Tizenötödik fejezet

Sziasztok Suttogóim! 

Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem hoztam az új részt, de el voltam havazva. Nagyon sok idő kellett, míg erőt veszek magamon és újra belelendülök a blogolás világába. Szóval igyekeztem valami hosszabb résszel előrukkolni, ami remélem, tetszik is! A csodás olvasóimnak - vagyis Nektek - pedig ezermillió köszönet és hála, amiért türelmesen vártatok és továbbra is itt vagytok nekem! 

Puszi ^-^, 
Bella

XV.

Az Ashley-vel való veszekedésünk után néhány perccel megcsörren a telefonom. Ryan hív, és elmagyarázza, hogy ma lesz az első igazi próba az ő garázsukban. Felajánlja, hogy eljön értem háromra, így nem kell a nemrég rázendített esőben keresgélnem a házát. Örömmel elfogadom, legalább nem nekem kell vezetni.

Fél háromkor úgy döntök, hogy ideje lesz már készülődni, ha nem akarom Ryant megvárakoztatni. Felveszek egy fekete leggingset egy fehér, félvállas pólóval, aztán, mihelyst felkenek magamra egy natúr sminket is, leszaladok az előtérbe, majd magamra kapom a táskám. Ryan ezüstszínű Fordja a házunk előtt parkol, én pedig már éppen kimennék, mikor Brandon hangját hallom a hátam mögül. Nem is emlékszem, mikor szólt hozzám ilyen közvetlenül legutóbb. Már napok teltek el azóta.

- Hová mész?

- Próbára. Ma lesz az első hivatalos. – Nagyobb lelkesedéssel mondom, mint kellene, így próbálok kicsit visszavenni.

- Ki a srác a ház előtt? – Tüzetesen végigmér, de végül szemei az enyémekre összpontosulnak.

- Ryan. Egy ismerősöm, a banda tagja. – Halvány mosolyra húzom a számat.

- Jól vagy? – Tudom, mire érti; bólintok.

- Akkor én is jövök. – Az a „megérkezett gonosz Brandon”-vigyor jelenik meg a szája sarkában, én pedig kidüllesztem a szemeimet.

- Nem, nem, itt maradsz szépen. Ki van zárva! – A tenyeremet a mellkasának nyomom, ezzel is akadályozva, hogy továbbmenjen. Épp elég nekem a történtek után itthon elviselnem, nincs szükségem arra, hogy csőszködjön mellettem egy meglehetősen helyes fiú meg a társasága mellett. Brandon lebiggyeszti az ajkát, és, bár úgy tesz, mintha mulatna rajtam, tudom, hogy őrülten zavarja: nem jöhet velem.

A lépcsőről ekkor Elsa jön le; arcát kíváncsiság uralja. Ránéz a kezemre, és, amikor meglátja a gitártokot, elmosolyodik.

- Zenélni mész? – Bólintok. – Nem kísérhetlek el? Úgyis unatkozom itthon! Esküszöm, nem szólok egy szót sem! – Hezitálok. Úgyis ígérnem kellett volna neki egy közös programot, miután elmaradt a sajátom, szóval, miért is ne. Aprót biccentek, ő pedig a táskájáért szalad, majd visszatér hozzánk. Brandon vonallá préseli a száját, ám, mielőtt megszólalna, én töröm meg a csendet.

- Ő jön – mutatok Elsára –, te maradsz.

Megfordulok tehát, kinyitom az ajtót, aztán Elsával együtt kisétálok rajta. Ryan a lehúzott ablak mellett ül, és int, amikor meglát. Odaszaladok, majd beszállok az anyósülésre. Elsa hátul foglal helyet, és, mikor már mindketten elhelyezkedtünk, sebességbe teszi a kocsit, és elindul.

- Az unokahúgomat is hoztam, remélem, nem gond – mosolygok zavartan.

- Nem, nem gond. – Belenéz a visszapillantó tükörbe és Elsára mosolyog.

- Ryan vagyok.

- Elsa – int esetlenül a lány, és a kocsiút többi részét csendben tölti. Egyrészt nem is tudna hozzászólni a beszélgetésünkhöz, másrészt – utóbbi évek alatt sikerült kiderítenem – utál beszélni utazás közben.

- Úgy nézem, megkönnyebbültél – nevet rajtam halkan Ryan.

- Igen, azt hiszem, jót fog tenni egy kis bandázás – mondom neki, mire rám sandít.

- Vendégeid vannak?

- Aha. – Megmosolyogtat a tudat, hogy csupán néhány szóváltás után, ilyen közvetlenül tudunk beszélgetni Ryannel. Könnyű megtalálni vele a közös hangot. – A rokonok itt vannak nyaralni, szóval eléggé szűkös most a ház.

- Hányan vannak?

- Hát, van a nénikém, a bácsikám, a két unokabátyám, Elsa, és a fiatalabb unokabátyám barátnője – számolom az ujjaimon.

- A barátnője? Az minek jött? – Felnevetek a kifejezésén, és csak megvonom a vállamat. – Okééé, ti mennyien vagytok?

- Én, a szüleim, meg a kishúgom. Négyen.

- A tesód is zenél? Úgy, mint te? Vagy nem kiskorban kezdted?

- Én, de. Viszont Lyla még aligha tud zenélni; csak hat hónapos. – Ryan kidülleszti a szemeit a meglepettségtől.

- Na, jó, nem akarok többet tudni, azt hiszem. Ez így mára elég nekem. Már így is túllépted a „fura vagyok” státuszt – mondja nevetve, mire én is kuncogni kezdek.

