Drága Suttogóim!
Tudom, tudom. Közel egy hónap telt el és csak most jelentkezem. Ne haragudjatok a késleltetés miatt, de sem időm nem volt, sem pedig energiám arra, hogy publikáljak, amely bár nagy bűn, tekintve, hogy rengeteget várakoztattalak benneteket, de remélem, bocsánatos. Most viszont két jó hírrel is szolgálhatok! Húsvét van és itt a kövi rész! Nem tudom, hogy ebből, melyik a jó, azt hiszem mindkettő az, szóval, akkor inkább három jó hír :)). Az utolsó pedig nem más, mint egy új blogom nyitánya a közeljövőben. Még nem publikus az oldal, de, amint lesz bejegyzés és közzé lesz rakva, értesítelek titeket! Addig is kellemes ünnepeket és jó olvasást!
XVI.
Hullafáradtan kellene megérkeznem. Az
arcomról sütnie kellene, hogy mennyire elfáradtam a próbák közben, de ehelyett csuromvizesen,
a víztől testemhez tapadó ruhákban, hatalmas mosollyal az arcomon, jobbomon
Elsával, nevetgélve lépek be a házba. A nevetés annyira eluralkodik rajtunk,
hogy szinte levegőt sem kapunk, és először észre sem vesszük a minket fürkésző
Brandont.
-
Veletek meg mi történt? – néz végig vizes ruháinkon és csapzott hajunkon, mi
pedig még jobban röhögni kezdünk. Türelmesen vár, míg abbahagyjuk a nevetést,
majd leroskadunk a fogas alatti kis padra.
-
Ne aggódj, Brady, semmi gáz – mondja Elsa fülig érő vigyorral. Nevethetnékem
támad, ha csak arra gondolok, milyen lenne, ha Brandont mindenki így hívná,
minden körülmények között. Abszurd.
Brandon
felvonja a szemöldökét, és várja a folytatást. Közben titkon rám sandít. Azt
hiszi, nem veszem észre, de pontosan tudom, hogy figyel, nem kell odanéznem.
Érzem magamon a pillantását.
-
Húúú, Brandon, nem is tudod mennyire hálás vagyok Allysonnak, hogy magával
vitt! Életem legszebb és legviccesebb délutánja volt!
-
Nem is próbáltatok?
-
De igen, zenéltünk, énekeltem is, viszont utána Alaricnak egy jó ötlet jutott
eszébe, és elmentünk egy jó helyre. Kajáltunk pizzát, ittunk kólát, meg
szétböfögtük magunkat egy nyilvános helyen! Irtó vicces volt! Utána lementünk a
focipályára, és, miután bekapcsolt az öntözőrendszer, tiszta vizek lettünk,
mozdulni sem tudtunk a röhögőgörcstől! Játszottunk felelsz-vagy-mersz?-et!
Allyson, mondd el a feladatod! – lök meg a vállával, mire felnevetek. Brandon,
semmi jelét nem mutatva, hogy érdekli a dolog, unottan pillant most rám. Pontosan tudom, hogy érdekel, Brandon, a
délutánom!
-
Szerelmet kellett vallanom egy fának, majd, miután ez sikerült, hozzá is mentem
– kapok a homlokomhoz. Még most is alig hiszem el, hogy képes voltam erre!
Tiszta hülye vagyok…
-
Én voltam a tanú – karol át egyik karjával Elsa, a fejét pedig a vállamra dönti.
– Azt hiszem, Brandon, hogy Allyson bejön Ryannek – mosolyog Elsa, nekem pedig
egy pillanat erejéig lefagy a vigyor az arcomról. Pont úgy, ahogy Brandonnak
is, csak én jobban leplezem.
-
Tényleg? Miből gondolod ezt?
-
A bárban Ry felkérte Allt táncolni! Irtó cukik voltak! – Brandon magára erőltet
egy mosolyt, mintha csak annyira feldobná az eset. Brandon Adams, meg kell tanulnod, hogy nem minden úgy történik, ahogy
azt gondolod. Féltékenynek kell lenned. Nekem pedig nem kéne ennyire idegesnek
lennem…