi. Nagyapád is ott van.
Tudod, nagyon aggódott érted, de… talán ő hitt benned a legjobban. Hogy
kitalálsz valamit, tudod… – Bólintok. Mindig is többet foglalkozott velem, mint
a szüleim. Tisztában vagyok vele, hogy bármi problémám van, hozzá bármikor fordulhatok,
ő meghallgat. Nem ítélkezik. Összeszorul a torkom, amikor eszembe jut, hogy ez
nem sokáig lesz már így. Átkarolom Brandon nyakát, és szorosan átölelem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Mi lesz most? Köztünk – suttogom a fülébe, mire gyengéden eltol magától. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Nem akarom, hogy azt hidd, bármivel is tartozol nekem. – A szemembe néz, amikor
mondja, és aggodalmat vélek felfedezni benne. – Minden úgy lesz, mint eddig. Jó
az úgy neked? – Biccentek. Valójában hazudok neki. Félve abban reménykedtem,
hogy Brandon talán valóban többet érez irántam, de nem. Világos számomra, hogy
nem a szerelmes hős beszél belőle, hanem az aggódó unokatestvér. Lehet, hogy
nem is lesz olyan rossz, ha visszautaznak Los Angelesbe. Legalább elmegy, és
élhetem tovább az életemet. Könnyek nélkül, csalódások nélkül, szenvedés
nélkül, ahogy eddig. Szombat van, hajnali három óra. Azaz már csak néhány nap
és… elutazik. Ismét több, mint háromezer mérföld lesz közöttünk. Még a gondolat
is fáj, hogy ilyen egyszerűen véget ér, és plátói álmom szerint úgy megy majd el,
hogy azt mondja: szeret. De pontosan tudom, hogy ez nem így lesz, mivel Brandon
Adams soha nem mondja ki ezt a szót. Főleg nem nekem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Megköszörülöm
a torkom, és elhúzódom, amikor a felnőttek visszaérnek a házba. Szinte
idegesítő, hogy belemásznak a képembe a folytonos, felesleges kérdéseikkel,
miszerint jól vagyok-e. <i>Hahó, emberek,
éppen megpróbáltak megerőszakolni! Persze, hogy jól vagyok, miért is lenne okom
az aggodalomra?</i> Egyedül nagyapa marad a háttérben, és, amikor odapillantok,
csak biztatóan rám mosolyog. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Hogy történt? – kérdezi vagy’ már századszorra Kelly néni, mire Elsa gyengéden
oldalba böki. <i>Hát jobb, ha ő, mint én,
mert az nem lesz túl gyengéd.</i> <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Pontosan úgy, ahogy elmondtam a rendőrnőnek, mikor megérkezett. – Igyekszem
kedves lenni, de hangomból kihallatszik a düh és a fáradtság. A történtek
hatására végre David is letette a telefont, és mindig fürkésző pillantásokkal
méreget. Mintha azt ellenőrizné, nem török-e ki mindjárt valami hisztériás
rohamban. Azonban aggódom amiatt, hogy esetleg tovább adják majd valakinek, ami
történt, vagy inkább, ami majdnem megtörtént. Bár néhány szomszéd megtudta,
hogy betörtek a házunkba, azt nem kell tudniuk, mi történt még idebenn. Nem
akarok én lenni a város „majdnem-megerőszakolt”, sajnálatra méltó kislánya. Azt
szeretném, hogy minden olyan legyen, mint régen. Valószínűleg nem ezt mondanám,
ha bekövetkezett volna az a tragédia, de nem így lett, és más választásom amúgy
sincs. Jobb, ha minél előbb túlteszem magam a dolgon. Még, ha nehezen, akkor
is. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Hát, úgy látom aludni már nem fogunk. – Anya összeteszi a két kezét, és
körbenéz rajtunk. Megsimogatja a hátamat, de nem szól egy szót sem az üggyel
kapcsolatban, pedig tudom, épp olyan kíváncsi minden részletre, mint Kelly
néni. Értékelem a diszkrécióját. – Főzök kávét. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Segítek. – Kelly néni szinte meg sem várja, hogy anyu befejezze a mondatot, már
ajánlkozik. De tudom, nem csak azért teszi, mert szeret a konyhában ügyködni,
hanem anyámból próbál majd kiszedni néhány infót, abban reménykedve, megtud
valami mást is, amit elmondtam. Anya azonban még akkor sem beszélne, ha tudna.
Így pedig… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Ne hozzak valamit, Allyson? – Apa tekintetében az aggodalom jelei fedezhetők
fel. – Narancslevet? Vagy… valami ételt? Ha szeretnél, ehetünk nutellát, mint
régen. – Mosolyogva megrázom a fejem, mire leguggol elém. Pont úgy, mint
kiskoromban, ha szomorú voltam. Megszorítja az ölembe ejtett kezeimet. – Ugye
tudod, hogy megbízhatsz bennem, ha bármiről szeretnél beszélni? Itt vagyok neked,
számíthatsz rám. Ha esetleg… nem vagy jól, vagy bármi… – Nem mintha sor kerülne
erre, hiszen az ember lánya nem egy férfival fogja megbeszélni az ilyen
ügyeket, de azért nagyra értékelem az igyekezetét. Mindig is jó apa volt,
vagyis próbált az lenni. Csak az anyával való veszekedések mellett kicsit
eltörpültem. Viszont mindig tudtam, hogy számíthatok rá. Nem egy mintaapa, de
én nagyon szeretem. És sokat jelent, amit tesz értem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Nem kérek semmit – mondom egyszerűen. – Köszi, apu. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Elsa
közelebb sétál, és, mikor apa feláll, átveszi a helyét. Ő nem guggol le, csak
kicsit előregörnyed felém. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Rám is számíthatsz. Nem csak erre vonatkozóan. Bármiben szívesen segítek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Köszönöm, Elsa. Ez kedves tőled. – A lány rám mosolyog, aztán karon ragadja
Davidet, majd kiráncigálja a kertbe. Furcsán mutat így a testvére, telefon
nélkül. Én azt hittem eddig, hogy nem tud meglenni a mobilja nélkül, de azért
egy ilyen estén szerintem pofátlanságnak érezné azt nyomkodni. Még akkor is, ha
szívesebben tenné azt. Őszintén szólva, már kezd elegem lenni a szánalmas
nézésekből, és a percenkénti „jól vagy?” kérdésekből. Oké, megértem, hogy
aggódnak értem, de nem történt meg. Egyszerűen túl szeretnék lépni, még akkor
is, ha nehéz lesz. Nem akarok depressziós lenni egész életemben egy olyan dolog
miatt, ami meg sem történt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Brandon
legnagyobb meglepetésére felállok a székről, és összébb húzom magamon a
köntöst. Egy „mindjárt jövök”-kel felmegyek az emeletre, és kettőt kopogok Lyla
ajtaján. Belépek a szobába, és az a tipikus babaillat érződik. Ashley az
ablaknál lévő hintaszékben ül, az ölében a húgom csücsül. Rám mosolyog, én
pedig leülök a fotelbe. Ashley átadja a Lylát, én meg adok egy puszit a baba
homlokára. Kicsit többet fészkelődik a kezeim között, mint szokott, de nagy
trauma nem érhette annak következtében, hogy fegyvert tartottak a halántékához,
hiszen ugyanúgy mosolyog és babrál az ujjaival, mint azelőtt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Jó, hogy nem esett bajod – mondja, és próbál valamit leolvasni az arcomról,
sikertelenül. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Brandonnak köszönhetem – felelem. Azt várom, hogy megfeszüljenek az arcizmai,
de semmi nem történik. Továbbra is rendületlenül mosolyog. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Nos, igen. Nagyon dühös volt, amikor megtudta, hogy nem vagy ott velünk. De ez
teljesen normális, én is aggódtam. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Mégsem jöttél utánam. – Viccnek szántam, de ő lesüti a szemét. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Hülye vagy? Lövöldözős, gyerekeket megrontó emberek voltak a házban, akik, ha
előbukkanok meg is ölhetnek! Aggódtam, de nem kockáztatnék ennyit érted, hiszen
alig ismerlek. És, tudod… élve szeretnék visszamenni Los Angelesbe. – Nem
hibáztatom, mivel észérvekkel vág vissza, és pontosan tudom, hogy fordított
helyzetben én se mentem volna azonnal a megmentésére. Nehezemre esik
bevallanom, hogy igaza van, így csak bólintok. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Tulajdonképpen miért jöttél ide? Mármint… mi volt az oka? – Ashley nagyot
sóhajt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
A szüleim válnak, és nem akarják előttem intézni az ügyeiket. – Forgatni kezdi
a szemét. – És van egy húszéves nővérem, aki… aki túl van egy abortuszon –
Teljesen meghökkenek a mondandójától. Erre elég kevés lenne egy „sajnálom”,
mégis ezt mondom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Sajnálom. Akarsz róla beszélni? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Te sem akarsz az előbbiekről. Szerinted én akarok? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Nem, nem igazán. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Nem sok jelentősége van már így utólag, de ha nagyon érdekel, elmondhatom. –
Biccentek. – Jess egy buli után elment az évfolyamtársával, és lefeküdtek.
Aztán egy héttel később rosszullétei voltak, elment orvoshoz, és
megállapították nála, hogy terhes. Teljesen lesokkolta a hír, senkinek nem
mondta el, de mivel az orvost fizetni kellett, anya megtudta. Túlságosan részeg
volt azon az éjszaka, amikor teherbe esett, és rohadtul figyelmetlen. Anya
dühös volt Jessre, apa is, de mindketten mellette álltak ebben a fontos
döntésben. Jess azonban nem akarta a gyereket így… elvetette – Rövid szünetet
tart, majd nyel egyet. – Azóta jár pszichológushoz – Tekintete lesiklik a
karjaimban lévő Lylára. – Mindig az jut eszembe, hogy lehetne egy…
unokatestvérem, ha Jess is akarta volna. De azért őt is megértem, hogy nem akar
húszévesen egyedülálló anya lenni – Megköszörüli a torkát. – Most már
terelhetjük a témát? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Igen. Öhm, csak még egy kérdést. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Rendben. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Azt mondtad, hogy a nővéred az évfolyamtársával ment el, szóval gondolom,
főiskolás. Mit tanul? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Orvosit. – A helyzet iróniája szinte már nevetséges, így nem is faggatom
tovább. Csak azért kérdeztem, mert nem sokára előttem is egy hasonló döntés fog
állni, és gondoltam, tud adni valamilyen tippet. De egészen biztos vagyok
benne, hogy belőlem soha az életben nem lesz doktornő. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Nagyon szép amúgy Lyla szobája. És az a kihúzható kanapé a sarokban eléggé
kényelmes is. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Igen, én választottam. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Akkor lehetnél, mondjuk, kárpitos. – Az ötleten mindketten felnevetünk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Kösz, nem – Berakom Lylát a kiságyba, mert időközben elaludt, aztán az ajtó
felé igyekszem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Allyson! – Megállok. – Azért majd túlteszed magad rajta, ugye? Mármint, nem
leszel a lelki segélyszolgálatra utalva, igaz? – Felnevetek. <o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: 259.2pt; text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">-
Nem, nem leszek – mosolygok vissza rá. – A „majdnem” semmin nem változtat –
mondom, aztán halk léptekkel kimegyek, magam után pedig becsukom az ajtót. </span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<br />Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-29384329140761551422015-12-05T23:29:00.001-08:002015-12-27T08:56:33.820-08:00A várva várt rész és az infók<div style="text-align: justify;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nos az előző bejegyzésem után most meghoznám a választ. Oké, nyereményjáték lesz, mert képzeljétek el, hogy összehoztam a négyest, és... pfúúú... nagyon-nagyon örültem neki! Szóval el fogom indítani nem sokára - azt hiszem átteszem a téli szünetre, mert akkor van időm! Akkor fogom hozni, és majd a többit abban a bejegyzésben olvashatjátok!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Valójában nem csak emiatt írok, hanem, hogy közöljem: MEGJÖTT AZ ÚJ RÉSZ! Na, mondjuk ez kiderül a csodás címből is! Gondolom, most elég lesz, mehetek, mindent tudtok! Ha mégsem, csak írjatok nyugodtan! A komikat most se felejtsétek el, és köszönettel tartozom a csodás olvasóimért, akiknek a száma már tizenöt, és... nagyon büszke vagyok ám! :)) Kellemes olvasást! És jó Mikulást! </i></div>
<br />
<h2 style="text-align: right;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: large;">xoxo Bella</span></h2>
<br />
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "bearpaw"; font-size: 100.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 13.0pt;">XI.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">Ashley kocsija a csomagjaival együtt pontban este hétkor érkezik
meg. Ezt mondjuk nem értem, mert, ha géppel jött, akkor nyilván előbb kellene
itt lennie, de nem foglalkozok ezzel. Mert ahhoz képest, hogy még nem tudta teljesen
biztosra, hogy, maradhat-e, már ma kora reggel elindult azzal a repülőgéppel.
Mivel felhívta Brandon szüleit, hogy kaja nem kell, ezért egy gyümölcssalátán
kívül, nem is készült más, de egy ilyen kimerítő utazás után, nem hinném, hogy
bárkinek is az első gondolata az étel lenne. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">Kelly néni ragyogó kék szeme azonnal felcsillan, amikor a
parkoló bejáratra egy sárga taxi parkol le, amely rögtön tovább is hajt, amint
kiszáll belőle a sötétben, alig észrevehető lány. Apa azonnal a kapu elé siet,
és miután köszönti a vendéget, elcipeli a pakkot. Mikor Ashley közelebb sétál,
és látom a kerti lámpa fényében az arcát, nagyon meglepődök. Egyáltalán nem úgy
néz ki, mint, ahogy elképzeltem. Egy fehér sortot visel rövid ujjú pólóval;
világosbarna, hullámos, rövid haja, szabadon omlik a vállára, amely jól illik
az orrában díszelgő orrpiercinghez. A külsőjét inkább kislányosnak – az orrkőt
leszámítva - mondanám, mint ribancosnak, ezért nem tudom, mit várhatok tőle;
mivel állok szemben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">Amint megpillantja Brandon elmosolyodik, és a karjába veti
magát. Enyhe szívrohamot kapok, mikor meg is csókolja, így próbálok úrrá lenni
a belőlem kitörni vágyó dühnek. Legnagyobb meglepettségemre a bemutatkozások,
és köszöntések után, a lány első dolga, hogy… megöleljen. Kissé vonakodva, de
viszonzom azt, annak ellenére, hogy nem tudom, mit kéne ezzel a gesztussal
kezdenem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Rajtad is múlott, hogy most itt lehetek – Brandonra
pillantok, de kerüli a pillantásom. – Te biztosan Allyson vagy – Kezet ráz
velem. – Ashley Reed. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Örvendek – Egy mosolyt kényszerítek az arcomra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://31.media.tumblr.com/eb7f532d80d8374236c66dfc3ed8d172/tumblr_mqc2w5Zwbh1s4xpxho1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://31.media.tumblr.com/eb7f532d80d8374236c66dfc3ed8d172/tumblr_mqc2w5Zwbh1s4xpxho1_500.gif" height="160" width="320" /></a></div>
<span style="line-height: 115%;">- Ne haragudjatok, de azt hiszem ez az egynapos út bőven
kimerítő volt még így is, hogy Samantha vezetett, tehát most igénybe venném a
szobámat, amely… - Kérdőn fordul apa felé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Emelet, baloldalon az első – Felszalad a szemöldököm, mikor
tudatosul is bennem, mit felelt az apám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Tessék? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Nem volt már hely, kicsim. Lylánál van egy pótágy. Semmi
baj nem lesz, Ashleyvel már megbeszéltük – Rámosolyog Brandon barátnőjére. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Nekem ez teljesen megfelel. Imádom a gyerekeket – csiviteli
izgatottan. <i>Ó, egy jótékony barátnő, aki
ráadásul egy igazi kis gyerekszerető! Milyen aranyos! </i>Ez gusztustalan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">Ashley felsétál az emeletre, majd miután sikeresen elköszönök
a húgomat tartó anyámtól, apától, és a többiektől – Brandont véletlenül
kifelejtem, huppsz – én is követem. Azonban mielőtt bemennék a szobámba, egy
kar visszahúz, és én egy izmos mellkasnak ütközöm. Hátrébb lépek, hogy jobban
lássam Brandon arcát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Álmos vagyok, seggarc – Egy ásítást színlelek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Ezt nem így kellett volna, tudom, de nincs okod a haragra,
komolyan. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"></span></div>
<a name='more'></a><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Nincs okom a haragra? – Igyekszem suttogva ordibálni vele,
mert nem hiányzik egy féltékeny barátnő. Főleg, hogy jelenleg vele is lakom.
Lassan már olyan lesz a házam, mint egy szálloda. Jó, hogy elférünk! - Te
teljesen meghibbantál, Adams? Megcsókoltál, és én végig abban a hitben voltam,
hogy csak azért hibás az egész, mert a család haragudna! Erre kiderül, hogy te…
tulajdonképpen velem csaltad meg Ashleyt! Vagy tévedek? – Hallgatását <i>igen</i>nek veszem. – Na, látod. Tudod,
sokkal könnyebb lenne, ha a barátnőd egy hárpia lenne, de ő… kedves, érted? Hogy
nézzek ezek után a szemébe, te idióta? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Megértelek, tényleg, de legalább ne nézz rám mindig úgy,
mintha meg akarnál ölni! Azt hiszed nekem egyszerű? Két tűz közé kerültem! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Két tűz közé? Remélem, rohadtul megégeted magad! –
Besétálok a szobámba, és már épp becsapnám az ajtót, de a kezével megtámasztja
azt, hogy be tudjon jönni.<b> </b>Felháborodottan
nézek rá, mert a pofátlansága immáron határtalan lett. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">Fenyegetően emeli felém az ujját, de engem nem tud
megfélemlíteni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Nem tudod, hogy miért tettem, ne ítélkezz felettem,
Allyson! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Igen, valóban nem tudom, miért vertél át – Tűnődést
játszok, aztán, majd’ akinek eszébe jut valami, felcsillantom a szemeim. – Vagy
mégis! Nem akartad megbántani szegény, problémákkal küszködő, angyali kis
Ashleyt, ezért inkább kevésbé szörnyű módon, velem bánsz el! Ne nézz hülyének,
Brandon! – Nagyot sóhajtok, közben pedig leveszek a cinizmusból, és a
hangerőmből. – A szomszéd szobában pihen a barátnőd, és ahelyett, hogy vele
lennél, az én szobámban állsz, miközben vitatkozol velem! Nevetséges! –
Idegesen a hajamba túrok. – Nem akarsz tőlem semmit? Nem gond, de akkor mondd a
szemembe, ahelyett, hogy áltatnál valami fura reménnyel! Senki bábja nem
leszek! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Sose mondtam, hogy lehet köztünk bármi is! Nem áltatlak,
félreérted – rázza a fejét értetlenül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Azt se mondtad, hogy nem, vagy tévedek? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">Féloldalas mosolyra húzza a száját a nevetséges érvemen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Nem, nem tévedsz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Na látod – Kínomban lehuppanok az ágyamra, és néhány
másodpercre a tenyerembe temetem az arcomat, aztán felnézek rá. – Próbálok
őszinte lenni, de közben magam sem tudom, mi a helyes; egy biztos: ez nem.