- Elsa? Te zenélsz? – kérdi Ryan, és ismét a visszapillantó tükröt lesi. A rokonom bólint. Meg is lep a válasza, sosem gondoltam volna, hogy Elsát érdekli a zene. Jó, azzal tisztában vagyok, hogy alsóban fuvolázott, azonban váratlanul ér a tudat, hogy nem hagyta abba.

- Milyen hangszeren játszol?

Tizennegyedik fejezet

Sziasztok! 

Huh, mit ne mondjak, már eléggé régen hoztam bejegyzést, ahhoz képest, amilyen gyakran viszont szoktam. Ebben a kis előszóban azonban nem csak köszöngetni és jó olvasást szeretnék kívánni, hanem megköszönni a 26 (!!!) csodálatos olvasómat, akik nyomon követik az oldalam eseményeit és nyomot hagynak maguk után. Sőt, nem csak a történetem illetően, hanem a kémia dolgozatomhoz is gratuláltak! Szóval ezer hála nektek, Manók! Mellesleg tudnotok kell, hogy a történetem fogalmazása és helyesírása sem lenne ilyen jó, ha nem vett volna oltalmazó szárnyai (na, jó kezei vannak, de tökmindegy) alá, a bétám, Nessa. Ő, az előzővel ellentétben, mindent megtesz annak érdekében, hogy jó irományt tehessek elétek. 

Tehát így indítanám ezt a kis bejegyzést. Remélem, ez a rész is tetszik, annak ellenére, hogy rövid, és komment formájában ismét megleptek majd! <3 <3 <3

Jó olvasást! 

XIV.

Sikeresen elfogyasztom a nutelláskenyeret, és nem lepődöm meg azon, hogy isteni az íze. Lassan a többiek is bevánszorognak a konyhába, hogy elkészítsék a saját reggelijüket és kimenjenek a teraszra megenni. A felnőttek eléggé furcsán méregetnek, mintha csak arra számítanának, hogy valami őrültségbe fogok bele. Nem csodálkozom, a legtöbb lány egy ilyen eset után idegösszeomlást kapna, depressziós lenne, satöbbi, én meg túlteszem magam az egészen. Legalábbis ezt mutatom. Mert persze ott vannak a rémálmok, és a pillanat, amikor mindig beugrik előttem a tegnap este. De attól, hogy rinyálok, egy, nem oldódik meg semmi, kettő nem csak magamnak ártanék, hanem a családom többi tagjának is. Biztosítom tehát őket arról, hogy minden a legnagyobb rendben, majd éppen felvonulnék a szobámba egy gyors telefonhívás végett, azonban Ashley megállít.

- Beszélhetnénk… négyszemközt?

- Persze. – Az üres nappalihoz vánszorgunk, és leülünk a bőrkanapéra. Ashley arckifejezése nyugodt, de a szemében látom, hogy valami fontosat akar mondani.

- Köszönöm a családodnak és neked, hogy idejöhettem – kezdi. – Nagyon megkedveltem a húgodat, meg a szüleidet, és rettentően sajnálom, ami történt.

- De – folytatom helyette is, mert gondolom, nem a köszönetnyilvánítás lesz a fő téma. Ashley elmosolyodik.

- De. Nem tudom, mi történt közted és Brandon között. – Megfeszülnek az arcizmaim, amint kimondja a nevét. Próbálom egyenletesen venni a levegőt. – Nem is érdekel. Ami Michiganben történt, Michiganben is marad. Fátylat rá. Viszont látom, hogy nézel rá. Azt is, ahogyan ő néz rád. Láttam, amikor tegnap megvigasztalt. – Résnyire szűkíti a szemét, úgy fürkészi az arcomat. – Nos?

- Nem értelek. – Úgy csinálok, mintha nem tudnék semmiről. Nem akarom sem magamat, sem pedig Brandont bajba keverni, de úgy látszik, ez elkerülhetetlen.

- Ne tedd a hülyét, Allyson – vonja fel a szemöldökét. – Bejön neked, tudom.

- Igen, de… semmit sem jelent. Vagyis de…

- Pontosan, semmit sem jelent. – Egy vigyor költözik a szája szegletébe. Meglepődöm a cinikus hangját hallva. – Nem fogsz keresztbe tenni, igaz?

- Mi ütött beléd?

- Mi ütött belém? Belém semmi. De ezt én is kérdezhetném tőled. Most már más hapijára hajtasz? Ribanc lettél? – Élvezettel ejt ki minden szót, én pedig azon gondolkodom, megüssem-e vagy sem. Stacey-nek igaza volt. Ashley nem olyan, amilyennek mutatja magát.

- Szó sincs erről. Megcsókolt. – Talán jobban kéne fájnia, ahogy kimondom, pedig semmit nem érzek. Ha a kedves és angyali Ashleyvel beszélnék, bűntudatom lenne, most azonban azt kívánom, bár’ eltűnne.

- Azt hiszed, ez bármin is változtat?

- Ez mindent megváltoztat.

Eredményhirdetés!

Sziasztok! 

Nos, ahogy ígértem, itt is vagyok az eredményhirdetéssel! :DD A sorsolást a random.org nevezetű oldallal végeztem és érdemes még tudni, hogy ennek a nyereményjátéknak kizárólag egyetlen győztese van! Vannak helyezettek, ez igaz, de nekik csak oklevéllel tudok szolgálni, egyébbel nem! :( Ha szeretnétek, lehetnek még az oldalon hasonló játékok, de most inkább visszatérnék erre. :DD Szóval a nyereményjáték győztese: 

.........