Új blogom

Sziasztok! 

Nos, sokáig gondolkodtam a tegnap megemlített bejegyzésben az új blogról és végre kicsit előbb megnyitottam egy verseny nyitányával! Ha esetleg érdekel titeket, akkor ITT megtekinthetitek a blogot! :DDD 

 A Suttogás kövi fejezetére már csak néhány napot kell várni terveim szerint! Panna, neked üzenem itt is, hogy ne rágd le a körmeidet, mert még a végén körmöshöz kell menned, amikor feltöltöm! :))) És, akkor lemaradnál az "első olvasó" kitüntetésedről! 

Ölel mindenkit, 

Bella

Tizenhatodik fejezet

Drága Suttogóim! 

Tudom, tudom. Közel egy hónap telt el és csak most jelentkezem. Ne haragudjatok a késleltetés miatt, de sem időm nem volt, sem pedig energiám arra, hogy publikáljak, amely bár nagy bűn, tekintve, hogy rengeteget várakoztattalak benneteket, de remélem, bocsánatos. Most viszont két jó hírrel is szolgálhatok! Húsvét van és itt a kövi rész! Nem tudom, hogy ebből, melyik a jó, azt hiszem mindkettő az, szóval, akkor inkább három jó hír :)). Az utolsó pedig nem más, mint egy új blogom nyitánya a közeljövőben. Még nem publikus az oldal, de, amint lesz bejegyzés és közzé lesz rakva, értesítelek titeket! Addig is kellemes ünnepeket és jó olvasást! 

XVI.

Hullafáradtan kellene megérkeznem. Az arcomról sütnie kellene, hogy mennyire elfáradtam a próbák közben, de ehelyett csuromvizesen, a víztől testemhez tapadó ruhákban, hatalmas mosollyal az arcomon, jobbomon Elsával, nevetgélve lépek be a házba. A nevetés annyira eluralkodik rajtunk, hogy szinte levegőt sem kapunk, és először észre sem vesszük a minket fürkésző Brandont.

- Veletek meg mi történt? – néz végig vizes ruháinkon és csapzott hajunkon, mi pedig még jobban röhögni kezdünk. Türelmesen vár, míg abbahagyjuk a nevetést, majd leroskadunk a fogas alatti kis padra.

- Ne aggódj, Brady, semmi gáz – mondja Elsa fülig érő vigyorral. Nevethetnékem támad, ha csak arra gondolok, milyen lenne, ha Brandont mindenki így hívná, minden körülmények között. Abszurd.

Brandon felvonja a szemöldökét, és várja a folytatást. Közben titkon rám sandít. Azt hiszi, nem veszem észre, de pontosan tudom, hogy figyel, nem kell odanéznem. Érzem magamon a pillantását.

- Húúú, Brandon, nem is tudod mennyire hálás vagyok Allysonnak, hogy magával vitt! Életem legszebb és legviccesebb délutánja volt!

- Nem is próbáltatok?

- De igen, zenéltünk, énekeltem is, viszont utána Alaricnak egy jó ötlet jutott eszébe, és elmentünk egy jó helyre. Kajáltunk pizzát, ittunk kólát, meg szétböfögtük magunkat egy nyilvános helyen! Irtó vicces volt! Utána lementünk a focipályára, és, miután bekapcsolt az öntözőrendszer, tiszta vizek lettünk, mozdulni sem tudtunk a röhögőgörcstől! Játszottunk felelsz-vagy-mersz?-et! Allyson, mondd el a feladatod! – lök meg a vállával, mire felnevetek. Brandon, semmi jelét nem mutatva, hogy érdekli a dolog, unottan pillant most rám. Pontosan tudom, hogy érdekel, Brandon, a délutánom!

- Szerelmet kellett vallanom egy fának, majd, miután ez sikerült, hozzá is mentem – kapok a homlokomhoz. Még most is alig hiszem el, hogy képes voltam erre! Tiszta hülye vagyok…

- Én voltam a tanú – karol át egyik karjával Elsa, a fejét pedig a vállamra dönti. – Azt hiszem, Brandon, hogy Allyson bejön Ryannek – mosolyog Elsa, nekem pedig egy pillanat erejéig lefagy a vigyor az arcomról. Pont úgy, ahogy Brandonnak is, csak én jobban leplezem.

- Tényleg? Miből gondolod ezt?

- A bárban Ry felkérte Allt táncolni! Irtó cukik voltak! – Brandon magára erőltet egy mosolyt, mintha csak annyira feldobná az eset. Brandon Adams, meg kell tanulnod, hogy nem minden úgy történik, ahogy azt gondolod. Féltékenynek kell lenned. Nekem pedig nem kéne ennyire idegesnek lennem…

Tizenötödik fejezet

Sziasztok Suttogóim! 

Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem hoztam az új részt, de el voltam havazva. Nagyon sok idő kellett, míg erőt veszek magamon és újra belelendülök a blogolás világába. Szóval igyekeztem valami hosszabb résszel előrukkolni, ami remélem, tetszik is! A csodás olvasóimnak - vagyis Nektek - pedig ezermillió köszönet és hála, amiért türelmesen vártatok és továbbra is itt vagytok nekem! 

Puszi ^-^, 
Bella

XV.