Neked Ashley mellett a helyed, nem pedig itt. Ez a helyzet… nekem nagyon kínos.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Ja, mert nekem nem – Brandon a szemeit forgatja, én pedig a
pillantásommal az ajtó felé intek. Csalódott képet vág, de nem mozdul. <i>Ez egyre jobb lesz.</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Mondok neked valamit, Allyson. Nem fogok hazudni, szeretem
Ashleyt – A szívem a torkomban kezd dobogni. – De nem akarlak megbántani téged
sem, hisz’ kedvellek! – <i>Ja, ha tudná,
hogy a „szeretlek” és a „kedvellek” között van némi különbség, az nagyon frankó
lenne.</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Nem fogsz – Bátorítóan rámosolygok, de valójában egyáltalán
nem így érzem magam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Ez elkerülhetetlen, választás elé állítasz! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Nem állítalak választás elé, hiszen már választottál!
Ashley a barátnőd, én az unokahúgod vagyok! Csak azért vagyok dühös, mert
miközben te magad is tudod a választ, és azt, hogy mi a helyes, szórakozol
velem! Hazudtál Ashleyről, megcsókoltál, most meg itt vagy, magyarázkodsz,
ahelyett, hogy a szomszéd szobában lennél a csajoddal! Én nem akarok ebbe
belekeveredni! Menj inkább el! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Hát jó – Az ajtóm felé hátrál, lenyomja a kilincset, majd
átlépi a küszöböt. Mielőtt viszont becsukná az ajtót, még visszaszól: <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Már nyakig benne vagy Allyson – Ajtócsapódás, és Brandon
eltűnik. Pont olyan gyorsan, ahogy jött. Pont, olyan hatásos távozással,
amilyennel megérkezett. Ez az ő formája, mindig is tudtam, és bár nem kéne
komolyan vennem, amit mond, igaza van. <i>Már
nyakig benne vagyok.</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">Sóhajtva a tévém alatti polchoz sétálok valami vígjátékot
keresve a DVD-ék között, de végül magam is rájövök, hogy nincs kedvem filmet
nézni. Arra is gondolok, hogy felhívom Staceyt, tanácsot kérek tőle, vagy
valami ilyesmi, de teljesen felesleges dolog lenne még az én dolgaimmal is
strapálni. Szóval, mivel az unalom nagyúr, úgy döntök, éppen megfelelő az
időpont arra, hogy visszahívjam Ryant. Megkeresem a számát a mobilomban, és a
fülemhez emelem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Ryan Jackson – szól az ismerős hang, mire kicsit
elmosolyodom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Szia, Ryan, Allyson vagyok – Próbálok magabiztos hangsúlyt
megütni. <i>Hah, próbálkozni kevés, Allyson!
</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Ja, igen! Bocs nem néztem a számot! Alarictól kaptam az
elérhetőségedet, amikor megadtad neki az első e-mailben! Gondoltam, így tudlak
értesíteni! Még egyszer ne haragudj a késői szólásért! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Semmi gond, nem probléma! Én kérek elnézést, hogy nem
vettem fel elsőnek, és, hogy nem hívtalak később sem! Nem volt rá alkalmam… -
Újabban a hazugság! Alkalmam az volt, csak kedvem nem! <i>Micsoda egy szörnyeteg lett belőled, Allyson Harvey! </i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Nincs para, Allyson, a barátod nagyon… kedves volt így
elsőnek! – Hurrá. Brandon Adams rohadtul elszúrta a második benyomásomat azzal,
hogy felvette a mobilomat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Ő nem a barátom, hanem voltaképpen az… unokatesóm – Fáj
kinyögnöm ezeket a szavakat, de még, ha vér szerint nem is vagyunk rokonok,
családon belül – és kívül is – annak számítunk. Nem mondhatom, hogy szeretők!
Három okból: az első, hogy egyetlen csók után ezt nem lehet mondani; a második,
hogy ez ribancos, és már így is nagyon gáz lehetek Ryan szemében, a harmadik
pedig… tulajdonképpen harmadik nincs, de hát a három az jó szám, nem? <i>Ajj, Allyson, miért vagy ilyen idióta?</i> <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Akkor, kérlek, ne haragudj, csak azt hittem, mert… -
Szegény Ryan hosszas szabadkozásba kezd, és közben eszében sincs engem vádolni,
pedig mindenkinek nyilvánvaló, hogy ezért én vagyok a hibás. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Nem baj, Ryan, megértem. Félreérthető helyzet volt – Félreérthető
helyzet??? Én megőrültem. Inkább más témákra evezek. – Meg van már az új
időpont? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Még nincs, Stephanieval még amúgy sem sikerült beszélnem –
A hangja csalódottnak tűnik. – Mellesleg még azt sem tudom, nekem mikor jó,
szóval elég nehéz így – Mindketten felnevetünk, aztán megérkezik régi jó
barátom – nem, nem Stacey – a kínos csend. Amikor pedig meg szeretnék szólalni,
természetesen ő is beszélni kezd, ezzel fokozódik az egyébként is ciki
szituáció. Zavartan felkacagunk, én pedig hagyom, hogy ő jusson szóhoz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Hát akkor, szia. Majd még hívlak, Allyson! Vigyázz magadra!
És kösz, hogy hívtál- jegyzi meg mellékesen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Te is vigyázz magadra! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Jó éjt. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Jó éjt – Köszönök el, majd bontom a hívást. Visszarakom a
telefont az éjjeli szekrényemre, aztán úgy döntök, teljesen kinyitom az ablakom
mindkét szárnyát. Nem tudom, hogy azért van-e ekkora hőség, mert valóban meleg
van, vagy a kínos szituáció miatt, amelyen túl kellett esnem az előbb Ryannel.
Mindenesetre odabattyogok az ablakomhoz, és kitárom. Kellemes szél lebbenti meg
a függönyömet, erre pedig önkéntelenül is becsukom a szemem, hogy néhány
másodpercre élvezhessem. Amikor azonban kinyitom, olyan látvány tárul elém, ami
teljesen meghökkent. <span style="font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-5462733696058882452015-11-26T09:57:00.002-08:002015-12-05T23:09:27.816-08:00Oó...<div style="text-align: justify;">
Jajj gyerekek! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem, nem új rész... csak... </div>
<div style="text-align: justify;">
Hát az úgy van, hogy <strike>(hát-tal nem kezdünk mondatot) </strike>a kémiai tudásom egyenlő az eggyel. Magyarul: értem, de mégsem. Ezt nehéz elmagyarázni, mert egyébként jó tanuló vagyok, de a kémiát egyáltalán nem vágom, és valószínűleg holnap meg fogok halni, szóval ne várjatok új részt <strike>csak viccelek ááám... remélem!</strike> Holnap témazáró. És sík hülye vagyok ebből a tantárgyból... DE! Ha ezt a dolgozatot valamilyen oknál fogva sikerülne megírnom... esetleg egy négyesre, akkor indítok a<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://tanulaskonnyen.info/tantech/barr7.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://tanulaskonnyen.info/tantech/barr7.gif" height="320" width="285" /></a></div>
blogon egy nyereményjátékot! Ezt azért mondom el, hogy szurkoljatok! xDDD Komolyan. Nem, nem vicc. Kell a jó jegy, nem akarom rondítani a félévimet... És talán, ha drukkoltok, jön az "ihlet"... nem tudom, de minden számít. És most tuti hülyének néztek, hogy emiatt írok, de... na, jó, igazából szörnyen untam a kémiát, és úgy döntöttem inkább írok egy bejegyzést, minthogy még egy gyakorló feladatot megcsináljak. Légyszi, gyerekek, légyszi, küldjétek a pozitív energiát... vagy mit... :) Valamint szívese várok komiba minden olyan véleményt, amiben esetleg kifejezhetnétek, hogy ti mit utáltok ebben a förtelmes tantárgyban, vagy éppen mit szerettek! Szóval szorítsatok értem! <3 <3 <3<br />
<br />
Ölelééééés,<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s1600/N%25C3%25A9vtelen-1.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s320/N%25C3%25A9vtelen-1.png" width="320" /></a></div>
<br /></div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-69411869521751844042015-11-15T05:50:00.001-08:002015-12-27T08:55:02.971-08:00Tizedik fejezet<i>Sziasztok Manók!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Ha tudnátok, mennyire örülök, hogy már tizenöten vagyunk! Köszönöm a támogatásotokat, nagyon-nagyon jól esnek! :))) Remélem a mostani rész is tetszeni fog! Jó olvasást!</i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s1600/N%25C3%25A9vtelen-1.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s320/N%25C3%25A9vtelen-1.png" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "bearpaw"; font-size: 100.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 13.0pt;">X.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="line-height: 115%;">H</span><span style="line-height: 115%;">ajnali tizenegykor megnyitom a telefonomban tárolt olvasatlan
üzenetet, amit Ryan küldött az után, mikor nem vettem fel neki a mobilt.
Bocsánatot kér, ha megzavart valamit – nyilván Brandonra utal-, és diszkréten
bocsánatot kér, amiatt, hogy csak most értesít a felől; nem holnap lesz a
találkozó. Azt ígéri, a legközelebbi időpont kérdése végett mindenképp értesít.</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="line-height: 115%;"><a href="http://i493.photobucket.com/albums/rr296/AeronDestine/GIFs/Ashley%20Benson/Ashley2.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://i493.photobucket.com/albums/rr296/AeronDestine/GIFs/Ashley%20Benson/Ashley2.gif" height="179" width="320" /></a></span></span></div>
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="line-height: 115%;">
<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Mosolyogva leteszem a telefonomat, és arra gondolok: ha
hagyom, hogy Brandon lemondja helyettem, vagy én magam mondom le a találkozót,
nem is veszítettem volna semmit, hiszen így sem, úgy sem lesz. Nyilván most
repesni fog, mert részben igaza lett volna. Kíváncsi vagyok, hogyan fog
viszonyulni hozzám reggel a köztünk történtek után. Vajon tartja-e magát a
„semmi sem történt” sztorihoz, vagy nem? Ezeket a gondolatokat zavarja meg a
telefonom rezgése a takarón. Felveszem, és a kijelzőről Stacey nevét olvasom
le. Hirtelen bűntudta ébred bennem: annyira el voltam foglalva magammal, hogy
nem is hívtam egész nap, pedig tudtam, mekkora családi kalamajka van most
körülötte. Fogadom a hívást, és a fülemhez emelem a készüléket. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Szia Stace – üdvözlöm, mire nagyot sóhajt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Valami baj van? Csak azért, mert nem hívtál vissza. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Nem értem rá, ne haragudj, kérlek! Inkább mesélj, mi
történt? Nagy gáz van? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Ne is mondd, Ally – A becenéven forgatnom kell a szememet.
Mindig is utáltam, és ez mostanra sem változott. De hát van, akinek nehezére
esik megérteni, hogy az én nevem Allyson, nem Ally, vagy csak szimplán kedve
támad az ember lányának szórakozni e késői órákban. És megjegyzem: ez enyhe
utalás volt a barátnőm irányába. – Apa tiszta ideg, nem tudja felfogni, hogy az
ő kemény fia, akit direkt így nevelt, most – idézem – egy meleg puhány lett. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Huh, nem lennék a helyedben – Felszisszenek. – És anyukád? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Ja, akárhányszor elmegy Chad mellett, csak fejrázással
jelzi a nemtetszését, de úgy látom, mostanra kezd megenyhülni. Furcsa a hangod,
történt valami? Nem is kérdeztem, milyenek a rokonok? – Felnyögök. – Na,
annyira rossz? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Kezd javulni a helyzet, de találkoznunk kell valamikor,
mert beszélnem kell veled. Csak nem telefontéma, tudod. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Okés, majd megbeszéljük. Miért érzem úgy, hogy Brandon
miatt mondtad a „kezd javulni a helyzet”-et? – Felnevetek. – Na, ugye? Mi az?
Az a baj, hogy csendben van, mint szar a gazban, vagy sokkal inkább egy kukac
túrja a seggét? – A kifejezésétől enyhe nevetőgörcsöt kapok. – Az utóbbi, igaz?
– Nem felelek. – Úgy’ tudtam, Allyson! Szinte éreztem! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Jól van, jól van – csitítom lelkesedését. – Mikor tudunk
találkozni? Ráérsz holnap? Elmehetnénk fagyizni, vagy kajálhatnánk együtt
valamikor – Stacey száját egy szomorú sóhaj hagyja el. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Az a helyzet, hogyha te nem jössz ide, akkor nem nagyon
fogunk tudni találkozni, All. Tudod, a szüleim engem is hibáztatnak ezért az
egészért, mivel - ahogy ők mondják - a jó testvér elmondja a szüleinek az
igazságot, én pedig végig falaztam Chadnek. Szobafogságban vagyok. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Beszéljek a szüleiddel az érdekedben? – kérdezem, és akár
gyávaság, akár nem, remélem, hogy azt feleli, ne. Őszintén megmondva, nem
igazán van kedvem kipróbálni a „barátnő védi a rossz kislányt a szülőktől”
szerepet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Nem szükséges, de azért rendes vagy – Nagy kő esik le a
szívemről. – De mesélj már, mi volt! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Fogalmam sincs, mi történik. Brandon egyszer egy szemét
gazember, aztán egy szőke herceg lovon. Nem tudom kiismerni. Képzeld el, hogy
nagyon összekaptunk ma, és elkezdett csengeni a telefonom. Ryan hívott, a banda
egyik csapattagja, és Brandon felvette helyettem a telefont, majd el is küldte.
Utána meg még ő volt felháborodva. Később megbeszéltük a dolgokat egy erdei
séta közben, és ő meg… csak úgy… - habozok. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Mondd már, Allyson! – Elhúzza nevemet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Megcsókolt – A vonal túlsó végéről sikítás hallatszik,
amely csak néhány másodperc múlva szakad meg. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Ez milyen romantikus! És cuki! Pillanat! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Oké – Stacey eltartja a telefont, és hallom, hogy valakivel
beszél a háttérben. Mikor ismét megszólal szomorú hangnemre vált eddig vidám
hangja. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Mennem kell, az ősök nem hagynak békén. Pedig annyira
hallgatnálak még! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Értem. – Szomorúan lebiggyesztem az ajkaimat. Hát, Stacey,
hogyha valami kell, akkor nyugodtan hívj. Majd valamikor meglátogatlak, de azt
nem ígérem, hogy holnap. Tudod, bekerültem abba a csoportba, ahová e-mailben
jelentkeztem, és a holnapi találkozót lemondták, így bármikor jöhet az új
időpont. Nem akarnálak emiatt lemondani, szóval, nem mondom biztosra. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Okés – Hallom a hangján, hogy mosolyog. – És milyen a
„bandád”? Szexi srácok vannak? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"></span></span></div>
<a name='more'></a><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Van két helyes srác, Ryan és Tim. A harmadik tag, olyan…
hát mondhatnám nyominak, de egész jó arc, Isaac. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- És mizu azzal az Alariccal? Ő is jól néz ki? – A
hanglejtése inkább kíváncsi, mint kacér, pedig, ha fiúügyekről van szó, mindent
bevet. Erre mások azt mondanák, hogy ribanc, de valójában nem az. Csupán szeret
a középpontban lenni, eddig azonban még csak egy barátja volt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Átlagos – felelem, aztán az órára pillantok. Már fél éjfél
van, szóval, ha nem szeretnék magas telefonszámlát, és nehéz kelést, lassan el
kellene köszönnöm. – Öhm, Stacey, azt hiszem, most már nekem is mennem kéne.
Már vagy’ fél órája dumálunk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Oké, akkor majd dumálunk! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Aha, vigyázz magadra. Üdvözlöm Chadet – A torkomból
felszakadó ásítást próbálom elnyelni kisebb-nagyobb sikerrel. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Átadom. Jó éjt! – Stacey bontja a hívást, én pedig
visszacsúsztatom a mobilt a tokjába. Résnyire nyitom az ablakot, mivel nagyon
felmelegedett a levegő, aztán bebújok az ágyba. Nem kell sok idő hozzá, hogy az
álom ellepje a szemeimet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">***<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Még a – szerintem – korai lefekvésem sem segít abban, hogy
reggel ne nyúzottan keljek fel és ne holdkórosan készüljek el. Sajnos, mindig
is ez volt az egyik hátrányom. Akármikor fekszem le, legyen az este nyolc, vagy
éjfél, ugyanolyan fáradtan ébredek. Miután sikeresen megmosom a fogamat, majd
rendbe teszem magamat, lesietek a lépcsőn. Lyla még nincs lenn – gondolom, ő
még alszik -, viszont a konyha felől halk pusmogást lehet kivenni, Brandon,
Brandon családja, valamint az én családom között. A konyhapultra támaszkodnak,
és úgy beszélnek, mintha valamit titkolnának, pedig lehet, csak arról van szó,
hogy nagyapa elaludt a székben az újságot olvasva. Mindenki furcsán rám
mosolyog, amikor meglát, én azonban töltök magamnak egy pohár vizet, úgy
kérdezem meg, miről van szó: <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Mi ez a nagy korai pus-mus? – nevetek, mire a szülők is
rázendítenek egy halk kacajra. Valóban érdekel viszont, hogy mi történik. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Semmiség, szívem- legyint anya, ami kicsit sértőn érint
engem: <i>hahó, emberek, én is családtag
vagyok! <o:p></o:p></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><i><span style="line-height: 115%;">- </span></i><span style="line-height: 115%;">Nyugodtan elmondhatjátok neki. Hiszen
ugyanolyan beleszólása van a dologba, mint nektek, Grace – Kelly néni fordul
anyám felé, de ő csak összevonja a szemöldökét. – Hát, akkor majd én. – Nagy
sóhajt vesz, és egy mosollyal néz rám. Brandon arca megfeszül, nem néz a
szemembe; fogalmam sincs, mi lehet a gond. – Az a helyzet, Allyson, hogy
Brandon Los Angeles-i barátnőjének szülei, elég nagy gondban vannak, és
érkezett tegnap hajnalban tőlük egy telefonhívás, hogy nem tudnánk- e ellátni
Ashley-t legalább addig, amíg nem rendeződnek otthon a dolgai – Akkora
becsapottságérzet tesz úrrá rajtam, mint még soha. Azonban ahelyett, hogy
válaszolnék csak lefagyva magam elé meredek. <i>Brandon Los Angeles-i barátnője. </i>Csak ez jár a fejemben, és az,
hogyha ez így igaz, Brandon, miért hazudott nekem. Valamint az agyam
folyamatosan azon kattog, hogyan nyöghetném ki azt a hazug <i>igent</i>, amivel egyrészt nem buktatnám le az érzéseimet az
unokatestvérem iránt, másrészt pedig ne remegjen meg a hangom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Allyson? – Sikerül nyelnem egyet, amikor gondolataimból
Kelly néni ébreszt fel. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Ho-hogyne. Csak nyugodtan – Kérdő, de szúrós pillantásokat
lövellek Brandon felé, de ő még mindig a pultot pásztázza. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Ajj, de jó, hogy ilyen megértő vagy, Allyson. Ígérjük, hogy
nem fog sok vizet kavarni, még az se biztos, hogy ideköltözik, csak néhányszor
itt lesz majd, mivel nem ismer erre senkit. Köszönjük – Úgy látom Kelly néninek
valóban sokat jelent ez. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Szóra sem érdemes – Valóságos kín kiejteni ezeket a
szavakat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Brandon? Brandon! Köszönd már meg az unokahúgodnak! Ez
igazán nagy szívesség – Kelly néni Brandon nyüstöli, aki csak köhint
egyet-kettőt, majd végre a szemembe néz átható kék szemeivel. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Köszönöm. Rendes tőled. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Szívesen – szűröm a fogaim között a szavakat, és a
felnőttek felé fordulok. – Én most kicsit felmegyek. Majd később reggelizek,
most… nem vagyok éhes. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Rendben, All – nyugtázza anya, majd mintha már itt sem
lennék, folytatja a bájcsevejt. Felrohanok a szobámba, aztán rávetem magam az
ágyra, és zokogásban török ki. Talán még soha életemben nem sírtam ennyire.
Amióta Brandon idejött, teljesen megtörtem, minden, amiben eddig hittem,
kilátástalanná vált, az igazság helyét a hazugság vette át, minden egyes ki nem
engedett könnycsepp most ér célba. Egyetlen fiú miatt – holott mindig az volt
korábban a mottóm: „egy srácért nem éri meg könnyet hullatni, vagy sírni,
hiszen ő is csak egy fiú, olyan, mint a többi”. Viszont ez a kis idézet már rég
nem ér semmit, ha én magam is megszegem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Nyílik az ajtó, én pedig tudom, kilép be, még úgyis, hogy nem
nézek oda. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Menj a fenébe, Brandon! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Nem Brandon vagyok – Fejemet felemelem a párnából, a
könnyek áztatta arcomon hatalmas meglepettség jelenik meg, amikor nagyapa
hangját hallom. Becsukja az ajtót, és az ágy szélére ül. Egyik kezével meg fogja
a kezemet, és ad egy csókot a homlokomra. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Én csak… - Zsepi után nyúlok, hogy megtöröljem a szememet.
Elképesztően kínos, hogy nagyapa így lát. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Mindent tudok, drágám –Nahát, nekem ez új. A háttérben
meghúzódó nagyapa ilyesfajta kijelentése kissé merésznek tűnik. Ezért is nézek
rá kérdőn. – Ugyan, Allyson! Elég csak rágondolni az erdei sétátokra, a tegnapi
veszekedésre, az ajtócsapkodásra, a zenélés hanyagolására, ahhoz, hogy tudjam,
beleestél abba a fiúba, és most haragszol rá – Hitetlenül felnevetek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Talán te jobban tudod, hogy mit érzek – Nagy levegőt veszek. –
Sose gondoltam volna, hogy ilyen szörnyű ez az egész. De te nem érted,
nagypapa! Ő… hazudott nekem, és… azt mondta nincs senkije! Végig áltatott, és
közben engem vádolt azzal, hogy ribanc vagyok, mert van bátorságom más fiúval
is beszélni rajta kívül – Nagyapa kíváncsian összevonja a szemöldökét. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Történt valami az erdőben, amiről tudnom kéne? –
Szégyenkezőn lesütöm a szemem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Történt valami az erdőben, amiről tudnod kéne – motyogom
kijelentő módban az előbb feltett kérdését, nagyapa szája pedig halvány
mosolyra húzódik. – Megcsókolt. – Nagy erőt kell vennem magamon, miután ezt
kimondom, mert szinte megalázva érzem magam, és magam sem tudom miért, de
szégyenkezem. Talán azért, mert nem egy nagyszülőt szoktak titkos naplónak
használni, sokkal inkább egy barátnőt. Csakhogy az a barátnő nem éppen ér rá. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">Nagyapa egy bólintással nyugtázza a dolgot. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Azért haragszol rá, mert becsapott, és kiderült, hogy van
egy barátnője Los Angelesben, aki hirtelen ideutazik – Biccentek. – Viszont
akkor ennek inkább örülni kéne, nem? Ha ez az Ashley is itt lesz, nyilván be
kéne neki bizonyítanod, hogy jobb vagy nála, hiszen nem kétséges, hogy egy beképzelt,
buta libáról van szó. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Könnyű mondani! De mit teszek, ha nem válik be? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Gonosz leszel – Meghökkenek. A mindig a jóra, és
becsületességre tanító nagyapám, most arra kér, legyek gonosz. – Csak vicceltem
– Felnevetek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Komolyan kérdeztem! <o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">- Én csak az ötletet adtam, nem igazán értek a szívügyekhez!
Okos lány vagy te, kitalálod egyedül is! Én csak egy támasz leszek neked, ha
valami baj van, és nem tudsz vele megbirkózni – Elmosolyodom. – Staceyt avasd
be. Kedvelem azt a lányt. – Bólintok, és figyelem, ahogy nagyapa az ajtóig
hátrál, aztán egy kacsintás után lassan becsukja maga mögött az ajtót. </span><span style="font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-87212260346944081292015-10-31T09:31:00.000-07:002015-12-20T08:32:07.837-08:00Kilencedik fejezet<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="line-height: 18.4px;"><i>Itt is a várva várt új rész! Most legalább nem késtem, és időben el tudtam nektek hozni! Remélem, tetszik, és szívesen olvassátok! Köszönöm a kommenteket és visszajelzéseket! Nagyon örülök nekik! *-* Nem rég nyílt egy új blogom. Akit esetleg érdekel, nézzen be! :))) <a href="http://thekeybybella.blogspot.hu/" target="_blank">Katt</a></i></span></span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="line-height: 18.4px;"><i><br /></i></span></span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"><span style="line-height: 18.4px;"><i>Kellemes olvasást! </i></span></span></div>
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: "bearpaw"; font-size: 100.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 13.0pt;">IX.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;">A</span></span><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "times" , "times new roman" , serif;"> fűzfa a</span>latt ülök, és kavicsokat dobálok a tóba. A szemeim
könnyekkel vannak áztatva, és már kezd lehűlni a levegő. Dühös vagyok még,
viszont már lehiggadtam. Valamiért ez a fajta szomorúságom csalódottsággal
keveredik. Még azt hittem, hogy talán egy hihetetlen és fantasztikus hétnek
nézek elébe, ahol talán történik más is, mint veszekedés, sírás, vagy… vagy,
mint egy sima beszélgetés, de nyilvánvalóan tévedtem. Tévedtem, amikor azt
hittem, félreismertem Brandont, és nem az a rohadt tuskó, akinek megismertem,
hanem egy jó barát is. Nagy hiba volt bedőlni ennek. Hiszen, ha az lenne,
meghallgatott volna. És százegy százalék, hogy nem mond rólam olyat, ami bántó,
sértő, de még csak nem is igaz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">Mindig azt állítottam, hogy nem érdekel Brandon, de ha így
lenne, akkor most nem ülnék egyedül a sötétben, miközben sírok. Nem tennék
olyan dolgokat, amelyek még csak nem is érdekeltek korábban, és nem lennék
izgatott a jelenlétében, vagy akkor, amikor burkoltan bókol nekem. Talán azért
vagyok ennyire magam alatt, mert ez a kép omlott össze bennem az imént. Zenélnem
kéne, hogy elmúljon a fájdalmam, de ez tulajdonképpen nem is az, sokkal inkább
csalódottság. És az ilyen érzés nem távozik csak úgy el.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpwxMony0S43SfypPVYgfifcyhVLqriZ-91u8b1ngELkjF-FQN1AuT6g-4UWmvWJola-foa1OzV68VjuyHOHBrD79m76KIRO6g5Qy_Eooi-8diB0qBQ5_yM0J6mdunCRdOtP_mU2b3yBRG/s1600/black-and-white-couple-kiss-love-Favim.com-368587_large.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpwxMony0S43SfypPVYgfifcyhVLqriZ-91u8b1ngELkjF-FQN1AuT6g-4UWmvWJola-foa1OzV68VjuyHOHBrD79m76KIRO6g5Qy_Eooi-8diB0qBQ5_yM0J6mdunCRdOtP_mU2b3yBRG/s1600/black-and-white-couple-kiss-love-Favim.com-368587_large.gif" width="320" /></a></div>
<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">Halk lépteket hallok a hátam mögül, és meg sem kell
fordulnom, ahhoz, hogy tudjam, Brandon az. Sebtében megtörlöm egy zsepivel a
szememet, mielőtt leülne mellém a fűbe. Rátenné a kezét a kezemre, ám mielőtt
megtenné, elhúzom. Felhúzom a térdemet, és ráhajolok. Így nézem a vizet,
miközben egyetlen pillantást sem vetek az engem figyelő fiúra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Ne haragudj – Kezdi, de nem vagyok kíváncsi a
bocsánatkérésére. Csupán udvariasságból, és dacból nem szólok közbe. –
Elhamarkodottan ítélkeztem, és teljesen jogos, ha most gyűlölsz. Igazad van,
semmi közöm a magánéletedhez, és még akkor sem viselkedhetek így senkivel, ha
rossz napom van, mert az sem mentség. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Nem gyűlöllek – mondom. Igaz ez, hiszen tényleg nem.
Akármennyire is próbálom gyűlölni, vagy legalább utálni, nem megy. Rápillantok.
– Miért mondtad? Talán úgy öltözködöm? Láttál valaki mással? Vagy csak egy
elhamarkodott telefonhívás, és egy meg nem hallgatott magyarázat miatt mondtál
ilyet rólam? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">Brandon lesüti a szemét, és úgy dönt, inkább a saját tenyerét
pásztázza, mint, hogy a szemembe nézzen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Értem – suttogom, majd felkelek a földről. Ebben a
pillanatban a zsebemben megszólal a mobil. Nagyot sóhajtok, aztán ránézek a kijelzőre.
Ismét az ismeretlen szám hív, és biztos vagyok benne, hogy Ryan az. Felvenném a
telefont, de alig van térerő, így úgy döntök, hogy, majd, ha ismét a háznál
vagyok, visszahívom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"></span></div>
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">Kék szemek figyelnek, mikor elrakom a telefonomat. Nagyot
fújva felvonom a szemöldököm, mire a srác elvigyorodik. Más szituációban talán
nekem is mosolyra húzódna a szám, de most nem igazán tudok jókedvű lenni a
történtek után. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">Brandon feláll a földről, és felém kezd lépkedni. Most az
egyszer nem lépek el, kíváncsi vagyok, mire készül. A hátamat a fűzfa törzséhez
nyomja, a száját pedig az enyémre tapasztja. A mérhetetlen düh most még jobban
lángol bennem, és bár, ha normálisan viselkednék, eltolnám magamtól, esetleg
felpofoznám, most viszont hagyom. Egyik keze a derekamra csúszik, a másikkal az
én kezem után nyúl, hogy a nyakába akaszthassa. A tenyeremet a mellkasának
támasztom, és kicsit megnyomom, ő pedig lihegve elhajol. Úgy néz le rám, hogy
egy centi választja el egymástól az ajkunkat, és félő, ismét heves csókolózásba
kezdünk. Szerencsére józanabbik énem lassan kezd visszaszállingózni a testembe,
és gyengéden arrébb löki Brandont, aki nem ellenkezve, ellép oldalra, ezzel,
szabad utat adva nekem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Nem csókolhatsz meg csak így – Próbálok felháborodást vinni
a hangomba, de valószínű, hogy a gyors lélegzésem nem sokat segít ebben,
valamint az előbbi cselekedeteim is azt bizonyítják, nem bántam meg azt, ami
köztünk történt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Tudom – mondja töredelmesen, de az arckifejezéséről mást
olvasok le. Ragyogó íriszei ismét a számra vándorolnak, én pedig egy lépéssel
hátrálok. Veszi a célzást, és tekintete a szememre vándorol. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Nem úgy tűnsz, mint, aki megbánta – közlöm félig felvont
szemöldökkel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Mert nem is bántam meg. Sőt’ – Elvigyorodik. – De te sem
tűnsz túl… bűnbánónak – Megrázom a fejem, ezzel igazat adva neki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Ettől függetlenül, ez többé nem történhet meg. Gondolj bele,
tulajdonképpen unokatesók vagyunk – magyarázom neki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Semmilyen rokoni, vagy leszármazotti vér nem csörgedezik az
ereinkben, ezt te is tudod. Unokatesóknak mondjuk magunkat, mert… ezt várják el
tőlünk, de tulajdonképpen semmilyen családi kapocs nincs köztünk. Az lenne gáz,
ha Daviddel smárolnál – Az utóbbin felnevet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Ez igaz, viszont, akkor sem. Ha csak ismerősök lennénk,
akkor is ezt mondanám. – Bólint. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Mert a könyvekben is így van, ugye? – A szemét forgatja a
saját mondatán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Nem, azért, mert így érzem. Azért, mert… így kell lennie –
Inkább magamat próbálom meggyőzni, mintsem őt. Karba teszem a kezemet, mert
eszembe jut az eredeti indok, amiért itt vagyok. – Tulajdonképpen mi ettől még
nem vagyunk jóban! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Dehogynem! – nevet fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Dehogy! – ellenkezem. – Nem avatkozhatsz bele a
magánéletembe! Nem mondhatod meg, mit csináljak! Nem mondhatod meg, kivel
találkozhatok! És… nem csókolsz meg a civakodásunk csúcspontján! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">Brandon maga emeli a tenyerét védekezés képen, és hátrál
néhány lépést, amolyan „Ácsi, ácsi” módban. Kicsit szórakoztató így látni őt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Szeretnéd, hogy bocsánatot kérjek? Háromszor már megtettem,
de te mindig az idétlen kérdéseiddel jöttél! Nem tudnád csak egyszerűen azt
mondani, hogy „Haragszom, de neked természetesen megbocsátok”? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Nem! Neked teljesen elmentek otthonról! – Hitetlenül
felnevetek. – És, hogyhogy háromszor? Csak kétszer mondtad! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- A csók is az akart lenni – Vállat von. – És valljuk be,
hogy jobb volt, mintha egy zacskó puszedlit vettem volna neked! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">A homlokomra teszem a kezem, úgy vigyorgok rá. A dühöm egy
szempillantás alatt elpárolog, helyét a kimutathatatlan értetlenség veszi, és
az a millió kérdés, amelyet legszívesebben feltennék, mégis hallgatok. Fogalmam
sincs, mi ütött belém. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">Brandon közelebb lép, és egyik kezével átkarolja a nyakamat,
hogy magához húzzon. Vonakodva, de viszonozom. Nem igazán vagyok ilyen
testközelben egy sráccal. Mármint, amikor apu átölel, az nem számít, mert ő nem
<i>olyan</i>, és… még csak nem is srác,
Stacey tesója, Chad pedig… meleg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">Elengedem Brandont, és bár tudom, hogy hihetetlenül bolond
vagyok, mert ilyen egyszerűen megbocsátottam neki, mégis van ez a „minden
rendbe jön” érzésem, ami valami miatt felülmúlja a józan eszemet, és az erős
érveimet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Nos? – kérdezem, de nem nézek rá, mert elvörösödöm, amikor
a kezét rákulcsolja az enyémre. Gondolkodom, hogy elengedjem-e, vagy inkább
hagyjam, de nem teszek semmit. Brandon nagyot fújva a hajába túr, és értetlenül
megrázza a fejét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Mi <i>nos</i>? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Hát <i>ez</i>. Amit
csinálunk – Utalni próbálok a dolgokra, mert nem tudom szavakba önteni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Miért, mit csinálunk? – Hurrá. Kezd visszatérni a régi
Brandon. Akármennyire is idegesít, hogy teszi a hülyét, nem emelem fel a
hangom, csak enyhítek a keze szorításán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Tudod, ha az ember lányát megcsókolja az unokatestvére egy
kínos veszekedés után, azt… nem éppen a normális szó takarja – magyarázom neki,
mire bólint. Elindulunk közben vissza, a ház felé. Jó ötletnek tartom, nem
hiányozna, ha a szüleim felhívnák a rendőrséget az eltűnésem miatt. Hihetetlen,
hogy, mikre képesek, amikor igazán aggódnak az épségemért. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Nagyon ragaszkodsz ehhez az unokatesós dologhoz, igaz? –
Helyeslek. – Tudod –kezd bele a monológjába -, nem fordult még velem hasonló.