Az Ashley-vel való veszekedésünk után néhány perccel megcsörren a telefonom. Ryan hív, és elmagyarázza, hogy ma lesz az első igazi próba az ő garázsukban. Felajánlja, hogy eljön értem háromra, így nem kell a nemrég rázendített esőben keresgélnem a házát. Örömmel elfogadom, legalább nem nekem kell vezetni.

Fél háromkor úgy döntök, hogy ideje lesz már készülődni, ha nem akarom Ryant megvárakoztatni. Felveszek egy fekete leggingset egy fehér, félvállas pólóval, aztán, mihelyst felkenek magamra egy natúr sminket is, leszaladok az előtérbe, majd magamra kapom a táskám. Ryan ezüstszínű Fordja a házunk előtt parkol, én pedig már éppen kimennék, mikor Brandon hangját hallom a hátam mögül. Nem is emlékszem, mikor szólt hozzám ilyen közvetlenül legutóbb. Már napok teltek el azóta.

- Hová mész?

- Próbára. Ma lesz az első hivatalos. – Nagyobb lelkesedéssel mondom, mint kellene, így próbálok kicsit visszavenni.

- Ki a srác a ház előtt? – Tüzetesen végigmér, de végül szemei az enyémekre összpontosulnak.

- Ryan. Egy ismerősöm, a banda tagja. – Halvány mosolyra húzom a számat.

- Jól vagy? – Tudom, mire érti; bólintok.

- Akkor én is jövök. – Az a „megérkezett gonosz Brandon”-vigyor jelenik meg a szája sarkában, én pedig kidüllesztem a szemeimet.

- Nem, nem, itt maradsz szépen. Ki van zárva! – A tenyeremet a mellkasának nyomom, ezzel is akadályozva, hogy továbbmenjen. Épp elég nekem a történtek után itthon elviselnem, nincs szükségem arra, hogy csőszködjön mellettem egy meglehetősen helyes fiú meg a társasága mellett. Brandon lebiggyeszti az ajkát, és, bár úgy tesz, mintha mulatna rajtam, tudom, hogy őrülten zavarja: nem jöhet velem.

A lépcsőről ekkor Elsa jön le; arcát kíváncsiság uralja. Ránéz a kezemre, és, amikor meglátja a gitártokot, elmosolyodik.

- Zenélni mész? – Bólintok. – Nem kísérhetlek el? Úgyis unatkozom itthon! Esküszöm, nem szólok egy szót sem! – Hezitálok. Úgyis ígérnem kellett volna neki egy közös programot, miután elmaradt a sajátom, szóval, miért is ne. Aprót biccentek, ő pedig a táskájáért szalad, majd visszatér hozzánk. Brandon vonallá préseli a száját, ám, mielőtt megszólalna, én töröm meg a csendet.

- Ő jön – mutatok Elsára –, te maradsz.

Megfordulok tehát, kinyitom az ajtót, aztán Elsával együtt kisétálok rajta. Ryan a lehúzott ablak mellett ül, és int, amikor meglát. Odaszaladok, majd beszállok az anyósülésre. Elsa hátul foglal helyet, és, mikor már mindketten elhelyezkedtünk, sebességbe teszi a kocsit, és elindul.

- Az unokahúgomat is hoztam, remélem, nem gond – mosolygok zavartan.

- Nem, nem gond. – Belenéz a visszapillantó tükörbe és Elsára mosolyog.

- Ryan vagyok.

- Elsa – int esetlenül a lány, és a kocsiút többi részét csendben tölti. Egyrészt nem is tudna hozzászólni a beszélgetésünkhöz, másrészt – utóbbi évek alatt sikerült kiderítenem – utál beszélni utazás közben.

- Úgy nézem, megkönnyebbültél – nevet rajtam halkan Ryan.

- Igen, azt hiszem, jót fog tenni egy kis bandázás – mondom neki, mire rám sandít.

- Vendégeid vannak?

- Aha. – Megmosolyogtat a tudat, hogy csupán néhány szóváltás után, ilyen közvetlenül tudunk beszélgetni Ryannel. Könnyű megtalálni vele a közös hangot. – A rokonok itt vannak nyaralni, szóval eléggé szűkös most a ház.

- Hányan vannak?

- Hát, van a nénikém, a bácsikám, a két unokabátyám, Elsa, és a fiatalabb unokabátyám barátnője – számolom az ujjaimon.

- A barátnője? Az minek jött? – Felnevetek a kifejezésén, és csak megvonom a vállamat. – Okééé, ti mennyien vagytok?

- Én, a szüleim, meg a kishúgom. Négyen.

- A tesód is zenél? Úgy, mint te? Vagy nem kiskorban kezdted?

- Én, de. Viszont Lyla még aligha tud zenélni; csak hat hónapos. – Ryan kidülleszti a szemeit a meglepettségtől.

- Na, jó, nem akarok többet tudni, azt hiszem. Ez így mára elég nekem. Már így is túllépted a „fura vagyok” státuszt – mondja nevetve, mire én is kuncogni kezdek.

- Elsa? Te zenélsz? – kérdi Ryan, és ismét a visszapillantó tükröt lesi. A rokonom bólint. Meg is lep a válasza, sosem gondoltam volna, hogy Elsát érdekli a zene. Jó, azzal tisztában vagyok, hogy alsóban fuvolázott, azonban váratlanul ér a tudat, hogy nem hagyta abba.

- Milyen hangszeren játszol?