Mármint mindig tudom, mikor, kivel, hogy állok. Sose volt egyetlen kérdésem se
azzal kapcsolatban, amit csinálok. Aztán idejöttünk… és ez a fajta… öhm,
etikettem megváltozott, mert találkoztam veled. Veled, akit eddig még csak
észre sem vettem, most pedig – Felemeli összekulcsolódott karunkat, én pedig
beletörődően sóhajtok. – Tudom, mit akarok. Tudom, mi a helyes. De azt nem
tudom, te mit akarsz. Vagy, hogy lehetséges-e ez az egész. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Nem járhatunk, ez nyilvánvaló. Ebben az időszakban nem
hiányzik egy családi botrány, mert tutira kitörne a harmadik világháború – Brandon
érdeklődően pillant rám. – És azt sem mondhatjuk, hogy csak simán az unokahúgod
vagyok, mivel evidens, hogy a rokonok… nem csókolóznak. Erről meg aztán végképp
nem szólhatunk senkinek, és nem is ismétlődhet meg – Szomorúan lebiggyeszti az
ajkát. Eleresztem a kezét, és zsebre vágom a tenyeremet. Csalódottan néz rám,
de nem teszi szóvá. Ő is tudja, hogy ez nem mehet így tovább. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Az lesz a legjobb, ha úgy teszünk, mintha meg sem történt
volna – javaslom, de én magam se nagyon hiszem, hogy ez sikerülhet. Mindegy,
egy próbát megér. Legalább két hétig kibírom, utána meg már úgyis mindegy,
hiszen… elmegy. – Szóval… veszekedtünk, én elrohantam, te utánam jöttél,
megbeszéltük a dolgokat… és… kibékültünk – Brandon sóhajt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Úgy érzem, hogy ezt könnyű lesz beadni a felnőtteknek, ha
esetleg valamelyikük rákérdezne, mi történt – mondja. – De elfelejteni… vagy
csak így betudni ezt az egészet… szerintem, nem lesz zökkenőmentes. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Szerintem se, de muszáj lesz ezt tennünk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Ez igaz – Brandon megáll néhány méterre az erdő
kijáratától, így én is így teszek. Felém fordul, tenyerébe veszi az arcomat, én
pedig levegővétel nélkül igyekszem nyomon követni ezt a néhány másodpercet. A
csók azonban, amire számítok, elmarad, helyette csak egy puszi jár a
homlokomra. Csalódottságomat nem tükrözve, pókerarcot öltök fel, mielőtt
elindulunk. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Nagyon jó… UNOKATESÓ vagy, Brandon – Erősen kiemelem az
„unokatesó” szót, hogy nyomatékosítsam. Brandon szája sarkában egy apró vigyor
jelenik meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">- Ha tudnád, milyen különleges UNOKAHÚGOM vagy te – Kissé
nevetségesen hangzik, de magamban mulatva bólintok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;">Folytatjuk utunkat a házunk felé.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-6636016980967470712015-10-25T10:19:00.001-07:002015-12-27T08:53:33.594-08:00Nyolcadik fejezet<i>Sziasztok!</i><br />
<i><br /></i>
<i>Elég régen jelentkeztem, és nagyon sajnálom. Általában mindegyik fejezetem így kezdődik, pont úgy, mint egy halotti beszéd. Csak bocsánat, bocsánat, bocsánat. És most azért is bocsánatot kérek, mert az előbb háromszor is leírtam ezt a szót. Kérdezhetitek - jogosan - hogy mi a fenét csinálok otthon, ha egyszer nem hozom a részeket. Nos, a válaszban semmilyen ördöngösség nincsen:</i><br />
<i>a. Írok, csak nem éppen ezt a művet,</i><br />
<i>b. Elhatározom, hogy nekiveselkedek a kritikaírásnak, mivel már megvan a következő jelöltem, erre mikor éppen elkezdeném a designt boncolgatni, hát nem le van zárva a blog? </i><br />
<i>c. Fejlécet és designt csinálok, mivel újra aktív vagyok aaaa... na, most fogalmam sincs melyik blognál, de tudom, hogy valamelyiknél igen. Nem mintha számítana, ugyanúgy jönnek más blogoktól is rendelések.</i><br />
<i>d. Filmet/sorozatot nézek.</i><br />
<i>Ennyi. Ezek azok az okok, amelyek miatt még szünetben sem hozom a részeket. De majd változik ez... változik.</i><br />
<i><br /></i>
<i>Mindenesetre most itt van, komikat várom és nagyon köszönöm őket! Örülök, hogy hagytok magatok után nyomot! :)))</i><br />
<br />
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: Bearpaw; font-size: 100.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 13.0pt;">VIII.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 115%;">T</span><span style="line-height: 115%;">alán még sose voltam olyan dühös senkire, mint most. Na, jó,
anyáék ebbe nem számítanak bele az örökös civakodásukkal együtt. Ebéd után ki
sem megyek a szobámból, pedig jó lenne egy kis beszélgetni Elsával. Vele evés
közben közöltem, hogy nem megyünk vásárolni, helyette elviszem valahová
máshová, mivel tudom, hogy imád énekelni, és tud is. Biztos vagyok abban, hogy
tetszeni fog neki. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Mikor anyu szól, hogy vacsora, egy darabig vacillálok. A
Brandonnal való veszekedésünk miatt nem szívesen ülnék vele egy asztalnál, de
azért mégis kimegyek a kertbe, és helyet foglalok Brandonnal szemben. Nem néz
rám, és én is csak néha sandítok oda, hogy lássam, nem figyel-e. A felnőttek
ebből semmit sem vesznek észre, egyedül Nagypapi méreget furcsán, pont úgy,
mintha ő tudna olyasvalamit, amit én esetleg nem. Miután gyorsan megeszem az
ételemet, felajánlom, hogy elviszem kicsit Lylát, anyu pedig örömmel mosolyog
rám, és beleegyezik. Felkapom a húgomat a babakocsiból, majd elkezdek vele
sétálgatni az erdő felé. Nem megyünk be, csak a közelében megállunk, azért,
mert ott sokkal hűvösebb az idő, és nem akkora pusztulat meleg van, mint a
kertünk többi részén. Sétálgatok vele, dúdolgatok neki, aztán ő dúdolgat nekem,
mire én nevetek, aztán erre ő is elkezd nevetni, így mindketten a végén már
jókat kacagunk egymáson. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A nagy masni még mindig ott díszeleg a fején, és, ahogy látom,
egyre jobban zavarja. Megfogom, leszedem róla, és elhajítom, aminek cserébe egy
hatalmas ölelést kapok. Hiába, minden Lylával töltött időt kihasználok, hiszen
olyan édes még, és nem szeretném elhanyagolni ezeket a kicsiként töltött éveit,
mivel tudom, hogy nem marad mindig ilyen imádni-való, és ha átlép majd ő is a
kamaszkorba, kevésbé fogom szeretni a közös programokat. Nem kétséges, hogy
hasonlít rám, és ez valószínűleg azt is jelenti, hogy ugyanolyan makacs öszvér
lesz, mint én voltam gyerekkoromban. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Fél óra múlva, már látom rajta, hogy nincs kedve ehhez az
egész mókázáshoz, úgyhogy elviszem a babakocsihoz, aztán visszagyalogolok az
erdőhöz. Egy fenyőről letépek óvatosan egyetlen tűlevelet, és azt nézegetem egy
darabig, amikor egyszer csak valaki hozzáér a vállamhoz. Elejtem a növényt,
majd megfordulok. Brandon áll mögöttem. Elhúzódom, jelezvén, hogy engem csak ne
simogasson, mivel éppen nem vagyunk puszipajtások. Na, nem mintha eddig azok
lettünk volna, csak úgy mondom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Mi lenne, ha sétálnánk egyet? – kérdezi, nekem pedig
magasra szalad a szemöldököm. Vonakodva bólintok, és elindulunk az erdő felé. Egy darabig némán megyünk egymás mellet, aztán ő töri meg a csendet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Talán néha túlzásba viszem – kezdi. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Aham, néha, persze – dünnyögöm halkan, de ő figyelmen kívül
hagyva ezt; folytatja.</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="http://i1259.photobucket.com/albums/ii541/Ishavanilla/AshleyB.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://i1259.photobucket.com/albums/ii541/Ishavanilla/AshleyB.gif" height="148" width="320" /></a></span></span></div>
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- De nem megbántani akarlak ezzel, csak segíteni. Nem
avatkozom bele ügyekbe, de az az igazság, hogy, amikor nem vagy itthon… én
baromira unatkozok – vall színt, én pedig megtorpanok. Gonosz vigyor húzódik a
szám sarkában, és egyik szemöldökömet felvonom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Azt hittem már nem sikerül meglepned. De tévedni, emberi
dolog – nevetek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Komolyan! A telefonbuzi bátyámmal beszélgetni maga a
megtestesült lehetetlenség! A divatmániás, kornyikáló, könyvmoly húgommal
kommunikálni… szerinted mi lenne a közös témánk? A legújabb Chanel ruha?
Esetleg nézzek focit két negyven körüli férfival, meg egy nagypapával? És
sütögessek két nővel a konyhában, mint kis kukta? De teljesen adott az utolsó
lehetőség, miszerint vigyázzak egy hathónapos csecsemőre! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"></span></span></div>
<a name='more'></a><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A felsorakoztatott érvein nevethetnékem támad, de a szám elé
teszem a kezem, hogy leplezzem. Amikor észreveszi ezt, ő is magában tart egy
elfojtott mosolyt, hogy hitelesebbnek tűnjön a panaszáradata. Hitetlenül
megrázom a fejem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- És velem, miért olyan… jó lenni? – A mosoly eltűnik az
arcomról, helyét pedig egy veszettül gyors szívdobogás veszi át. Hevesen veszem
a levegőt, ahogy várom a válaszát, és mégsem tudom, hogy minek köszönhetem ezt
az érzést, mivel még sosem volt ilyen. Úgy érzem, hogy a gyomromban pillangók
repdesnek, és ki akarnak törni onnan. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Nem tudom… te olyan… - Hezitál, miközben engem figyel.
Lélegzetvisszafojtva várom a folytatást -… más vagy, mint a családunk.
Megváltoztál, mióta utoljára találkoztunk, teljesen más vagy, de talán mindig
is ilyen voltál, csak sose vettem észre – Vállat von. – Biztatóak a
körülmények, mikor veled vagyok, mert sosem unatkozom. Még a legunalmasabbnak
vélt pillanatnál sem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Halkan kifújom a levegőt. Az előbbi érzés alábbhagy, szinte
megszűnik, én pedig csalódott vagyok. Fogalmam sincs miért… de valami mást
képzeltem bele az iménti válaszába. A felelete egyszerre tesz boldoggá,
meglepetté, és… ábrándít ki. Ezt a fajta intuíciómat pedig nem tudom hová
besorolni. A – legtöbbször – határozott énemet most valami befolyásolja…
Általában mindig biztos vagyok abban, amit teszek, és amit nem, mindig tudom,
mi a helyes, és mi nem, mi az őrültség, mi a veszélyes, viszont most fogalmam
sincs, hogy hányadán állok magammal. Az eddigi énemet valami kétségbe vonja, és
ez összezavar. Minden, amibe a hitemet fektettem, most megkérdőjelezi önmagát.
Ebben a pillanatban sem tudom megkülönböztetni a gonoszt a jótól. Ezért nincs
halvány gőzöm arról, hogy egy angyallal, vagy egy démonnal van-e dolgom. És
tisztában vagyok vele, hogy mindkettő nem lehet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Értem – Elmosolyodom, mert meg akarom törni a köztünk
fennálló kínos csendet. – Jó, ha ezt gondolod rólam. Azt hiszem… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Közelebb lép, és a tenyerébe fogja az államat. A szívem ismét
dübörögni kezd, és attól félek, hogy meghallja. A lélegzésemet próbálom
lassítani, de a testem nem engedelmeskedik nekem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Fogalmad sincs, mit gondolok rólad, Allyson – Leheletét a
bőrömön érzem. Elhúzódóm egy lépéssel, mielőtt kínossá válna számomra a dolog.
Brandon maga mellé ejti a kezeit, és tovább folytatja velem a sétát, mintha
semmi sem történt volna. Ez zavar a legjobban! Az álarcait cserélgeti előttem,
de sosem tudom, hogy, mikor nincs épp rajta. Hogy melyik a valódi énje. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- És elmondod? – Nagyot nyelek, miután a kérdés elhagyja a
számat. Féloldalas mosolyra húzza a száját. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Nem valószínű – Megrázza a fejét, én pedig kicsit
felnevetek. – De… te elmondhatod, hogy mi a véleményed rólam, attól még, hogy
én nem – Rám kacsint, én pedig mosolyra húzom a szám. – Nos? Te elmondod? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Nem valószínű – ismétlem előbbi válaszát, aztán
továbbindulunk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Phú, Allyson – Úgy ejti ki a nevemet, minta éppen egy
megerőltető munka után beszélne velem. Fáradtan. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Mi az? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Azt hiszem, kezdelek megkedvelni tizenhét év után –
Hitetlenül rázza a fejét, mintha el sem hinné, hogy ez megtörténhet vele. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- És az jó vagy rossz? – Nem vagyok benne biztos, akarom-e
tudni a válaszát. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Neked mindenképp. Nekem már nem annyira… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Mit jelent, hogy nekem mindenképp? Nem vagyok rászorulva a
szeretetedre, kösz szépen – Gúnyosan ejtem ki a szavakat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ugyan már, dehogynem – Legyint a kezével. – Aki nem szorul
rá senkinek a szeretetére, az én vagyok. Tudod, hogy miért? – Nemet intek a
fejemmel. – Azért, mert én szeretem magamat mindenki helyett. – Kijelentésére
egy kisebb nevetőgörcs tör ki belőlem, erre pedig elmosolyodik. Mikor
abbahagyom, átkarolja a kezével a nyakamat, és megfordul velem, jelezvén, hogy
ideje hazamenni. – Tudod, Ally, te vagy az egyetlen, olyan ember, akinél úgy
érzem, valójában értékeli az öndicséretet – Nevetve megrázom a fejem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Nem. Én csak azon nevetek, hogy, hogy tudsz néha ennyire
idióta lenni – A kezemmel lerázom a kezét magamról, és kicsit arrébb megyek,
Sokkal jobb, ha megvan az a három lépés távolság. Még akkor is, ha csak másfél
van közöttünk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">***<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Brandon - miután visszaérünk a házhoz – valamit beszél a
testvérével, aztán elintéz egy gyors telefont. A szülők még kinn beszélgetnek a
sötétben, az éjjeli kertilámpa ad nekik némi fényt. Én a konyhában pakolgatok.
Elmosom a használt poharakat, és a helyükre teszem őket. Jobb dolgom úgy sincs,
Elsa a szülőkkel van, őt jelen pillanatban jobban érdekli a téma, amiről
beszélgetnek, mint én; Lyla már alszik, Brandon pedig nyilván elfoglalt, ha nem
keresett még eddig. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Egy pohár vízzel lehűsítem magam, aztán azt a poharat is
megmosom, és elrakom. Egy kar fonódik a derekam köré, én pedig ijedtemben előre
ugrok. Megfordulok; Brandon áll mögöttem vigyorogva. Összeráncolt szemöldökkel
veszem hevesen a levegőt az ijedtségtől. Fenyegetőn felé tartom a
mutatóujjamat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Komolyan mondom, Brandon, addig szórakozol velem, még
tényleg megbánod – Láthatóan nem félemlíti meg a közlésem. Mosolyogva a pulton
lévő telefonért nyúl, és a kezembe adja. Értetlenül meredek rá. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Most már lemondhatod. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Mit? – értetlenkedem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Hát a holnapi bandázást. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Tessék? Brandon, én nem mondok le semmit, azt hittem ezt
már megbeszéltük, de úgy látom, megint itt tartunk – Fújtatva elveszem tőle a
mobilt, és ismét visszarakom az előbbi helyére. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- De… azt hittem az előbb megbeszéltük… és, hogy… - Vadul
rázom a fejem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Nem, továbbra sem másítom meg a döntésemet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Alig vagy itthon! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ma délelőtt nem voltam itthon, a többi napon végig szabad
voltam! Titeket pesztráltalak, ne feledd! Mellesleg nekem is van magánéletem,
amihez aztán neked meg semmi közöd nincsen! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Igazad van. Rendben van, igazad van, elismerem – Lejjebb
veszi a hangját. – Megértem, csak mostanában… igazán nehéz szituban vagyok –
Idegesen a tarkójához nyúl, de félúton megáll a keze, és inkább leereszti.
Meglepődök a viselkedésén, azonban nem teszem szóvá. Viszont egyre jobban
mardos a kíváncsiság, hogy mit értett a „nehéz szitu” alatt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A gondolatmenetünkből a fehér mobil csörgése ébreszt minket.
Érte nyúlok, kinyomom, majd visszacsúsztatom a helyére. Brandon kíváncsian
méreget, de az arckifejezése teljesen „eltorzul”, amikor a hívóm ismét
megcsörget. A telefonom után kapok, de ő gyorsabb, és leolvassa a számot, felveszi.
Tátott szájjal bámulom; a testemben mérhetetlen düh halmozódik. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Bocs haver, majd máskor visszahívod – Kinyomja a telót, és
kikapom a kezéből. – Ki a faszom az a Ryan Jackson? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ő keresett? – A szám elé kapok. Ma találkoztam először
Ryannel a meghallgatásomon, és elképzelni sem tudtam, hogy mi lehet olyan
fontos, ha már most hív. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Igen, ő – A szavakat a fogai között szűri. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Mondd, te mégis, mi a fracot képzelsz magadról? Normális
vagy? Az előbb beszéltünk a MAGÁNÉLETRŐL! Szerintem, ha felveszed a telefonomat
- a saját szemem láttára ráadásul, az egyáltalán nem magánélet, Adams! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Jobban szeretnéd, ha legközelebb elmennék, hogy ne lásd? –
Felvonja a szemöldökét, én pedig résnyire szűkítem a szemem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ne forgasd ki a szavaimat! – háborodok fel. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Nem forgatom, ezt mondtad – von vállat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Mi bajod van mégis? Nem tudnád kicsit takarékra tenni
magad? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ha annyira zavar, hogy a pasiddal dumálok, akkor mondd meg!
<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Nem az zavar, hogy a pasimmal dumáltál, hanem, hogy
felvetted az ÉN telefonomat! Én sem piszkálom a te cuccaidat! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Szóval elismered, hogy barátod van – A szavakat szinte köpi
az idegességtől. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Nincs barátom, Ryan csak egy… - Keresem a megfelelő
szavakat a mondat befejezéséhez, de megelőz. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ne védd magad, Allyson, ugyan! Csak tudnám, miért
titkolózol! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ha hagynád, hogy végigmondjam, talán nem állítanád ezt
rólam, te majom! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Jobb a majom, mint a ribanc – dünnyögi magában, de
meghallom. Először azt hiszem, félreértettem, de mivel nem javítja ki magát,
biztos vagyok benne, hogy komolyan gondolta. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Mit mondtál? – Feleslegesen kérdezem meg, mert tudom, mi a
válasz. Vállat von, mire közelebb lépek hozzá, és lekeverek neki egy pofont.
Könnyek gyűlnek a szemembe, de nem hagyom, hogy kicsorduljanak. Legalább addig
nem, még itt vagyok. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Brandon úgy néz rám, mint, aki el sem hiszi, hogy ez vele
történik. Lesüti a szemeit, és a karjaival felém nyúl, én viszont ellépek
mellőle, és kisietek a kertbe. A felnőttek nem figyelnek ránk, vagy ha
figyelnek is, biztos azt gondolják, mint mindig: tinédzserkori civakodás. De ez
azért több volt. Egyedül nagyapa tekintetét érzem magamon, ezen azonban meg sem
lepődök, hiszen már megszoktam, hogy mindig odafigyel rám. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Allyson, várj már – Brandon hangját hallom, ahogy mögöttem
lohol. Semmi pénzért nem lennék kíváncsi a mondandójára, hiszen hallottam,
ahogy kimondja, ott voltam, és a szemembe nézve nyögte ki azt a pár szót úgy,
hogy közben fogalma sem volt a valóságról. Ez nem az én hibám, ha meghallgatott
volna, most nem tartanánk itt.<o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Az erdő patakja felé veszem az irányt, és abban reménykedem,
hogy nem követ odáig. De már korábban említettem: általában az, amit nagyon
szeretnénk, sosem válik valóra.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-66777916585622639302015-10-18T02:59:00.002-07:002015-10-18T03:14:57.104-07:00Hetedik fejezet<i>Egyetlen Suttogóim! </i><br />
<div>
<i><br /></i></div>
<div>
<i>Íme meghoztam az új részt, remélem tetszik! Komiknak mindig örülök, köszönöm is őket, igyekszem mindre válaszolni! </i></div>
<div>
<i>Jó olvasást! </i></div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s1600/N%25C3%25A9vtelen-1.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s320/N%25C3%25A9vtelen-1.png" width="320" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<a href="http://blog-design-and-criticism.blogspot.hu/2015/10/egy-kis-cikk-ismet-ugyanarrol.html" target="_blank"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif; font-size: xx-small;">***</span></a><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://media.tumblr.com/tumblr_mb1126tdwh1rueuwoo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://media.tumblr.com/tumblr_mb1126tdwh1rueuwoo1_500.gif" height="223" width="400" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: Bearpaw; font-size: 100.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 13.0pt;">VII.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 115%;">R</span><span style="line-height: 115%;">eggel nyolcra már a fürdőszoba felé veszem az irányt a
cuccaimmal együtt, hogy elkészüljek, és fél óra múlva már induljak is. Kicsit
izgatott vagyok, és már alig várom, hogy megismerhessem Alaricot, és a többi
tagot. Bemegyek az ajtón, fogat mosok, letusolok, kivasalom a hajam, és
készítek magamnak egy natúr sminket, aztán felveszem a választott ruhámat: egy
sötét, tapadós szoknyát, egy pántos csőtoppal. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A reggelit kihagyom, mert igazából nincs se étvágyam, se időm
ahhoz, hogy egyek, és mivel anyut tegnap este beavattam a mai napom menetébe,
ezért egy sziával a gitárommal együtt elköszönök tőle, és elviszem a
kocsijukat, hogy azzal menjek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Tizenöt perc kocsikázás után meg is érkezem. A suli teljesen
kihalt, egy lélek nincs ott – nem csodálom, de a pár méterrel odébb lévő kisebb
stúdióféleségből hangok szűrődnek ki, amelyeket egyre jobban hallok a közeledtemmel.
Az ajtó ki van támasztva egy székkel, és mikor belépek, a „zenészek”
elcsitulnak. Egyetlen hosszú asztal mögött ülnek, és mosolyognak rám. Egy – a
húszas évei végén járó – férfi áll föl, és a kezét nyújtja, mire megrázom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Alaric Camlin vagyok, és tudom, hogy e-mailben hivatalosan
beszéltünk, de tegeződjünk. Bemutatlak a többieknek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Végignézek a négy fiatalon, akik engem bámulnak. Mindössze
egyetlen lány van köztük, aki körülbelül egykorú lehet velem. A vállára egy sas
madár van tetoválva, haja rövid, fekete, orrában egy orrkő díszeleg. Mellette
egy vékony, magas srác ül, lelapított haja van, és enyhe borostával az állán. A
következő srác egy jóképű, zöld szemű fiú. Barna haja tüsisre van nyírva,
egyszerű khaki inget visel, a nyakában egy lánc lóg. Bólintok, amikor
észreveszi, hogy tovább bámulom, mint azt illene. A helyes srác mellett, egy
néger pasi ül. Narancssárga atlétában ül, mandulavágású barna szemei vannak, és
sötétbarna, - szintén – rövid haja. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ő ott Stephanie – mutat a lányra, aztán továbbmegy. – Utána
Isaack, Ryan, és Tim – Bólintok, hogy lássa, értem. Helyet foglal a Stephanie
melletti széken, majd a terem közepén álló, magasított, bárszékre int. Leülök,
és az egyik lábamat felteszem a tartóra, hogy azon egyensúlyoztassam a
gitáromat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Nos, Harvey, lássuk, mire emlékszel még – Előidézem a dalt,
amit tegnap este gyakoroltam, miután visszaértem, és játszani kezdem. Néhány
helyen - az elején - hamis akkordot húzok le, de az éneklésemmel együtt, nem
hangzik rosszul. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Lehúzom az utolsó dallamot, a többiek pedig megtapsolnak.
Halványan elmosolyodok, és érdeklődve figyelem a reakciómat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Néhány hamis hang volt benne, de tulajdonképpen ezeket egy
kis gyakorlással meg lehet semmisíteni. Én szívesen segítenék ebben – szólal
meg először Alaric. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Szerintem sem volt annyira rossz, ahhoz képest, hogy már
rég nem játszottál – mosolyog biztatóan Stephanie. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Jó fej vagy – Isaac von vállat, Alaric pedig megköszörüli a
torkát. – Nem volt rossz – Kacsint egyet, majd ismét beletemetkezik a mobilja
böngészésébe. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ügyes vagy, bár kicsit szorongtál a zenélés alatt. Más
hangszeren is játszol? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Hegedülök. És zongorázok – Ryan elismerően biccent, és Tim
felé fordul. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ez a néhány hamis hang nem azt jelenti, hogy elfelejtettél
gitározni, hanem, hogy többet kéne rajta játszanod. Mellesleg van egy olyan
érzésem, hogy nem azért jöttél ide, hogy zenélni tanulj, hanem, hogy ne
unatkozz. Szerintem – Kacsint egyet, miközben vigyorra húzódik a szája. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Benn vagy – közli Alaric, én pedig megköszönöm. – De amúgy
is benne lettél volna, mert nincs sok jelentkező. Szóval… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Tulajdonképpen azt akarja mondani, hogy teljesen
feleslegesen zenéltél nekünk. Így is-úgyis bekerültél volna – nevet fel Ryan,
mire belőlem is kitör a nevetés. Megrázom a fejem, és felveszem a gitáromat.
Nagyon szívesen maradnék még, de haza kell mennem, mivel anyának megígértem,
hogy sietek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"></span></span></div>
<a name='more'></a><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Köszönöm, hogy meghallgattatok azért – vonok vállat, és
elmosolyodom. – Mikor lesz az első próba? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Holnap ráérsz? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Persze, de… elhozhatom az egyik barátomat? – kérdezem.
Elsára gondolok, mivel ki szeretném engesztelni amiatt, hogy ismét nem megyek
vele shoppingolni. Ryan egyetértően bólint, én pedig elmosolyodom. – Mikor
jöjjek holnap? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Délelőtt. Nem tudom, ráérsz tíz körül? – Biccentek. – Akkor
holnap délelőtt tízkor. Örülök, hogy megismerhettelek – Kezet rázok Ryannel. –
Remélem, jóban leszünk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Én is – mosolygok rá, és eleresztem a kezét. A többieknek
is intek egy „sziasztok”-ot, aztán a kocsihoz sétálok, és beülök. A gitáromat
hátra rakom az ülésre, egy megkönnyebbült sóhaj után, beindítom a motort. Bekapcsolom
a rádiót, és a No way no főénekese kezd nyávogni. Inkább maradok a csöndnél, és
kinyomom, mivel nem bírom hallgatni, aztán hazafelé indulok. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Leparkolok a garázsunkban, és felbattyogok a kerten a hátsó
ajtóig, ahol aztán be is megyek. Anya és Kelly néni sürög-forog a konyhában, az
illatok már a garázsba is leszűrődnek. A nappaliból a tévé zaja szűrődik, és
apa meg Trevor bácsi szurkolása a csapatoknak. David is ott ül közöttük, de a
füles a fülében, egyfolytában a telefonját nézi, még egy sziára sem méltat. A
konyha ablakán kinézve látom, hogy az udvarban Elsa fekszik a hintaágyon, és
valami könyvet búj, Brandon azonban sehol sem látom. Tippelek, hogy az emeleten
van, de megkérdezem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Brandon? – Anya és Kelly néni sokat sejtetően összenéznek,
miközben én éppen a válaszukat várom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Fogalmam sincs – feleli a nagynéném – Szerintem az
emeleten, de lehet, hogy kiment a kertbe, Elsa pedig az udvaron van. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ja, őt láttam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Hogy sikerült? – kérdi anya egy szelet paradicsom
felszeletelése közben. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Egész jól, holnap ismét megyek tízre, szóval elviszem a
kocsit – mondom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Rendben, de óvatosan vezess! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">– Okés, és köszönöm! - Felszaladok a lépcsőn, és legnagyobb
meglepetésemre Brandon ül a földön a falnak támaszkodva. Egyik térdét felhúzva
tartja, és azon pihenteti a kezét. Leülök mellé, és nekidőlök a falnak. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Na? Bekerültél? - Bólintok. – Ügyes – Ezt jó mélyen
elraktározom az agyamba, mert nem mindennapi esemény, amikor Brandon egymást
követő két napon is megdicsér. – Holnap is mész, gondolom – A szemeimet
forgatom, és bólintok, neki pedig felcsillan a szeme, és rám néz. – Elkísérlek.
<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Mi? – Meghökkenek. – Nem! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Az erdőre is ezt mondtad. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Jó, de ez most más! Nem, nem viszlek el! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Egyetlen érvet mondj, hogy miért ne. És ne azt, hogy nem
szabad, mert azt úgy sem veszem be – Felvont szemöldökkel mered rám. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Elsát viszem magammal vásárlás helyett, hátha ezzel
megbékítem. De még ő sem tudja egyelőre. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Meggyőztél – Elismerően bólint, mire felnevetek, és
felállok. Brandonnak nyújtom a kezem, hogy felhúzom, de csak legyint, hogy nem
kell, marad még egy kicsit. Vállat vonok, és besétálok a szobámba. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Leülök az ágyra, de ekkor becsapódik az ajtóm, és Brandon áll
a szobámban. Meglepetten pillantok rá, és bár normál esetben ordítanék vele,
hogy ezt mégis hogy képzeli, most csak felvont szemöldökkel meredek rá. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ne menj holnap – mondja, és az erőteljes megjelenése
ellenére, a hangja nyugodt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Hogyhogy ne menjek holnap? Megígértem – magyarázom,
teljesen jogos érvekkel alátámasztva. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Akkor mondd le. Úgysincs semmi kedved ahhoz, hogy holnap
vadidegenekkel töltsd a szabad délelőttödet – Megvonja a vállát, és bár igaza
van teljes mértékben, nem teszem meg, amit kér. Két okból. Az egyik, mert
megígértem, és nem szokásom hazudni, a másik pedig… nagyon-nagyon szerettem
volna bekerülni ebbe a csapatba, új arcok, zenészpalánták közé, és nem fogom
tönkretenni ezt a pillanatot azzal, hogy már a legelső igazi, kötöttségek
nélküli találkozásunkat lemondom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Igazad van, tényleg a hátam közepére sem kívánom, de én
akartam, én erősködtem, szóval, holnap, ha fúj a szél, ha szakad, én ott leszek
tízkor – közlöm. – Mellesleg mit mondanék? „Bocs, de nincs kedve, majd
legközelebb”? Ezt mégis hogy gondoltad? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Mit tudom én? Randid van, találkozód van, anyád beteg…
találj ki valamit. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Igen, csakhogy egyik sem igaz – ellenzem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- A randit beszervezhetjük – Rám kacsint, mire forgatni
kezdem a szemeimet, és megrázom a fejemet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Most mér’? Ha olyan nagyon remek csapat az, akkor biztosan
megértik, hogy nem mész ma. Ugyan már, Allyson! Légy szíves – kérlel, de
továbbra sem tartom helyesnek az ötletét. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Nem – Erősen artikulálom a szót, és a jobb kezemmel az ajtó
felé mutatok, hogy ideje távoznia. Bár nem szívesen dobom ki a szobámból, néha
kezd már kicsit túl sok lenni belőle. És egy ilyen néha-pillanat természetesen
a most is. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Brandon összeráncolja a szemöldökét, és összefonja a karjait.
Felvont szemöldökkel állok fel az ágyról, és megállok előtte, miközben a
kezeimet a csípőmre teszem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ki akarsz dobni? – Olyan, mintha saját magától kérdezné,
mintsem tőlem. Bólintok. – Megbántottalak? – Nemet intek, és az egyik kezemet
ismét az ajtó irányába szegezem, de még mindig nem moccan. Idegesen beletúrok a
hajamba, majd rámeredek, várva valamilyen… akármilyen reakciót tőle. Némi
töprengés után, végre megszólal. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Zavarban vagy a közelemben – Tátva marad a szám a
kijelentésére, és hevesen rázom a fejemet. Lehetséges, hogy igaza van. Sőt,
tuti, hogy igaza van, de előbb halok meg, mint, hogy ezt bevalljam neki. Már
így is el van szállva magától – megjegyzem: jogosan. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Mi? Nem! – tiltakozom. - Csak mérhetetlenül dühös vagyok,
amiért így viselkedsz velem! Nem fogom lemondani azt a rohadt találkozót, értsd
meg! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Rendben, akkor ne mondd. Hányszor találkozunk, mi? Egy
évben egyszer, ha megesik, neked pedig még ilyenkor sincs időd a rokonaidra! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Két éve egy szót nem váltottunk, és, amikor ott voltam
nálatok, akkor te sem tartózkodtál éppen otthon! – vágok vissza, és torkom
szakadtából kiabálok vele, pont úgy, ahogy ő velem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Te se nagyon erőltetted magad! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- És te sem! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Jó! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Jó! – Egy kis szünetet tartok, aztán lejjebb veszem a
hangom, mielőtt még bárki feljönne, és megkérdezné, mi ez az őrültekháza
köztem, és Brandon között. Amit igazából én se nagyon értek, egyik oldaláról se
nézve. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Menj a francba – Az ajtóhoz sétálok, és kinyitom előtte, de
továbbra is lecövekelve áll a szobámban, engem bámulva. – Húzz már el, az Isten
áldjon meg! A kibaszott életbe sincs veled se energiám, se kedvem veszekedni,
és ne mondd meg te nekem, hogy mit, és hogyan kéne csinálnom! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Én csak megkértelek valamire, amit te nem vagy hajlandó
megtenni nekem – védi magát, bennem pedig még jobban fortyog a düh. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Azért, mert ehhez egyáltalán, az ég adta világon, semmi
közöd nincs! Tehát… utoljára kérlek, hogy told ki a segged a szobámból, és
hagyj végre békén! Már az érkezésed pillanatától az idegeimen táncolsz, szóval
azt hiszem, jár nekem annyi, hogy megmondjam, ki lehet a szobámban, és ki nem!
És te nem! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Miért húzod fel magad ezen annyira? – kérdezi, miközben az
ajtóm felé lépeget lassan. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Egy: mert megígértem, nem mondom le! Kettő: mert olyasmibe
ütöd bele az orrodat, amibe nem kéne, és nem a te dolgod! És három – számolom
az ujjaimon -, mert te velem ne ordibálj! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Rendben van, Allyson – Megáll a küszöbnél, és végigmér. –
Kimegyek. Szép napot! – sziszegi, és elhagyja a szobát, én pedig azonnal
becsapom mögötte az ajtót. </span><span style="font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
</div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-1900468132644308702015-10-08T10:30:00.000-07:002015-12-27T08:52:00.659-08:00Hatodik fejezet<div style="text-align: justify;">
<i><u><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Hi guys!</span></u></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><u><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></u></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><u><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Kicsit késtem a résszel, úgyhogy elnézéseteket kérem, de újonnan rendeléseket kapok inaktivitás alatt, tehát... tulajdonképpen már nem is nevezhetem magamat inaktívnak rendelés téren a többi blognál. Közben kritikát is írok, meg egyebek, szóval nem igazán jut semmire sem időm, emiatt van a késés. Köszi a kommenteket és az egyéb buzdító javaslatokat, igyekszem őket megfogadni, és nem köszönhetem meg elégszer, hogy olvassátok. :)))</span></u></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><u><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Oké, oké, tudom, megint sokat beszélek írok, na mindegy. Amúgy azt megjegyezném, hogy a tegnap elhatároztam: készítek egy videót. Először karaokeztam nektek, mert rám jött az öt perc, aztán pedig nincs spoiler, mert legközelebb is meg szeretném ezt csinálni mást csináltam. Majd visszanéztem a videót, és miután túl voltam egy röhögőgörcsön, meg egy nyilatkozattal, amely arról szól, hogy szeretnék átjelentkezni a diliházba, mert az a nekem való hely, eldöntöttem, sosem töltöm fel a karaokes videót. Egyrészt, mert szörnyen hamis. Másrészt, mert túl közel volt a számhoz a mikrofon - mindkét esetben -, és így nem lett valami minőségi a hanganyag. Szóval... nem leszek se videoblogger, se énekes, ez már tuti.</span></u></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><u><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></u></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><u><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Na, de jöjjön végre a fejezet! Kommenteket várom, mindig szívesen fogadom őket! Jó olvasást!</span></u></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: Bearpaw; line-height: 115%;"><span style="font-size: 100pt;">VI.</span><o:p></o:p></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 115%;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 115%;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 115%;">H</span><span style="line-height: 115%;">anyatt fekszem az ágyamon, és a
mennyezetet bámulom. Próbálom elterelni a gondolataimat arról a pofátlan
fráterről, és többé-kevésbé sikerül is. Egy hirtelen ötlettől vezérelve
felülök, és felnyitom a laptopom tetejét. Ránézek az e-maileimre, de meglepődve
konstatálom, hogy az az iskola írt vissza, amelyikbe jelentkezni szeretnék még
fakultatívba zeneórákra. Bár suli közben nem érek rá a tanulás miatt, főleg
jövőre nem, amikor megkezdem a végzős évemet – nulladiktól jártam gimibe, ezért
egy évvel később megyek tizenkettedikbe, nyáron szinte minden nap szabad
vagyok, így a hetek valamelyik napjaiba bele lehet csempészni néhány zeneórát.
Igaz, hogy tudok zenélni, de a gitározást újra fel kell elevenítenem. Nem
minden tiszta már számomra. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Izgatottan nyitom meg a levelet, és olvasom a sorokat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Agency FB', sans-serif; line-height: 115%;">Ms. Harvey, <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Agency FB', sans-serif; line-height: 115%;">megkaptam a levelét, és
mivel az öttagú csoportból az egyik jelentkez</span><span style="line-height: 115%;">ő</span><span style="font-family: 'Agency FB', sans-serif; line-height: 115%;"> lemondta, úgy határoztam, hogyha
mindössze csak feleleveníteni szükséges a tanultakat, semmi akadálya, hogy csatlakozzon.
Ha Önnek is megfelel csütörtökön, az iskola melletti próbateremben, kilenc
órakor örömmel meghallgatnám, hogy mit tud még, és néhány kérdést is feltennék.
Válaszát várom, <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Agency FB', sans-serif; line-height: 115%;">Alaric Camlin<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Agency FB', sans-serif; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">Mosolyogva pötyögöm be a válaszomat, és magamban ujjongva már
alig várom a csütörtököt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Agency FB', sans-serif; line-height: 115%;">Mr. Camlin, <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Agency FB', sans-serif; line-height: 115%;">nagyon szívesen
megjelenek a megbeszélt helyen, csütörtökön. Már alig várom, hogy személyesen
is megismerhessem! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Agency FB', sans-serif; line-height: 115%;">Üdvözlettel,<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Agency FB', sans-serif; line-height: 115%;">Allyson Harvey<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: 'Agency FB', sans-serif; line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">Lecsukom a laptop fedelét, és úgy döntök, hogy a halkan
leslampogok a lépcsőn egy kis innivalóért, mert megszomjaztam. Mindenki kinn
van a kertben, és senkinek a figyelmét se szeretném magamra fordítani, hiába
van csukva az üveges ajtó, amely a kertbe vezet ki. A hűtőből előveszem a
narancslevet, és a poharamat teletöltöm vele. Már épp a számhoz emelném, amikor
halk szuszogást hallok a hátam mögül. Lerakom a poharamat a pultra, és
megfordulok. Brandon meglepett képével találom szembe magam. Kék szemei engem
néznek, a haja kócos, és vizes, csak egy bokszeralsót visel, mást nem. Ezek
alapján szűröm le, hogy valószínűleg nem rég szállt ki a zuhanyból. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Ez nem jött össze – rázom a fejem vigyorogva, mire ő is
nemet int. Közelebb lépek hozzá, és a mutatóujjamat izmos mellkasának szegezem.
– Figyelmeztetlek, ha ezt még egyszer megpróbálod, törött kezeddel fogod
törölgetni a véres orrodat – Brandon felnevet, de én továbbra sem tartom
viccesnek az esetet. Hátrébb lépek, megiszom az üdítőmet, majd elmenni tervezek
mellette, de elém áll. Fáradtan felsóhajtok, és keresztbe fonom a kezeimet a
mellem előtt. Kérdőn nézek fel rá. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Érzem, hogy ez egy élvezetes hét lesz – Gúnyos mosolyra
húzza a száját, miközben arrébb áll. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Hihetetlen, hogy már az első pillanattól kezdve
megkeseríted az életemet – Hitetlenül rázom a fejem, aztán továbbmegyek
mellette. A szobámban átöltözöm a pizsamámba, amely egy fehér trikóból, és egy
rózsaszín bokszeralsóból áll. Tudom, nem túl egyedi, de kényelmes. Átrakom az
ágyról a laptopot az íróasztalomra, és a derekamat betakarva lefekszem. Nem
telik sok időbe, mire álom jön a szememre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><b>***</b><o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">A kertben ülök, és a családdal reggelizem. Eléggé népszerűvé
vált ez a kertesdi, mióta itt vannak a rokonaink. Anyunak még nem mondtam, hogy
holnap délelőtt nem leszek itthon, de tudja, milyen fontos ez nekem, így
biztosan meg fogja érteni. Nagyapa fürkésző szemmel bámul engem reggelizés
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;"><a href="https://31.media.tumblr.com/df80c4468eab96490a4b4f6b56b6ed13/tumblr_inline_msgoboM9e71qz4rgp.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="180" src="https://31.media.tumblr.com/df80c4468eab96490a4b4f6b56b6ed13/tumblr_inline_msgoboM9e71qz4rgp.gif" width="320" /></a></span></div>
<span style="line-height: 115%;">közben, én pedig csak visszafojtott mosollyal nézek vissza rá. Nem kétlem, hogy
ugyanaz a véleményünk erről „elmélyült” beszélgetésről, amelyet a felnőttek
folytatnak. Evés közben Elsa közli, hogy ma inkább még sincs kedve a
városnézéshez, és, hogy inkább a medencénkben mártózna, és kipihenné magát,
mivel későn feküdt le aludni. Nem ellenzem, hiszen nekem se nagyon akaródzik ez
a közös délután. Legnagyobb meglepetésemre, ekkor Brandon köszörüli meg a
torkát, szóhoz jutása végett. Szavait hozzám intézi: <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Nos, így szabad a napod, igaz? Nagyon örülnék, hogyha
esetleg megmutatnád az erdőt, persze csak akkor, ha a szüleidnek nincs ellene
kifogása – Legangyalibb mosolyát veszi elő, én pedig összehúzott szemmel
szorítom dühömben a villát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"></span></div>
<a name='more'></a><br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Jajj, dehogy! Allyson remekül ismeri az erdőt, jó ötletnek
tartom, úgyhogy mehettek! – bólogat anya belefeledkezve Brandon mosolyába, mire
veszek egy nagy levegőt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Nem szeretném – Próbálom nyugodt hangon mondani. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Csak egy kicsit, kérlek – Brandon bociszemekkel néz rá,
amelynek a szülők nem tudnak ellenállni, így mindenki az ő pártját kezdi el
fogni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Na, az nem olyan sok, Allyson – Anya sokatmondó tekintettel
néz rám, és tudom, hogy az egyezségünkre próbál emlékeztetni. Beletörődően
sóhajtok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Rendben van. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">Brandon át nyúl az asztal fölött, és megérinti azt a kezemet,
amellyel a villámat szorongatom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Ez igazán kedves tőled – Elhúzom a kezemet, de el kell
ismernem, hogy Brandon jó színész. Szemrebbenés nélkül játszotta a hihető
áldozatot. Még talán meg is dicsérném, ha jelen pillanatban nem az járna a
fejemben, hogy, hogyan nyírhatnám ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">A reggeli befejeztével azonnal felrohanok a szobámba. Még nem
sikerül kicsit lenyugodnom, fel-alá járkálok, aztán, mivel meghallom a szomszéd
szobából Lyla sírását, és ezzel egyetemben nagyapa nyugtatgatását, előveszem a
hegedűmet, és játszani kezdek valami megnyugtató számot. Az államhoz szorítom,
majd, ahogy a vonót végighúzom a húron, a hangszer beindul, én pedig semmi
másra sem figyelek, csak a rögtönzött dalra. Mikor úgy érzem kellőképpen
kizenéltem magam, visszarakom a hegedűt a tokjába, és elmosolyodok. Mindig
hihetetlen érzéssel tölt el, amikor csupán a zeném segítségével sikerül
lehiggadnom. Nem valami nagy hobbi, és még lehet, hogy kicsit ciki is, de nekem
fontos, és nem tudom, mit csinálnék a zene nélkül. Megfordulok, hogy az ágyamra
ülhessek, de e helyett Brandonnal találom szembe magam. Lesütöm a szemeimet,
nem számítok rá, hogy ott áll. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Nem tudtam, hogy hegedülsz – mondja, szavaiból a
meglepettség áramlik. Vállat vonok, és csípőre teszem a kezemet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Mit keresel itt? Miért nem kopogtál? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Kopogtam, csak nem jött válasz, így bejöttem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Tényleg? Hátha nem jött a válasz, akkor most kinn kéne
állnod. Mindegy, miért jöttél?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Megnézni, hogy mit csinálsz. Reggeli óta le se jöttél, azt
hittem, valami bajod van. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Szeretek egyedül lenni. Mellesleg jól hitted, tényleg van
egy kis bajom, méghozzá te. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Rendben, engem nem érdekel, mit gondolsz. Holnap délelőtt
ráérsz? Arra gondoltam, megmutathatnád, merre van a bolt. Már rég jártam
Michiganben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Nem érek rá – közlöm érzelemmentesen, mire felvonja a szemöldökét.
– Nem leszek itthon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Akkor hol leszel? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Semmi közöd hozzá, és most kifelé – mutatok az ajtó felé, ő
pedig hátrálni kezd. Mielőtt azonban becsukná az ajtót, visszaszól: - Négykor
erdőtúra, öltözz szexisen… akarom mondani, csinosan – Felveszek egy párnát, és
felé dobom, de addigra már becsukja az ajtót. Önkénytelenül is elmosolyodom, a
fejemet pedig a tenyerembe temetem. Biztos vagyok benne, hogy ő eddig a
legidegesítőbb ember, akivel valaha találkoztam. <o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="line-height: 115%;">***<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">Már négy óra elmúlott, én pedig a ruhásszekrényem előtt
állok, valami cuccot keresve, amit felvehetnék. Bár nem igazán szokok kiöltözni
egy erdei túrára, azért most nem egyedül megyek, és a hiúság – mint minden
nőben, bennem is megvan. Választásom egy fekete, térdig érő tapadóra, egy
félvállas, fehér pólóra, és egy egyszerű sportcipőre esik. A kullancsoktól
egyáltalán nem félek, de indulás előtt, mindig befújom a lábszáramat egy kevés
kullancsriasztóval, hogy mire hazaérek, ne érjen „meglepetés”. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">Lesietek a lépcsőn, és a kertben Brandont veszem észre. A
házunk és az erdő között tulajdonképpen nincs semmi, tehát, hogyha valaki kijön
a hátsó ajtón a kertbe, és sétál, olyan negyven-ötven métert, már ott is van
szinte az erdő bejáratánál. Egy letisztult ösvény visz valameddig, aztán már
kezd gazosodni az a terület, viszont még mindig nem, olyan bokáig érő fű van.
Igaz, hogy a kijelölt útról letérve már nagy a gaz, de maga az ösvény még
elfogadható állapotban van. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">Brandonhoz sétálok, és mikor odaérek, egyetlen szó nélkül
elindulunk befelé. Ő csak nézelődik, és én is próbálom ezt tenni, de eléggé
unalmasnak bizonyul, mivel már legalább százszor járom be ugyanazt az utat. Mikor
már kezdem belelovagolni magam abba a gyönyörű és egyben idegesítő idillbe,
hogy nem fogunk egész idő alatt beszélni, megtöri a csendet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Van barátod? – kérdezi, és fogalmam sincs miért, a kérdése
egyszerre ejt zavarba és lep meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Nincs – felelem kissé meghökkenten. – Neked van barátnőd?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Nincs – rázza meg a fejét, mire felvonom a szemöldökömet. <i>Mr. Tökélynek nincs csaja? Azt hogy?</i> De
inkább nem mondok semmit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Szóval gyakran jársz ide… igazad volt, tényleg megnyugtató
hely. És hűvösebb is van, mint a háznál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Igazából nem erről akarsz beszélni – közlöm, ő pedig
egyetértően bólint, és elvigyorodik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Hova mész holnap? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Miért csinálsz úgy, mintha érdekelne? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Honnan tudod, hogy nem érdekel? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Mert téged semmi sem érdekel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Jó, de ez most igen. Szóval? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Akkor… miért érdekel? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Csak úgy. Titok? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Nem – Nemet intek. – Meghallgatásom lesz egy… nyári, zenei
„suliba”. Bár tulajdonképpen ez inkább egy kisebb együttes. Épp üresedés van,
és nem szeretném elszalasztani a lehetőséget. Suli közben sosincs ilyesmikre
időm – Úgy látszik, tényleg érdekli, amit mondok, ez pedig enyhén meghökkent. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- A hegedűddel mész? – kérdezi. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Nem. A gitárommal. Kicsit fel kell elevenítenem ezeket az
akkord-dolgokat, mert már a felét elfelejtettem – mosolygok magamon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Hány hangszeren tudsz játszani? – néz rám kíváncsi tekintettel.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Hát… - Idegesen beletúrok a szőke hajamba – alsós koromban
fuvoláztam, aztán el kezdtem járni zongorára is. Mivel mindkettőre nem volt
időm, így a fuvolázást abbahagytam, és mikor már rendesen tudtam zongorázni,
azt is. Tizedikes korom karácsonyára kaptam egy gitárt, úgyhogy azon
önszorgalomból, meg a YouTube-ról kezdtem el gyakorolni, és kisebb dalokat
játszani – magyarázom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- És mi van a hegedűvel? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Azt nagycsoportos koromban kezdtem az oviban. Mindenki
furcsán nézett rám, amikor Anyák napján, a sok furulyás mellett, én hegedűvel
álltam a színpadon – Az emlék még mindig megmosolyogtat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Úristen! Miért kell ennyi minden? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Mindenkinek más a szenvedélye, nekem ez az. Amikor zenélek,
olyan, mintha a világon én lennék, és a hangszeremen. Semmi más, semmi baj,
semmi gond; csak én és a zene. Jó lenne, ha valóban így is lenne – Egyetértően
bólint. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Vigyél el a kedvenc helyedre – kéri. Szemeiben semmilyen
hátsó szándékot nem lehet felfedezni, így vállat vonok, és jobbra fordulok az
ösvényen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Ha jobban belegondolok, nem vagy, olyan idegesítő – jegyzi
meg a fákat kémlelve, mire megtorpanok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Hogy ÉN nem vagyok OLYAN idegesítő? – Hangom a
felháborodásomat is tükrözi. – Bocs, de ezt inkább nekem kellene mondanom –
Vállat von, én pedig továbbindulok. Az elkövetkező tíz méterben nem szólunk
egymáshoz egy szót sem, de mikor odaérünk, Brandon elmosolyodik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Hű – A vizet kémleli, miközben én a fűzfa törzsének dőlök.
– Itt szinte pázsit méretű a fű. Te ápolod? – vonja fel mindét szemöldökét.
Biccentek. Amikor megnő a fű, mindig lenyírom fűnyíróval, mivel apa sosem jönne
be ide. Azt mondja, hogy már a „szaga is félelmetes”, én meg erre mindig
elnevetem magam, kérdezvén, hogy milyen lehet egy erdő szaga. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">Brandon letelepszik mellém a fához, úgyhogy arrébb csúszok.
felhúzza az egyik térdét, és azon pihenteti a kezét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Nagyon jó hely. Megértem, miért vagy itt sokat – mondja, de
nem néz a szemembe. Továbbra is a vizet figyeli, ahogyan én is. – Szoktál
fürdeni a tóban? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Hát télen nem, de tavasszal és nyáron igen, meg, ha ősszel
jó idő van, akkor néha – magyarázom. Brandon rám néz, egy vigyor szalad az
arcára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Meztelenül? – Felnevetek, azonban vonakodva válaszolok
neki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Megesett már – Most rajta a sor, hogy nevessen. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Nem félsz, hogy „megkukkol” valaki? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Hát… ha így is van, nem láthat sokat, mivel a víz eltakar,
és mivel ennek a fának, az egyik ága belelóg a vízbe, a törölközőmet rárakom.
Tehát magam köré csavarom, amikor kiszállok. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Okos – néz rám elismerőn, mire lesütöm a szememet. -
Egyszer kipróbálhatnánk ketten is – fel-le vonogatja a szemöldökét, erre pedig
nevetni kezdek. Közben hevesen rázom a fejemet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Unokatesók vagyunk, rémlik? – emlékeztetem az apró tényre. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Elméletileg igen. De mivel nekem Kelly nem az igazi anyám,
ezért a gyakorlatban bármi megtörténhet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Mekkora egy tuskó vagy – rázom hitetlenül a fejem – Pont,
mint ez a fa. Vagy nem, még rosszabb – Nevetek. – Mikor nem ez jár a fejedben? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Tudod, az ilyen gondolatok csak úgy jönnek. Nem kell
hozzájuk tudomány – Lassan végigmér, én pedig próbálom véka alá rejteni a
zavaromat – Egyik részéhez sem – Féloldalas mosoly húzódik az arcán, így a
szája végében megjelenik egy gödröcske. Megrázom a fejem, és felveszek magam
mellől egy kavicsot, amit a tóba hajítok. Aztán Brandon is ugyanezt teszi. A
percekből órák lesznek, miközben ez a kavicsdobálgatás tulajdonképpen versenybe
kezd átmenni, hogy ki dob nagyobbat. Észre sem vesszük, hogy már későre jár, csak,
mikor rápillantok a telefonomra, ami este fél hetet mutat. Brandon áll fel
először, és a kezét nyújtja felém, hogy felhúzzon. Egy pillanatig sem tétovázok, megragadom, aztán felállok. Beletúrok a szőke hajamba, hogy kihulljon belőle az esetleges levél, ami
belekerült a hülyéskedésünk közepette, és elindulunk visszafelé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Mi a nyereményem? – kérdezi. – Én nyertem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Nem igaz! – ellenkezem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- De, az elején, legalább ötször tovább dobtam a követ, mint
te! – Állhatatosan védi magát, de én csak a fejemet a rázom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- A végső megmérettetésen, én dobtam tovább, már bocs –
Lesajnálóan tárom szét a karomat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Olyan nem is volt! – A homlokát ráncolja, én pedig nevetek.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Te találtad ki! – A kezével megérinti az állát, és bólint.
– Ó, akkor úgy tűnik tényleg veszítettem – Beletelik egy pillanatba, mire
felfogja a lényeget. – Bazmeg’, én veszítettem! Egy lány vert el! – Meglepetten
néz a kék szemeimbe. – Majd gyakorlok – Végül vállat von. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Azt látod, nagyon jól teszed – mosolygok, aztán mikor újra
egymásra nézünk, ismét nevetőgörcsben törünk ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Inkább az én nyereményemről tárgyaljunk – Gyorsan veszem a
levegőt, mert a nevetéstől már mindenem sajog. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Rendben – feleli. – Ön most egy exkluzív hetet tölthet egy
Istennel – mutat végig magán, én pedig az arcomat a tenyerembe temetem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Mit jelent az nálad, hogy exkluzív? – Félve kérdezek rá, és
bár a nevetőgörcsöt sikerült leküzdenem, a mosoly még mindig ott virít az
arcomon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">- Nyugi, szivi, nem kellenek a kötöttségek, kiegyezhetünk
egy… <i>barátság extrákkal</i>-ban? –
Átkarolja a nyakamat, de lerázom magamról. Meglepetten vigyorog rám, és
lebiggyeszti az ajkát. – Ha nem, hát nem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">A visszaút további részében csak mosolyogva haladunk egymás
mellett, egy szót sem szólva. Nem tudom, hogy min töri a fejét, de látom, hogy
valamin gondolkozik, pont, ahogy én. De amíg ő talán egy meztelen lányt képzel
el plátói szemei előtt, én addig azon morfondírozok, hogy vajon milyen
valójában Brandon Adams. Kiskorunk óta alig váltottunk pár szót, amikor
találkoztunk. Sose volt közös témánk, és annyira szoros se volt a kapcsolatunk,
most azonban valami megváltozott. Bár, azt hittem – és még mindig hiszem is egy
kicsit -, hogy Brandon egy bunkó tapló, ma mégis jól éreztem magam vele. Viszont mégis tudni akarom ennek ellenére, hogy melyik énje a valódi. Az, amelyiket az erdőben mutatta
felém, vagy pedig, amikor megfenyegetett tegnap este? Esetleg mindkettő? Én az utóbbira
saccolnék. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="line-height: 115%;">Hogy lehet valaki egyáltalán
ennyire jó is, és rossz is egyaránt? </span></i><span style="line-height: 115%;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="line-height: 115%;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;">Ezek a bugyuta gondolatok járnak a fejemben, miközben
visszaérünk a házunkhoz. <span style="font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s1600/N%25C3%25A9vtelen-1.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><br /></a></div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-64279951727969832072015-09-13T06:48:00.003-07:002015-12-27T08:51:16.303-08:00Ötödik fejezet<i><u>Sziasztok Suttogóim! </u></i><br />
<i><u><br /></u></i>
<i><u>Mi újság veletek? Hogy telik a suli? </u></i><br />
<i><u>Huh. Én újat kezdtem, és elég gáz, hogy ilyen keveset tudok csak jelentkezni, mivel itt elfelejtve a régi szép idők 5-6 óráit, kemény 7-8 órákkal kell felvennem a harcot. Most komolyan. Csak nekem tűnik fel, hogy a 21. században élő gyermekeket nem hagyják élni? De tényleg. Az első osztályosoknak hét órájuk van!!!! Hét!!!! Nos, egyszer valaki megkérdezte, mit gondolok arról, hogy egy hatéves kisgyerek, egy több, mint négy kilós táskával fog neki az előtte álló hét-nyolc órának, nem beszélve arról, hogy ugyanennyi időt vannak a középiskolások is suliban. Na. Szóval azóta annak az embernek egy kecske legel a sírján. </u></i><br />
<i><u>De ez csak egy rövid kitérő volt így az ötödik fejezet előtt, mert én igazán szeretném megtudni, hogy nektek mi a véleményetek erről a dologról! :)))</u></i><br />
<i><u>Jó olvasást! </u></i><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://i1151.photobucket.com/albums/o622/PrettyLittleAddiction/hannahair_zps167890c4.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://i1151.photobucket.com/albums/o622/PrettyLittleAddiction/hannahair_zps167890c4.gif" height="178" width="400" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: Bearpaw; font-size: 100.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 13.0pt;">V.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 115%;">„</span><span style="line-height: 115%;">M</span><span style="line-height: 115%;">inden
rendben” arckifejezéssel ülök az asztalnál, holott semmi sincs rendben. A
felnőttek egymással beszélgetnek, mi pedig, „gyerekek” csendben fogyasztjuk a
vacsoránkat. Nem mintha, bármiről is beszélni tudnánk, de, amikor csak mi
vagyunk, szűk családi kör, vagyis apu, anyu, Lyla, én, és nagyapi, akkor sokkal
meghittebb az egész. Most viszont hiába vannak gyertyák a gyönyörű kertünkben
megterített roskadozó asztalon, nem meghitt a hangulat, legalábbis számomra,
sőt, kifejezetten idegesítő. Elsa úgy tesz, mintha a világon mindennel
tisztában lenne, és olykor-olykor felnevet, még a legunalmasabb részeknél is.
Logan a telefonját nyomkodja egész vacsoraidő alatt, legszívesebben kiverném a
kezéből. Brandon azonban, a legidősebb srác, csendben figyeli a felnőtteket, és
néha-néha fürkésző pillantásával méreget, olyannyira, hogy késztetést érzek,
szembeszúrjam a villámmal. Próbál higgadt maradni már csak a szüleim kedvéért
is, pedig ebben a pillanatban fel vagyok háborodva. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Megcsörren a telefonom, és minden pillantás engem vesz célba.
Idegesen elmosolyodok, miközben kinyomom a hívást, azonban az a valaki nagyon
kitartó, és újrahív. Anya a tekintetével int, hogy menjek, intézzem el gyorsan,
én pedig megfogadom a tanácsát, és felállok. Az erdő széléhez sétálok, kellő
távolságra a családtagjaimtól, aztán újrahívom a számot. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Miért nyomtál ki? – szólal meg köszönés nélkül, mire
elnevetem magamat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Neked is szia, Stacey. És most nem igazán érek rá, nem
tudnál később hívni? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Bazmeg’. Nem – feleli merő egyszerűséggel, egyetlen
cseppnyi humorral sem a hangjában. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Megérkeztek a rokonaim, épp a családi vacsora kellős
közepén tartunk. Nem hiszem, hogy ez a legideálisabb pillanat a kiakadásodhoz. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Oké, bocsi, tudom. Csak eléggé ideges vagyok – sóhajtja,
megbánással a hangjában. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Na, jó, gyorsan mondd. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Itthon áll a bál. Ma volt a „beavatás”, azaz most már a szüleim
is hivatalosan tudják, hogy az öcsém meleg. És én is hibás vagyok, amiért
falaztam neki – meséli, és a hangja kicsit elcsuklik. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Jól vagy? – kérdezem a teljesen feleslegesen, mivel a
hangjából egyértelműen le tudom következtetni, hogy egyáltalán nincs jól. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Megleszek. Csak muszáj volt ezt elmondanom, hiszen te is
segítettél, de hagylak. Menj csak vissza! Majd később felhívlak, és, akkor
dumálunk, rendben? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Oké, vigyázz magadra, Stace – mondom neki, és remélem, hogy
így is tesz. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Te is – köszön el, majd kinyom. Visszasüllyesztem a
telefonomat a zsebembe, és visszafelé kezdek indulni, azonban látok egy alakot
kicsit távolabb az erdő közelében. Csupán néhány méterre áll a házunk
kapujától. Csak nézi a sötét fákat, zsebre tett kézzel, de nem megy be. Ahogy
közeledem felé, látom, hogy Brandon az. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Mit csinálsz itt? – kérdezem tőle, mikor odaérek. Unottan
felém fordítja a fejét. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ugyanazt, amit te – feleli teljesen egyértelműen. Nehezemre
esik beismerni, hogy elképesztően sokat változott a legutóbbi találkozásunk
óta, ami amúgy egy, vagy két éve volt. Mindig valami táborban van, amikor
megyünk hozzájuk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Telefonáltál? – kérdezem teljesen feleslegesen, de a
válasza meglep. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Nem, eljöttem, mert untam. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"></span></span></div>
<a name='more'></a><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Engem… kerestek, oké? Nem „unni” jöttem magamat – Fogalmam
sincs, miért lettem ideges, talán csak zavart a megjegyzése. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Igen, de az egy megfelelő indok is volt, hogy el gyere.
Mellesleg, ha annyira érdekelne az egész, már futva mennél vissza, ehelyett
mégis itt állsz mellettem, faggató üzemmódban – Egy vigyor terül szét az arcán,
úgy látszik, élvezi, hogy bosszanthat. Nem mondott még sokat, de már tudom,
hogy sok mindennel meg kell mérkőznöm ezen a héten. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Csak kérdeztelek – motyogom inkább magamnak, mint neki. Épp
visszafordulok, hogy folytathassam a vacsorát, amit már befejeztem, amikor
megszólal. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Voltál már odabenn? – kérdezi, és a fejével az erdő felé
int. Odasétálok mellé, és úgy felelek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Majdnem minden nap ott vagyok – Úgy látom, a válaszom
meglepi őt. Fürkésző tekintettel néz rám. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Minden nap? Egyedül? – Bólintok. – Ugyan mit lehet csinálni
egyes egyedül egy erdőben? – Hitetlenül nevet fel. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Mindent, amit otthon nem – felelem, és bár azt hiszem, hogy
erre is rákérdez, ő csak némán bólint, mintha értené, legalábbis sejtené, mit
akarok ezzel mondani. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Sosem viszel magaddal senkit sem? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Néhányszor velem jön a barátnőm, Stacey, ma pedig Lylát
vittem, de egyébként egyedül jövök. Szeretek egyedül lenni – vonom meg a
vállam, és bár nem nézek rá, tudom, hogy még mindig engem vizslat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Néha tényleg jó egy kis magány – húzza vigyorra a száját. –
Legalábbis egy, olyan családban, mint az enyém, biztosan. Viszont anyám nem
igazán teszi ezt lehetővé. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Utóbbi mondatáról eszembe jut, hogy megkérdezem, nem furcsa-e
neki egy olyan nőt szólítani anyának, aki nem is az. Mármint tudom, hogy egy
éves kora óta Kelly néni neveli, de azért az mégsem olyan. Azonban inkább
meggondolom magam, hiszen bár nem kedvelem annyira, mégsem akarok udvariatlanul
viselkedni. Még, akkor sem, ha ő az. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Azt hiszem, én visszamegyek – sóhajtom, és elindulok, mire
követni kezd. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Egyszer elkísérlek – mondja, én pedig először nem értem,
hogy hova, aztán leesik, hogy az erdőre gondol. Vadul rázni kezdem a fejem. Ki
van zárva, hogy egyetlen percet is töltsek ezzel az alakkal, főleg nem az
erdőben. Nekem az olyan, mintha a második otthonom lenne. Habár külső
szemlélőként nem lenne gond vele, én azonban – fogalmam sincs miért - személyes
sértésnek venném, ha bármikor elkísérne. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Most miért? Én nem látok kivetnivalót – Győzködni próbál,
de nem adom be a derekamat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Nem, mert… nem, és kész. Tudod, ez egy rendes erdő, itt
vannak állatok, szóval nincs kihalva. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ha téged eddig nem evett meg egy sem, akkor engem sem fog –
feleli magától értetődően. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Tudod, én már ismerem ezt az erdőt, az állatok is
megszokták, hogy odajárok, de egy idegen… pff, inkább nem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Félsz egy kis kettesben töltött időtől? – Felvonja az egyik
szemöldökét. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Miért, nem kéne? – nevetem el magam kissé hisztérikusan. –
Egyáltalán miért erőlteted ezt? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Mert miért ne – válaszolja, mire megállok, és felé
fordulok. Most az egyszer nem érdekel, hogy vendég-e vagy sem, hogy a
rokonom-e, vagy sem, megmondom neki, amit kell. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ha augusztusban piros hó esik, sem vinnélek be abba az
erdőbe! Sőt, egyáltalán, soha a büdös életben nem – Védekezően maga elé emeli a
kezét, és nevetni kezd. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Úgyis elérem, veled, vagy sem – Behunyom a szemem, és
próbálok nem odafigyelni arra, amit az előbb mondott. Kifújom a visszatartott
levegőmet, és visszaülök a helyemre, Elsa mellé. Brandon is így tesz, csendben
helyet foglal az apja mellett, de az arckifejezése arról árulkodik, hogy még
mindig szórakoztatja az előbbi viselkedésem, ez pedig bosszant. Higgadt
próbálok maradni, holott még mindig alig hiszem el: még szinte csak másfél
órája van itt, máris az idegeimre megy. Nagyapa észreveszi a furcsa
viselkedésemet, és miközben kortyolok egyet a gyümölcsléből, felém nézve
felvonja a szemöldökét. A pillantása azt kérdezi, minden rendben-e, én pedig
bólintok. Felesleges más idegein is citeráznom, elég, ha én vagyok dühös. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A vacsora befejeztével anyáék azt mondják, hogy csinálhatunk,
amit akarunk. Ez pedig nyilván nem igaz, mivel mindenféleképpen azt akarja,
hogy legyek a bájos unokahúg, aki körbevezeti a házban – teljesen feleslegesen,
mivel már ismerik – a rokonait. A verandánkhoz sétálok e helyett, és az
oszlopnak támaszkodom. Kicsit összerezzenek, mikor két hideg kéz tapintását
érzem a vállamon. Megfordulok, és Elsa áll mögöttem. Világosbarna haja egy
hajpánttal van hátrafogva, mindig boldog arcán egy hatalmas mosoly terül szét.
Rég találkoztunk utoljára, hiszen legutóbb ő is táborban volt, így pedig a
testvérei közül egyedül David tartózkodott otthon, de vele egy sziát váltottam
összesen. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ránézek, és próbálok egy mosolyt varázsolni unott képemre, ez
pedig többé-kevésbé sikerül is. Legnagyobb meglepetésemre, Elsa átölel, és úgy
szorít magához, mintha mi lennénk a legeslegjobb unokatestvérek a földkerekségen,
pedig már két éve nem láttuk egymást. Mikor elenged, kedvesen mosolyog rám
tovább. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Jó látni téged – mondja, és az arckifejezését nézve,
komolyan is gondolja. – Megváltoztál. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Köszi. Te is csinos vagy – dicsérem meg az öltözékét
illetően, amely egy rövid farmerszoknyából, és egy lila ingből áll. Nem lepődöm
meg, hogy még ilyen egyszerűen öltözve is gyönyörű, hiszen mindig is értett a
divathoz. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Van egy ötletem, holnapra – A kijelentésére földbe
gyökerezik a lábam, és már előre félni kezdek. <i>Csak add Uram, hogy ne valami hülyeséget találjon ki! Megint. </i>–
Arra gondoltam, hogy elmehetnénk sétálni valamerre, miközben fagyizunk. – A
gondolattól tátva marad a szám. Ez teljesen egyszerű kérés, és nem arra
kötelezett, hogy menjek habos-babos rucikat nézegetni. A meglepettségtől
dadogva kell válaszolnom: <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- I-igen. Ez… öhm, t-tényleg jó ötlet – bólogatok elismerően,
mert most sikerült nagyon megfognia ezzel a javaslattal. Talán Los Angelesben
átmosták az agyát. Vagy nem. Elsa örömében ugrándozni kezd, aztán inkább
megfordul és a bejárat felé veszi az irányt, útközben azonban visszanéz. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Fürdőszoba? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Emelet, a jobb oldalon a második. A szobámmal szemben, ha
emlékszel még rá – Elmosolyodva bólint egyet, majd tovább megy. Egy sóhaj
hagyja el a számat, miközben ismét nekidőlök az oszlopnak. Örülök, hogy nincs
zsivaj, és örülök annak is, hogy nincsenek szomszédok. Bár van mellettünk egy
eladó ház, senki sem veszi meg az erdő közelsége miatt. A volt szomszédunk azt
állította, hogy rókát látott a kertjében, de szerintem az csak egy mókus
lehetett, mivel én szinte minden nap kimegyek az erdőbe, de tizenhét év alatt
egyetlen rókával sem találkoztam. Farkasokat már láttam, de azok úgy vettem
észre, nem szeretik a hangzavart, tehát nem mennek a város közelébe. Így a
hozzánk legközelebb eső – lakott – ház, olyan négyszáz-ötszáz kilométerre esik.
<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ismét hideg ujjak érnek a vállamhoz, én pedig már azt hiszem,
hogy Elsa nem találta a mosdót, de David kezd beszélni hozzám. Felé fordulok,
hogy ne a hátamnak tépje a száját. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Egy szobát kapok Brandonnal, igaz? – Bólintok, mire
folytatja. – A tiéd melletti vendégszoba az? Csak azért kérdem, mert akkor
felmennék – Mosolyra húzom a számat, és megint helyeslek. – Elsáé hol van? –
Nem értem, miért csinál úgy, mintha még sose m járt volna nálunk, de nem
kérdezek rá, csak segítőkészen válaszolok. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- A fürdőszoba melletti az övé, ezt viszont elfelejtettem
neki mondani. Ha felmész, kérlek, szólnál neki, ha látod? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Szólok neki – von vállat, és befelé indul. Csak félvállról
visszaszól, mielőtt becsukja maga mögött az ajtót. – Kösz, Ally. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Brandont látom, ahogy közeledik felém a kerti ajtóhoz. Inkább
megfordulok, és úgy döntök, szívesebben járom körbe a kertet, és az udvart, hogy
eljussak a bejáratig, minthogy egyetlen szót is váltsak ezzel az akaratos
fráterrel. Nincs szerencsém azonban, mivel szaladni kezd, majd megrántja a
karomat, ezzel hátráltatva. Idegesen fújom ki a levegőt, miközben kék szemeibe
nézek. Az íriszei valamivel sötétebbek, mint az enyéim. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Nem hiszem, hogy szerencsés dolog, ha már az első nap
magamra haragítom a házigazda lányát – mondja, én pedig felvont szemöldökkel
összefonom a melleim előtt a kezeimet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Abszolút nem – adok neki igazat, mire felnevet azt várva,
hogy én is kezdjek el, de még mindig ugyanolyan komoly arccal nézek rá. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Nézd, nem ellened irányult az önfejűségem – Hitetlenül
felvonom a szemöldökömet – na, jó, bunkóságom, csak mindenképpen be akarok
menni. És azért mégis csak jó volna, valaki olyannal mennem, aki ismeri a
környéket. Szóval gondold át. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Hízelgő számomra, hogy engem tart az „aki ismeri a környéket”
embernek, de még ez sem hat meg igazán. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Átgondoltam – közlöm, neki pedig egy vigyor terül szét az
arcán. – Nem – Ahogy kimondom el is tűnik. Tovább megyek, de megint utánam kap
a kezével. Idegesen lerázom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Elegem van, hogy rángatsz. Nem tudnál egyszerűen csak
utánam szólni, hogy figyeljek? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Nem, mert úgysem tennéd – Válaszát megfontolva felelek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Ez igaz. De figyelmeztetlek: ha még egyszer hozzám érsz,
pofáncsaplak – Megjegyzésemre védekezően maga elé emeli a kezét; a száját
harsány nevetés hagyja el. A hajamba túrok a kezemmel, jelezve, hogy kezdem
unni a beszélgetésünket. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Jó, bocs. Nos? Akkor elmegyünk holnap háromkor? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Hitetlenül felnevetek, és megrázom a fejemet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Na, jó – Tesz egy lépést felém, így pedig, olyan közel
kerül hozzám, hogy én kezdem magam zavarban érezni. Próbálom továbbra is
pókerarccal fogadni a megjegyzését. – Nem kell igent mondanod. A szüleid majd kimondják
helyetted – Hátrébb lép, nekem pedig tátva marad a szám. <i>Ez. Most. Komolyan. Megfenyegetett? Ráadásul ezzel a gyerekes
közlésével? </i>Késztetést érzek, hogy orrba vágjam, de nem teszem. Azzal csak
rontanék a helyzeten. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Hogy? – Összehúzom a szemeimet, és abban reménykedem, hogy
mégiscsak rosszul hallottam az előbbit. Ő azonban sárba tiporva ezeket az
érzéseket, csak féloldalasan elmosolyodik. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Jól hallottad – von vállat. – Ha nem <i>így</i>, hát <i>úgy</i>. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Türtőztetnem kell magam, hogy rá ne ordítsak. Megszólalok, és
bár nem kiabálok, idegesen cseng a hangom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Remélem, Brandon Adams, hogy minél hamarabb visszautaztok
Los Angelesbe! Az lesz életem legszebb napja! <o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Megfordulok, és gyors léptekkel a bejárati ajtóhoz sietek.
Lenyomom a kilincset, és betrappolok a házba, miközben hangosan becsapom magam
mögött az ajtót. <i>Ezt még megkeserüli</i>
– határozom el gondolatban, teljesen biztosan abban, hogy nem hagyom annyiban
az előbbieket. </span><span style="font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s1600/N%25C3%25A9vtelen-1.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s320/N%25C3%25A9vtelen-1.png" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></span></div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-14168799146184113932015-09-06T01:38:00.001-07:002015-12-27T08:50:02.134-08:00Negyedik fejezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Hát kicsit késve de meghoztam a részt. Remélem ez is elnyerte a tetszéseteket, és nagyon hálás vagyok a díjak miatt is nektek! Nagyon jólesik, és mindig örülök, de már annyit kaptam, hogy nem tudom, mi mindent írhatnék még a Suttogásról. Talán adhatnátok néhány tippet, hogy mi érdekelne titeket! </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>Jó olvasást! </i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://i.skyrock.net/6147/86106147/pics/3167573262_1_2_U1WjHXKK.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://i.skyrock.net/6147/86106147/pics/3167573262_1_2_U1WjHXKK.gif" height="223" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraph" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto; text-align: justify;">
<span style="font-family: Bearpaw; font-size: 100.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-size: 13.0pt;">IV.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 115%;">E</span><span style="line-height: 115%;">l sem hiszem, hogy a tegnapi vacsoránk, olyan volt, mint,
amilyennek lennie kellett. Boldog. Nem s tudom, mikor volt utoljára, amikor
ennyire meghitt, és nyugodt volt a vacsora. Teljesen olyannak tűnt, mintha egy
átlagos család lettünk volna, és az ég adta világon semmilyen problémával nem
kellene szembenéznünk. Talán csak azért volt, mert közeledik anyu szülinapja.
Vagy csak megünnepeltük, hogy kibékültünk. Fogalmam sincs, de akármi ok végett
is alakult így, áldom a percet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A hétfői nap is teljesen átlagosnak hatott, mivel ugye
anyuval és Lylával vásárolni mentünk. A mai fogadtatásra készülődtünk össze,
tehát megvettük az alapokat, meg anyu választott még néhány apróságot a
vendégeinknek. Állítólag estefelé fognak ideérni, mivel ugye Michigan közel harmincnégy
órára van Los Angelestől, ami kilométerben mérve több mint háromezer. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Egyszer-kétszer jártam már Los Angelesben. El szokunk menni
ünnepekkor is, meg, amikor hívnak minket. Életem legrosszabb, és
legeseménydúsabb napjai voltak ezek a napok. Hacsak nem városnézésre megyek Los
Angelesbe valamelyik ismerősömmel, mindenképpen utálok ott lenni. Ők ezzel
természetesen nem így vannak. Amikor ide jönnek, terülj-terülj, asztalkám
fogadja őket, úgy bán mindenki velük, mintha csak az elnök jött volna hozzánk,
pedig nem értem, miért kell ekkora feneket keríteni egy szimpla családi
találkozásnak. Megérteném, ha kedvelném őket. De mivel ez nem így van… remélem,
defektet kap a kocsijuk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"></span></span></div>
<a name='more'></a><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Tehát nem fogad egyáltalán nagy meglepetésként az sem, hogy
amint ma reggel felkelek, és lemegyek a földszintre, anya már ezerrel pörög,
apa már nagyban nyírja a sövényt, egy szóval, mindenki úgy csinál, mintha
Vilmos herceg érkezne hozzánk, nem egy őrült család. Anyu reggelinél sebtében
meg is kapja mindenkitől a szülinapi ajándékát (én a vásárlásunkon vettem neki,
és amikor átadom rendesen meg is lepődig, mivel az egyezségünk végett,
egyáltalán nem számít rá), mi apuval még olyan hét körül készítettünk a
konyhában egy kisebb tortát anyunak (nem csoda, hogy nehezen keltem), amit el is
fogyasztunk reggelire. Éljen az egészséges életmód! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Lyla is ma kicsit vidámabb, mint az lenni szokott. Talán
élvezi ezt a nagy felfordulás, velem ellentétben. Néha kicsit irigylem, főleg
most, hogy reggeli után, anya már ki is osztotta mindenkinek a feladatokat
(???), rám pedig természetesen az emelt takarítása marad. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Puffogva megyek a takarítócuccok szekrényéhez, hogy kivegyem
belőle a porszívót, aztán felviszem az emeletre, és miközben üvöltetem a zenét,
porszívózok, és törölgetem a polcokat felváltva. Nem is emlékszem már, hogy
mikor csináltam utoljára nagytakarítást a saját szobámban, de mikor elkészülök,
olyan dél körül, teljesen meg vagyok elégedve magammal, és büszkén pakolom
vissza a helyükre a takarítóeszközöket. Megmosom a kezeimet, és éhesen huppanok
le az asztal elé, várva az ebédet, de elég nagy csalódásként ér, hogy a szüleim
annyi mindennel el vannak foglalva, hogy ebédet nem készítettek. Felállok, a
hűtőhöz sétálok, és szemlélem a lehetőségeket: májaskrém paradicsommal –
kizárt, gyümölcsös ízű bébikaja – ez biztos Lyláé, szóval tabu. Minden mindegy
alapon a fékész csirkéért nyúlok, de aztán vissza is rakom, mert eldöntöm, hogy
inkább valami tojásosat szeretnék enni, ezért azt veszem ki helyette, és sütök
magamnak néhány szelet bundáskenyeret. Kicsit több készül, és mivel csak három
szelet fér belém, a többit meghagyom a többieknek, hátha kérnek belőle – ha már
ők elfelejtettek főzni. Gondolkoztam még a bundás kenyér előtt, hogy kivegyem-e
a mélyhűtőből azt a pulykát, de mivel tudtam, hogy az vacsorára lesz,
otthagytam. Pedig nagy volt a kísértés! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Amint megeszem az ebédemet, és kimegyek a kertbe, megnézni,
hol tartanak a többiek, anya már is osztja a következő feladatot – csináljak
valamit Lylával, hogy befogja, én pedig nyugodt szívvel elkönyvelem: gyűlölöm
ezt a napot, mert ahelyett, hogy aludnék, zenélnék, egy szóval bármi mást
csinálnék, dolgozok. Elnézést, de én huszonegyedik századi lány vagyok, és
kijelölhetnének most <i>Az év tinédzsere</i>
díjára, mivel, hogy egyetlen olyan ismerősöm sincs, aki a nyári szünetben, a
szabadidejében, bármi munkát csinálna. Sőt, nem csak a nyári szünetben, hanem
egész évben. Példa kedvéért említeném, legjobb barátnőmet, Stacey Williamset.
Ha most azt mondanám neki, hogy „Légy szíves, kelj fel, és hozd ide a táskámat”,
elküldene melegebb éghajlatra. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Mivel tehát semmi ötletem nincs, hogy mit csinálhatnék a
húgommal, úgy döntök, hogy fogom a hegedűmet, Lylát a babakocsiba teszem, és
kimegyek vele sétálni az erdőbe. Mielőtt elindulnánk, a hegedűt a babakocsi
alsó erszényébe teszem, hogy ne kelljen cipelni, csak azután kezdünk neki a
hosszú sétának. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Azon az útvonalon indulok el vele, ahol én is szoktam menni.
Már kívülről ismerem az erdő minden szegletét, de nem akarom bevinni abba a
részbe, ahol tudom, hogy lehetnek állatok is, nehogy megijedjen. Úgy látszik jó
ötletnek bizonyult ez a kiruccanás, mivel Lyla csendben ül a babakocsiban, és
figyeli, amerre megyünk, néhol felnevet. Úgy tervezem, hogy a patakhoz viszem,
mert ott jó a levegő, és a tóban néha még hattyúk is előfordulnak, csak azok
ritkán. Én mégis abban reménykedem, hogy szerencsénk lesz, és Lyla is láthat egy
ilyen csodálatos madarat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Mikor a tóhoz érünk, megállítom a babakocsit az egyik fa
hűvös árnyékában, és kiveszem a tartóból a hegedűmet. Lyla tapsolni kezd,
amikor meglátja, én pedig felnevetek, és meghajolok neki. Úgy látszik, neki is
tetszik az ötlet, hogy zenélni fogok. Az államhoz szorítom a hangszert, majd a
vonóval egy dó hangot szólaltatok meg, és Csajkovszkijt kezdek játszani. Lyla
tágra nyílt nagy szemekkel néz, és ujjával a tóra mutogat. Abbahagyom a
játszást, és megfordulok, hogy lássam, mi tetszik annyira a kishúgomnak. Már
kezdem azt hinni, hogy egy hattyú, de csalódnom kell, mivel a víz felszínén
csak egy vadkacsa úszkál. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Visszateszem a hegedűmet a babakocsi erszényébe, és
továbbsétálok Lylával az erdőben. Mutatok neki virágokat útközben, madarakat, a
kicsi pedig kíváncsi arckifejezéssel fürkész mindent. A nagy kóvászolás közben,
észre sem veszem, hogy’ eltelik az idő, csakis akkor jut ez eszembe, amikor
megrezzen a mobilom a zsebemben. Üzenetem érkezett anyutól. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Hol a fenében vagy?
Reggel indult a gépük, nem sokára itt lesznek! Mindjárt hat óra. Igyekezzetek
haza! Anya<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><span style="line-height: 115%;">Gyorsan bepötyögöm neki a választ (</span><span style="line-height: 115%;">Máris
otthon vagyunk!</span><span style="line-height: 115%;">) , aztán
visszafelé indulunk Lylával. Amint visszaérünk, a kerti asztal már roskadozik a
sok ételtől, anya pedig láthatólag nagyon kicsípte magát. Olyan otthonosan
gyönyörűen fest a diszkrét sminkjével, és az egyszerű, de divatos, sötétkék
egyberuhájával. Egyfolytában az óráját nézegeti, mintha percre pontosan várna
valakit. Amikor meglát, rájövök, hogy minket várt az imént ennyire. Kiveszi a
babakocsiból Lylát, és végignéz rajtam: egy bézs színű, félvállas póló van
rajtam, és egy fekete tapadó. A látványtól kissé elhúzza a száját. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Kérlek, öltözz át! Ebben nem várhatod a vendégeinket! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Jó ez, nem sokára úgyis megyek fürdeni! – mondom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Nekem van egy jobb ötletem: fürödj le most, és hozd magad
rendbe! Én addig elkészítem Lylát! – Csókot nyom a húgom kis homlokára, és a
szemével az emelet felé int. Már kezd sötétedni, de így is látom, hogy mennyire
lelkesen néz rám. Egyelőre. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Apa felé pillantok, aki éppen a kerti világítást kapcsolja
be. Egyszerű khaki inget visel egy farmerrel. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- De apa is egyszerűen öltözött! – háborodok fel. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- De mi nők vagyunk, és csinosak leszünk! Szóval, huss az
emeletre, de rögvest! Nagyapád is épp szenved! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Szegény – motyogom alig hallhatóan, aztán beleegyezően
sóhajtok. – Rendben. De még mindig nem értem, mire a felhajtás… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Bemegyek a házba, fel az emeleten, és a szobám felé veszem az
irányt. Hosszas válogatás után egy térdig érő, testhez simuló, sötétlila színű
ruhára esik a választásom. Felkapom a nesszeszeremet, és a ruhával együtt
megcélzom a szobámmal szemben lévő fürdőszobát. Szerencsére nagyapi nincs benn,
így nyugodtan el is foglalhatom. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Levetem a ruháimat, és a zuhany alá állva, élvezem a kellemes
víz, hűsítő hatását. Öt percig állok ott, élvezve, ahogy a víz a testemre
csobog. Mikor kiszállok a zuhanyzóból, megtörölközöm, felöltözöm, és valami
egyszerű, de natúr sminket varázslok az arcomra. A hajamat kifésülöm, hogy
egyenes vonalban omoljon a vállamra, hátamra. Mikor készen vagyok, az órára
pillantok. Már hat óra, de még nincs itt senki. Nagyon remélem, hogy nem hiába
készülődtem az imént ennyit. Kimegyek a kertbe, de a látványtól egyszerre kapok
sokkot és nevetőgörcsöt. Lyla kis fehér szoknyában van, a fejére pedig egy
hatalmas masni van kötve, akárcsak egy karácsonyi ajándékcsomagra. Úgy látszik,
hogy őt is zavarja, mivel egyfolytában a fejét piszkálja, de mivel anyu nem
engedi neki, ezért inkább beletörődik sanyarú sorsába. Anya gyilkos
pillantásokat lövell felém, én pedig kénytelen vagyok abbahagyni a nevetést,
akármennyire is vicces a testvérem látványa. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ebben a pillanatban egy ezüstszínű Ford fordul be a
felhajtónkra – gondolom kölcsönzőből vették, amíg itt vannak nálunk -, és meg
is áll. Anya arcán kedves mosoly terül szét, és a szemével felém int, hogy
próbáljak meg valamennyivel szimpatikusabb arckifejezést vágni. Az autóból öt
ember száll ki: Kelly néni; a férje, Trevor; a lánya, Elsa; a Trevor korábbi
házasságából származó srác, Brandon; és végül David. Becsapják maguk mögött a
kocsiajtót, Kelly néni pedig szóra nyitja a száját: <o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">- Sziasztok! – ujjongja, arcára egy széles mosoly ül, én
pedig magamban imádkozom, hogy gyorsan elteljen a velük töltött időm, mert ezt
idegekkel kibírni, nem lesz egyszerű feladat. </span><span style="font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s1600/N%25C3%25A9vtelen-1.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s320/N%25C3%25A9vtelen-1.png" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></span></div>
Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5239291050339946703.post-37178166029124319642015-08-30T01:15:00.003-07:002015-09-06T06:38:08.731-07:00Díj #2Köszönöm szépen a díjat RoRo Blacknek! :)))<br />
<br />
<br />
Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad. ✔<br />
<a href="http://secret87.blogspot.ro/" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;" target="_blank"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-1YeaCdkjCpQ/Vd2uu0BJNZI/AAAAAAAAA-I/xxtmzNk9iAQ/s200/logo.png" /></a>Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad. ✔<br />
Írj 12 dolgot az illető blogjáról. ✔<br />
Írj 12 dolgot a saját blogodról. ✔<br />
Válaszolj a 12 kérdésre.✔<br />
Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban. ✔<br />
Kommentelj annak a blogján egy fejezethez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek jár a visszajelzés. Ez lehet kritika, véleményezés, a lényeg, hogy építő jellegű legyen. ✔<br />
Cseréljetek linket. ✔<br />
Küldd tovább 12 embernek a díjat.✔<br />
Tedd ki a "plecsnit" jól látható helyre úgy, hogy az én blogomra vezessen. ✔<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b><i><u><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">12 dolog RoRo blogjáról: </span></u></i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">1. A főszereplő beceneve Eve. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">2. Caroline egy igazi pasivadász. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">3. Az új tanár nagyon fiatal, és Alaric Saltzmanna hívják. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">4. Eve édesanyja meghalt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">5. Alaric már az első találkozásnál meghívta az osztályát a születésnapi partijára, a Grillbe. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">6. Az első fejezet egy naplóbejegyzéssel kezdődik. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">7. Bonnienak látomása volt Stefanról. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">8. A látomásban sötétség és vér szerepelt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">9. Pete Eve apja. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">10. Caroline, Bonnie és Matt barátok. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">11. Bonnie és Eve egész nyáron nem beszéltek. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">12. Stefan egy program miatt nem tud elmenni Alaric bulijára. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><u><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">12 dolog a saját blogomról: </span></u></i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><u><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></u></i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">1. Nagyon sokat bányásztam a neten, hogy olyan főszereplőt találjak, aki megfelel Allyson karakterének. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">2. Meg van a történetem trailere, de nem tudom, hogy közzé tegyem-e. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">3. Bár csak három fejezet van publikálva, én már a tizenötödiket írom. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">4. A történetemet egy kép ihlette. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">5. A blog színe először narancssárga volt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">6. Megfogadtam, hogy csak akkor kezdek neki a történetnek, ha legalább tíz fejezettel több meg van írva belőle. És ez teljesítve is. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">7. Le fogom cserélni a fejlécet. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">8. A bétámat Nikinek hívják. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">9. A főszereplőm tizenhét éves. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">10. Nagyapa Allyson édesanyjának az apja, és nem pedig az édesapjának. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">11. Nagyapa fiatalkorában egy együttesben játszott szintetizátoron. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">12. Elsa (az érkező rokon) szívesebben élne Michiganben, mint Los Angelesben. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><u><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">12 kérdés a bloggal kapcsolatban:</span></u></i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><u><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></u></i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Olvastad már a blogot, vagy csak a díj miatt néztél be?</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Csak a díj miatt néztem be. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ezentúl is olvasni fogod?</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Meglehet, mivel elég nagy Vámpírnapló fan vagyok. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Mi a véleményed Evelyn karakteréről?</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Kicsit szerintem hasonlít Elena Gilbertére, de eddig még nincs különösebb véleményem róla. Két rész alapján még nem sikerült kiismernem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Kedveled ezeket a fajta történeteket? Mármint a misztikus történeteket?</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ha vámpírnaplós, akkor mindenképp. De amúgy is szeretem a fantasyt. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Kivel tudsz a legjobban azonosulni a történetből és miért?</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Caroline-nal. Valahogy ő áll legközelebb a szívemhez. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Szerinted a történetben több romantika kellene legyen?</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Nem, mert akkor az egész egy nyáltengerré változna. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Mit gondolsz Alaricról, az új töritanárról? </span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Azt, hogy "bár, nekem is ilyen tanárom lenne". </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Szerinted Bonnie csupán halucinált?</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Hát mivel ez egy Vámpírnaplók fanfiction, ahol nicnsenek véletlenek, és köztudott, hogy a filnben és a könyvben egyaránt Bonnie boszorka, ezért nem. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Szerinted mit láthatott Evelyn, mikor belépett a szobájába?</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Vagy Bonnie csinál éppen valami őrültséget, vagy pedig valamelyik családtagja. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Mit gondolsz, Evelyn el fog menni Alaric bulijára?</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Szerintem igen. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Mi a véleményed Carolineról?</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Hát... az a túlpörgős, <i>mindenlébenkanál </i>csaj, és ezért nagyon bírom! </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Matt valóban ez a laza stílus, vagy csak próbál annak tűnni? </span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Szerintem valóban az. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><u><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">12 kérdés a saját blogomról: </span></u></i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">1. Mi a véleményed a fejlécemről? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">2. Szívesebben néznéd trailerként is a Suttogást? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">3. Szerinted mi lehet az oka, hogy ezt a címet adtam? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">4. Kivel tudsz a legjobban azonosulni a történetemből? Miért?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">5. Milyennek képzeled Brandont? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">6. Mit gondolsz a hegedűről? Unalmas, vagy inkább kölönleges hangszer?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">7. Milyennek gondolod a fülszöveged? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">8. Mit a véleményed azokról, akik az italba öntik a bánatukat, miözben a többiek becsületesen próbálnak túllépni rajtuk? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">9. Általánosságba véve, milyen lehet Allyson és az anyja kapcsolata? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">10. Te milyen tragédiára gondolsz, amit említ a fülszöveg? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">11. Milyen a fogalmazóképességem? Neked tetszik, vagy inkább rosszabb, mint jó? </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">12. Jobban kedveled a saját történeteket, vagy a fanfictionok híve vagy?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Díjazottak (nem tudok most tizenkettőt)</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://worldwar-reneelexie.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">1. Lexie</span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://challengewith50girls.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">2. Stella Juniper</span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://cinderellacsopogosszerelmitortenet.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">3. Adalia White</span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://tiltottszerelemlarry-daniellecobbler.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">4. Danielle Cobbler </span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://boyineedmore.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">5. Briana T. </span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://bunos-vagyak-zayn-malik.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">6. LisBeth</span></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://finalmasquerade07.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">7. Dora G. </span></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s1600/N%25C3%25A9vtelen-1.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNA_BTbevQjN422Plb6lQsyG667Isz4fH8_LUxbiLyu4LNFDQrWfPFR2oQKda7FTdMpGQEFX_WBLLGwKmTnuwfdELNn_imwHD5VPIu7KE6SHImeEgSzT6qbzUA_26COrjjOMk8T9Sr2lZL/s320/N%25C3%25A9vtelen-1.png" width="320" /></a></div>
<br />
<br />Bella S.http://www.blogger.com/profile/16982632654432440554noreply@blogger.com4